Szerző
Ross Satyr

Ross Satyr

Népszerűség: 247 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 581 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2012. április 23.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers nonprofit céllal, a szerző és a Poet.hu megjelölésével szabadon átdolgozható.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (17)

Ross Satyr

Összeszokva

Már félszavakra sincs közöttük szükség,
elég egy sóhaj, megtört mozdulat,
felesleges lett, hogy felemlegessék
minden jól ismert bántódásukat.
Sok együtt morzsolt évtized alatt
rég beleuntak minden ütközetbe,
nem bánják már a piszkos trükköket se;
nincsen veszély, hogy köztük új akad.

A férj pár évvel tovább járt a gyárba,
s kihasználta az így kapott időt:
lazult a gyeplő, több szabadság várta,
s több lett kalandja, mint volt azelőtt.
Megjátszotta a pénzes nagymenőt,
kiből a tettvágy spontánul előtör.
Csődtömeg otthon, máshol buja csődör;
de már nem mindig állt helyt ott se, sőt...

Az elnyűtt asszonyt nem érdekli többé,
hogy szakadt-e a csámpás lábbeli,
hogy ráncos bőrét nem teheti szebbé;
s ha leszólja a többi házbeli
pletykafészek - a mérgét elnyeli.
Morgós urával unottan veszekszik,
s ha vele néha mégis összefekszik,
a színlelést is már csak színleli...

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Ross(szerző)2017. augusztus 12. 22:26

@ereri: Köszönöm az értő minősítést, Erika. Szokás szerint végigmentem a korábbi reagálásokon is, és megállapítottam, hogy végig a tartalomról esett szó, miközben szívesen vettem volna, ha valaki kitér a strófák nem nagyon gyakran követett rímképletére: négy keresztrímes sort úgy követ négy ölelkező rímes, hogy közben a strófák második, negyedik, ötödik és nyolcadik sora is összecseng. Mindezt életművem majdani értékelője számára rögzítem (természetesen csak viccelek ... vagy talán...). Egyetértek azzal, amit a megállapításodban Te is kiemeltél: a leírt állapot kialakulásában a két fél közösen hibás.

ereri2017. augusztus 12. 18:53

''rég beleuntak minden ütközetbe,
nem bánják már a piszkos trükköket se;''

Az első gondolatom, mikor versed olvasatából felnéztem, az volt - milyen kiábrándító... Persze nem a vers, hanem ez a minden okot nélkülözve összefonódó, két, önmagában is értelmetlen és igénytelen életút... Azt gondolom megérdemlik egymást, ha egyik sem érezte szükségét már sok évvel ezen állapotok bekövetkezte előtt a változtatásnak, ugyanakkor kiemelném, hogy örömmel üdvözöltem, hogy a nemek hibáiban nem foglaltál érezhetően állást. Egyetértek, ketten kellettek ehhez - és elképesztően nyers hitelességgel jelenítetted meg. Gratulálok és nagy szívet hagyok lehangoló, ám kifejező és értékes soraid mellett - szeretettel, mély tisztelettel: E. E.

Ross(szerző)2013. november 16. 08:35

Zoltán: A reagálásodat köszönöm. Nem először teszed meg, hogy kapásból átveszed a szövegem stílusát, hangulatát, és kerekítesz egy folytató strófát; ez sem nélkülözi a szokásos szellemességet. Ilyen befogadót kívánok minden versírónak! :)

tzoldav2013. november 16. 02:08

rrremek
''Megjátszotta a pénzes nagymenőt,
kiből a tettvágy spontánul előtör. ''
s a vett vágytól lesz igazán, csődör.
bocsi

Berbori22012. április 28. 20:04

remek

barnaby2012. április 28. 17:31

Nagyon keseru, és szomorú életképet írtál meg, ám valóságos,''életszagú'' a történet.Most is, remek verset írtál, gratulálok.

Ross(szerző)2012. április 26. 12:28

Anikó: Köszönöm a kedves gratulációdat. Nem hiába adtam hangot többször is annak, hogy az asszonyi bölcsesség és türelem áthidalhatja a kapcsolatok szinte elkerülhetetlenül jelentkező kifáradásának veszélyeit. Szerintem jól foglaltad össze, mi (lehet) szükséges ehhez. Abban is igazad van, hogy bizony a szerencsének, vagy a korábban egymásról esetleg nem is sejtett, mégis jól összeillő emberi jellemzőknek is szerepe lehet ebben.

nefelejcs2012. április 26. 11:11

Kedves Ross!
Elgondolkodtató a versed.
Szerintem, hogy egy házasság miként alakul, ha
sok évtizedet megér, - manapság egyre kevesebb erre a példa - azt embere válogatja.
Biztosan létezik - nem kevés - olyan, amiről irtál.
De van olyan is, amelyik a kölcsönös megbecsülés jegyében viseli az idősödés nem
könnyűnek mondható terhét. S ha így éli mindennapjait, - tudomásul véve, hogy egyszer minden tűz kialszik - elviselhetőbbek a hétköznapok, mert van egy megértő társunk.
Szerencsésnek mondhatja magát, akinek ez megadatik.
Gratulálok szeretettel: Anikó


Ross(szerző)2012. április 25. 14:05

Zsuzsa: Köszönöm a gratulációt. Számomra öröm, ha ilyen kedvező észrevételeket olvasok rendszeresen Tőled. Szerencsére millió téma van még, közöttük sokkal derűsebbek is akadnak.

10082012. április 25. 13:14

Nagyszerű vers, nemcsak témájában, hanem
a szokásos magas színvonalú formáját
illetően is... Ilyen verseket öröm olvasni

Szívből gratulálok!
Zsuzsa

Ross(szerző)2012. április 25. 11:41

Sanyi: Köszönöm. Szerencsére vannak ellenpéldák is, és nemcsak a szappanoperai képernyőkön. Meg persze vannak olyan kapcsolatok, amelyek különböző okok miatt egyszerűen nem jutnak el eddig a fázisig. Ezért írtam korábban, hogy a szöveg nem a saját élettapasztalatom alapján állt össze.

szalokisanyi12012. április 25. 10:12

Bizony nagyon életszerű, sok párkapcsolat jut ilyen sorsra. Gratulálok!

Ross(szerző)2012. április 25. 09:04

Joe: Szerintem nagyon jó érzékkel soroltad fel a versírás szakmai részéhez szükséges kellékeket. Talán annyit tennék hozzá, hogy az én esetemben rendkívül sokban járult hozzá a korai gyermekkorban rám ''kényszerített'' zeneelméleti alapok megismerése, ezért tudok felismerni és értékelni mások verseiben is olyan komponenseket, mint struktúra, kompozíció, harmónia, dinamika, ellenpont, melódia, prozódia, stb.

Egy picit ellent kell mondanom abban, hogy a témáim mindig mélyek lennének; többször megtörténik, hogy igyekszem bevonni az olvasókat könnyedebb, játékos vagy ''rejtvényes'' szövegek közös átélésébe. Természetesen, a szakmai kritériumok magamra szabott szigorúságából igyekszem ilyenkor sem engedni. Lehet, hogy a szöveg tartalma amiatt érintett meg Téged, mert szintén belelátsz hasonló konkrét sorsokba.

fabijoe2012. április 25. 08:12

Az, hogy jól írsz (technikailag) adottság, tapasztalat, gyakorlás és tehetség kérdése együtt. Ez a versed is tökéletes. De témáid is mindig mélyek, és ez a vers különösen megérintett.

Ross(szerző)2012. április 25. 07:32

Szima: Elismerő szavaiddal magas mércét szabsz a számomra, amelynek néha igyekszem is megfelelni - sajnos azonban előfordul, hogy elcsábulok valami könnyedebb téma felé. Ilyenkor nyilván nem az ''igazi'' múzsám homlokpuszija a kiváltó ok, hanem valaki más rúg jól fenékbe - nem tudom, hogy ki, mert természetesen mögöttem áll. Megtisztelő, hogy ''rajongónak'' vallod magadat, bár túlzónak érzem ezt a kifejezést.

Ross(szerző)2012. április 25. 07:26

Attila: Jól esik az elismerésed. Hasonlóan egy másik kedves látogatómhoz, a kulcssort emelted ki. Ez jutott eszembe legelőször, már csak elé kellett írni egy képzelt történetet.

Törölt tag2012. április 25. 00:57

Törölt hozzászólás.

Mygan2012. április 24. 21:45

:)

Törölt tag2012. április 24. 20:31

Törölt hozzászólás.

meszeletra2012. április 24. 18:39

Természetesen nem, szerencsére, de amelyik ilyen, az nagyon ilyen.

Ross(szerző)2012. április 24. 16:45

Levente: A gratulációt köszönöm. Nem állítom, hogy minden tartós párkapcsolat elkerülhetetlenül így végződik. Nem is tudnám valamiféle számszerű arány becslésével alátámasztani, hiszen ilyesmiről nem készül statisztika, ilyen szinten nem látnak bele a családok életébe. Azt hiszem viszont, hogy részben ösztönös módon, részben tudatos bölcsességgel – ami persze inkább az asszonyok sajátja – kordában lehet ezt is tartani, vagy szép lassan elfogadni belőle azt, amire valóban nincs egyelőre orvosság. Egy ideig ugyanis legalább a közös háztartás napi teendői, a közös gyerekekről való gondoskodás jól elosztott feladatai felülírják a kölcsönös elhidegülés tüneteit; aztán az utóbbi egyszer csak gyakorlatilag elmarad, és itt kell óvatosnak lenni.

Nincs mit szépíteni, ez az időszak is része az életnek, és ha valaki megörökíti, az nem a bohó életörömről szóló dicshimnusz lesz. Majd a fiatalok írnak olyasmit, a számukra fontos élethelyzetekről.

meszeletra2012. április 24. 15:42

Miklós, tényleg ilyen lenne egy időskori ''csendélet''?
Nincs túlszereplőzve a jelenet, ketten is soknak tűnnek, de egy jó rendező így is látna fantáziát abban, hogy egy egész estét kitöltő filmet kerekítsen ebből a ''szövegkönyvből''. Láttunk már ilyet, és biztos vagyok benne, hogy sokan magukra ismerve kiáltanának fel: jé, ez én vagyok, az meg te... te szerencsétlen!
Itt már a függönyről is a tömény unalom és fásult közöny csorog. Hej, pedig 30-40 éve mennyire más volt minden! Akkor egy útszélről letépett poros virágszálnak is mekkora jelentősége volt; a név- és születésnap pedig több volt, mint a nemzeti ünnep.
De azóta az idő sárba döngölt minden virágot, és az agyi vérszegénység feledtetett minden jeles ünnepnapot.
Talán csak tényleg az unott megszokás az, ami összetart még két embert. A ''nem féltelek, hisz kinek kellenél már rajtam kívül... csak én vagyok az a bolond, aki...'' érzése.
Kívülről szemlélve riasztó a közöny csapdája, mégis mennyien beleesnek, ráadásul épp olyankor, amikor a saját erejük már kevés a szabaduláshoz. Örökre a foglyai maradnak.
A vers hitelesen, cenzúrázatlanul, a valósághoz hűen kínálja az életnek ezt az alkonyati epizódját. Gratulálok hozzá!

emonye2012. április 24. 13:48

Gratulálok soraidhoz!

Ross(szerző)2012. április 24. 10:36

Marianna: Valóban jól építed a szót: szokás, megszokás, összeszokás...

Erika: Te pedig a kétféle megoldásra vonatkozó mondást illusztráltad: vagy megszoksz, vagy megszöksz. Igazad van, és tudja is nagyrészt mindenki elméletben a megoldást: megbeszélni, az apróságokat kölcsönösen elnézni, de nem lazítani az alapvető erkölcsi elveken, például a házastársi hűségen. A gyakorlatban mégis túl sok tartalmasnak induló párkapcsolat üresedik ki, sokszor még a legprofibb szépségsebészeti megoldások ellenére is.

Pera762012. április 24. 10:12

Van lehetőség ezen valós helyzetek mássá tételére is. Ha felismerik ezen gondokat és szeretnék megoldani, hát lehet. Előbb a megbocsájtás, aztán nem hánytorgatni, ami elmúlt, az már lejárt lemez, otthon munkálkodni, nem kajtárkodni, és asszonyka cseréljen lábbelit. A vasaló a bőrre nem ajánlott - bár valaki immár feltalálhatná - de gondolom a bőr férfi és nő esetében is egyformán érvényes öregedéssel járó folyamat. :))
Vagy ha már lőttek mindennek, akkor útelágazás. Ez is egy megoldás.
Jó témát hoztál, tőled megszokott remek formával.

mezeimarianna2012. április 24. 02:56

hm...a szokás megszokás,megszokássá vált szokás...gratulálok!!!

Ross(szerző)2012. április 23. 20:01

Köszönöm, hogy ilyen sokan benéztetek és kifejeztétek gondolataitokat, amelyeket az itt ábrázolt élethelyzet generált. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a szöveget tapasztalatból írtam ugyan, de a mások életét megfigyelve. Én magam ilyesmit nem éltem át – mégsem tehetem hozzá, hogy „szerencsére”... Hadd köszönjem meg így egyben a gratulációkat.

János (Aladár): Megtisztelők a jelzők; bevallom, én nem éltem meg a megírás folyamatát ennyire tudatosan. Biztosan van alapja annak az érzésednek, hogy a helyzet még nem lezárt. Ha van folytatás, akkor majd eldől, mennyire súlyos a közreadásának kényszere.

Kinga: Valóban nem furcsa a pár, mert messze nem egyedi a történetük... Jó szokásod szerint azt a sort emelted ki, amelyből az egész vers megszületett. Az ennyire összeszokott párok alapvető életérzéseit lehet, hogy az dönti el, hogy a „se veled” és „se nélküled” közül melyik a meghatározóbb.

Magdolna: Örülök, ha sikerült további gondolatokat kelteni a szöveg olvasásával.

Kristóf: Jól esik, hogy „szakmailag” jónak találod. Igazad van: egy ifjú embert nem feltétlenül az ilyen kilátások motiválják egy életre szóló kapcsolat létesítésére.

Germain: Kívánom, hogy maradjon is ismeretlen a számodra ez az életérzés. Azt hiszem, ez a szituáció annyira plasztikus, hogy nálam ügyesebb versíró még ennél is kevesebb képpel ki tudná fejezni a lényegét. Igazad van viszont abban, hogy egy lélekgyógyász-tanonc a szakdolgozatában alighanem több oldalról is képes volna megközelíteni ugyanezt.

Lotte: Leginkább csak tárgyilagos szerettem volna lenni és remélem, sikerült elkerülnöm, hogy kedvezzek a saját nemem javára. Akárhová fut is ki a hosszú kapcsolatok többsége, nem igazán találtak még ki a családnál jobb közeget a túlélésre.

Róbert: Nem akartam túlzottan az érzelmekre ható szavakat használni, próbáltam inkább kívülről, távolságot tartva érzékeltetni a helyzetet. Talán túlzó a feltételezés, hogy egyféle társadalmi szintet is megcéloztam volna – de ha mégis ilyesmi érezhető, nem tiltakozom ellene.

Kata: Igazad lehet, hiszen csodák nincsenek... Azt gondolom, hogy sajnos sok szépen induló tartós kapcsolat simul bele hasonló közönybe, noha egyik fél sem így képzeli el. Az okok sokfélék, és nem biztos, hogy mindegyik elkerülhető. Ugyanakkor a kapcsolat fokozatos alakulásának tudatos megélése és megbeszélése sokat segíthet. Az „elnyűtt asszony” azért került bele, mert a hasonlóan alakuló kapcsolatokban szinte mindig a nő a szenvedő(bb) fél.

Feri (jocker): A rövid méltató szavak is jól esnek egy kitartó látogatómtól, köszönöm.

jocker2012. április 23. 18:24

Gratulálok, csak így röviden, mert különben 50 sort kellene írnom méltatásként.
jocker/Kiber/Feri

19702012. április 23. 18:18

Nagyszerűen megírt vers! egyfajta tükör is lehet... hogy nagy-nagy érzések is végződhetnek így (s mivel a magunk olvasata mindig az elsődleges, hogy milyen érzést vált ki: belőlem amolyan riadt félelmet). Az összeszokásnak van jó és rossz oldala...
Az ''elnyűtt asszony''remek és nagyon sokat mondó!
Csak gratulálni tudok!

Kroki292012. április 23. 17:32

*magát

Kroki292012. április 23. 17:32

Hmm... Ízlelgetem... Keserű, de nagyszerű... Szerintem ez egy egyfajta kritika. Nem tudom kivel szemben, lehet magával a társadalom egy rétegét céloztad meg. Mindenesetre sok mindent látsz és jól írod le.

Gratulálok!

Harmatlotte2012. április 23. 16:30

A kihűlt kapcsolatok remek leírása, bár, ha jól sejtem, ennél sokkal több van benne, igazi társadalomszatíra... Gratula!

Törölt tag2012. április 23. 14:22

Törölt hozzászólás.

Kimmel2012. április 23. 12:48

Remek munka, ugyanakkor kissé demotiváló. :(

ambrus.magdolna2012. április 23. 12:44

Elgondolkodtató verset írtál, kedves Ross:(
Szomorúan-szép versedhez, szívből gratulálok!
Mahónia!

Kicsikinga2012. április 23. 12:39

Tökéletes!
Micsoda pár! Egyáltalán nem furcsa...
''a színlelést is már csak színleli... ''

Tonnányi súlyú a levegő, ettől az összeszokottságtól, olyan plasztikusan írtad meg!

Schmidt_Aladar2012. április 23. 11:35

Kesernyés ízű(remélhetően nem mandula), profin kivitelezett szociografikus verset olvashattam. Ízlett, bár úgy érzem mintha a menünek nem lenne még vége! Szerintem van folytatás. Gratulál: János

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom