Gaál Andrea (Tindra)

Belső béke

Megélni a pillanatot,
A boldogság vezette napot,
Madarak énekét, felhőgomolyagot,
S a teljességet, mi belőled átragyog.
Sugárzol békét és nyugalmat,
Tengerként áradó végtelen hatalmat,
Mi eléri a messzi univerzumot,
A tejutat és minden csillagot,
Onnan verődve a földi létre vissza,
Kinek tej s kenyér kell, szereteted issza,
Kinek betegség jutott, a gyógyulást hozod el,
Kezedet nyújtod és a szíved sodrására lel.
Senki nem tudja, mily hosszú utad volt,
Milyen szenvedés, kínkeserves pokol,
Mennyi mindenért kell lelkednek fizetni,
Hogy jutalmadat aztán tovább tudd majd adni.