Szerző
Vers

A verset eddig 429 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2008. június 24.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Végh Szimonetta

Saját szavaimmal halok

A Hajnal fagyos lehelete megérintett,
Még mindig fázom.
Segítségért kiáltottam az Éjhez, de a szél,
Visszahozta szavaimat,
Lábaim, elé hajította és én kétségbeesetten
Kutattam a Hold halvány fényénél,
Szétszórt betűim után.
Álmatlanság gyötört, ágyam,
Átváltozott apró tövisekké.
Szégyellve próbáltam összerakni,
Oly sokat jelentett szavaim,
De összekeveredtek betűim,
Mintha nem is az enyémek lettek volna,
Gúnyos mosollyal átadták egymásnak helyüket.
A Hold csendesen nézett le rám,
Hatalmas pillantásaival el - elálmosított.
Lassan lehunytam szemeim,
És álmom mélységében,
Felépültek elveszettnek hitt mondataim,
Melyek lassan, nem kímélve,
Belesüllyesztettek szúrós fekhelyembe.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Bero2008. június 26. 23:58

Ezt egyszuszra elolvasva nem rossz.:-))

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom