Szerző
Mayer Zsófia

Mayer Zsófia

Népszerűség: 7 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1571 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2012. április 23.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers nonprofit céllal, a szerző megjelölésével szabadon átdolgozható.

Címkék
Kedvencnek jelölte

Mayer Zsófia

Katonák voltunk...

Ezer fegyver ropogása zavarja fel szendergéséből az őszi hajnalt,
Két hullámzó, szürke tenger hullámai vívják ma meg a véres viadalt.
Mi több, én is sodródom az árral, az ellenség hatalmasat sújt reám lefelé,
-elájultam - magamhoz térve ismét, ez a förtelmes kép tárul szemem elé:
Halál terült lomhán a vörös csatatérre, mint paplan,
A harcmezőn mozdulatlan fekszik megannyi hős és ifjú ártatlan.

Amott a zokogó asszonynak valaki megadja a kegyelemdöfést,
megyen az már ura után, szívében érzi a jól irányzott lövést.
Itt heverek a porban, zokognék, de csak az eget kémlelem,
itt fekszik minden bajtársam a fagyos földön, némán mellettem...
És a gyarló, a döghalál, mindegyiknek a nagy hangját elvette,
egy sem ordít, kiabál már bátorítva, hogy: Előre, előre!

Lehunyom a szemem, az egész világ baljósan hangtalan,
már nincs itt egy élő harcos sem. Én vagyok egymagam.
Most mit tegyek? Fagyjak halálra itt, szennyes szégyenemben,
vagy szánalmasan pestis marcangolja szét testemet menten?
Nem, mégsem érhet ekkora gyalázat, férges talajon vonaglani nem fogok,
minden erőmet összeszedve felállok, keresek majd más csatát, amiben meghalok.

És innen nézve még keserűbb a látkép, mindenhol katonák, egymásra halmozva,
fájdalmas oroszlánüvöltés hallatszik torkomból, itt állok remegve, roskadozva...
És itt, hol madár sem jár,
gyengécske, mégis ledöbbentő látvány,
holtak közt, a kopárságban, szegfű nyílik árván.

Odabotorkálok - sánta vitéz -, háború volt, gyorsan véget ért,
de most e kis növény... E kis növény kárpótol mindenért!
Mindent, amit átszenvedtem, mitől féltem, s mindent mi fájt
elfeledve, szemlélem a hőseink poraiból nyílt apró bűbájt.
El kell mosolyodnom, hisz látom, hogy léteznek még csodák,
romhalmaz és szemétdomb tetején is cseperedhet virág.

Hirtelen lövés töri meg a csendet, a hang irányába kapom fejem,
de megszédülök, térdre rogyom, minden összemosódik előttem.
Egyszerre kis patakocska csorog le mellkasomon, szívemhez teszem kezem,
végül eldőlök, érzem itt az elmúlás, párbajt már végleg elvesztettem.
Testvéreim, kik itt fekszetek mellettem, együtt éltünk, s haltunk,
az eljövendő veres betűkkel jegyzi majd:
Katonák voltunk...

2012. április 18.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


SweetSophie(szerző)2012. április 24. 21:09

Ó,nagyon szépen köszönöm a legkedvesebb követőmnek.:)

jocker2012. április 23. 19:27

Fogadd a legmélyebb elismerésem!
Poéta öleléssel és szeretettel gratulálok: jocker/Kiber/Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom