Belső béke
Megélni a pillanatot,
A boldogság vezette napot,
Madarak énekét, felhőgomolyagot,
S a teljességet, mi belőled átragyog.
Sugárzol békét és nyugalmat,
Tengerként áradó végtelen hatalmat,
Mi eléri a messzi univerzumot,
A tejutat és minden csillagot,
Onnan verődve a földi létre vissza,
Kinek tej s kenyér kell, szereteted issza,
Kinek betegség jutott, a gyógyulást hozod el,
Kezedet nyújtod és a szíved sodrására lel.
Senki nem tudja, mily hosszú utad volt,
Milyen szenvedés, kínkeserves pokol,
Mennyi mindenért kell lelkednek fizetni,
Hogy jutalmadat aztán tovább tudd majd adni.
2012. március
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
galanda(szerző)2012. szeptember 21. 22:57
Régen jártam erre, de köszönöm az összes hozzászólásodat, figyelmedet!
jocker2012. szeptember 13. 17:51
BRAVÓ!
Igazán remek lett a versed.
Föl is vettelek a figyelőmbe! (És Te?)
Poéta öleléssel és szeretettel gratulálok: jocker/Kiber/Feri