Szerző
Deák Mónika

Deák Mónika

Életkor: 45 év
Népszerűség: 129 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 665 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2012. március 7.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (4)

1970, church73, Zoltanus, 1 láthatatlan tagunk

Deák Mónika

Elemzés

Képtelen vagyok áttekinteni
lelked zűrös alagútjain.
Valahol mindig elakadok.
Te ki vagy?
S én ki vagyok?
Talán gonosz Démonok zúdították
ránk átkaikat, -
talán csak megijedtél.
Agyad rejtett körvonalakba bújtatta
hullámzó gondolataid,
de én nem értek vázlataidhoz.

Hiányzó tollakkal repülnek kínzó vágyaid,
s le-föl imbolyognak tested üregeiben.

Na, talán egy vallomás?!
De hangod elcsuklik ajkad
fémízű csontrácsai mögött.
Mit mondanál és kinek?
De te csak bizonytalan tűpárnádba
fúrod arcod szenvedő vonásait,
s hagyod, hogy a képtelen ráhatások
teleszurkálják szorongó álmaidat.

...

Messze még a megbékélés.
Tiszta lépteid nyomát már kezdi
belepni a por, s lassan
egyre több mocsok ragad talpad alá.
Hiányzó nyugalommal ballagsz barátaid
között, s próbálsz lelkesedést tömni
arcod pórusaiba.
Nem sikerül.
Cseppről-cseppre mossa ki az eső
maszkod idegen terepszíneit,
s csillogva koppan a földön
kemény mosolyod.

...

Takarót húzol sápadt ösztöneidre,
s hagyod kialudni őket.
Temesd el világtalan magányod!
Hagyd, hogy földi kincseid
irányítsák életed apró másodperceit,
s ne engedd, hogy a hamis vágyak
kiforgassák lelked aranyszínű
szent köpönyegét.

...

Nem értelek. Még mindig nem.
Makacs határozottságod mögött
még mindig ott lapul valami
bizonytalan fény.
Nem te beszélsz hozzám,
nem te rakod ki elém súlyos
kőszirtjeidet,
s nem te hajítod tompa
puffanással sárba a nevem.
Még te magad sem tudod ki vagy,
s nem hagyod, hogy mások fejtsék
meg különös morzejeleidet.
Mit akarsz, és mért akarod?
Honnan álmaid között ez a céltalan
kalandvágy?
Ki sulykolja tele saját félelmeivel
szerelmeidet?
Hogyan értsem meg így, amit tudnom kell?

...

Magány vagy egyedül. Önmagad viaszfigurája.
Valószerű álmaimban
telepatikus képeket hagysz magad után,
s nem nézed, nyöszörgő arcom mögött
micsoda kéjes ingerek lapulnak.

Magány vagy, egyedül, s magány vagyok én is.
Kifordított mozdulataimat látom benned,
s egy felnagyított eszményképet.
A családról alkotott meseszerű
képzelgéseim magaddal vitted,
s megoldhatatlan célként tűzted ki
a fellegek közé.
Ismertelek-e valaha is, vagy csak
hittem, hogy tudom ki vagy?
Micsoda különös világban élsz,
hogy céljaid kifürkészhetetlen
labirintusában magad is eltévedsz?
Mint az érem két oldala:
ÁRNYÉK és FÉNY.
A sötétben fényeket festesz az égre,
a fényben nap-lopó tolvajként surransz
távoli vidékekre.

Tudni fogom-e valaha? Érteni
fogom-e, miért teszed?
Talán nem, s elemzésem
örökre kérdés marad világod
homályos ködfalai között...

1996.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Mona74(szerző)2017. augusztus 14. 20:26

@ereri: Kedves vagy, köszönöm szépen. Ez a vers 21 évvel ezelőtt íródott. Nem épp mai ''termés''. :)

ereri2017. július 6. 11:01

''Cseppről-cseppre mossa ki az eső
maszkod idegen terepszíneit,''

Elképesztő, különös képeid lenyűgöznek, azt sem tudom melyiket idézzem, és a tartalom! Gratulálok és nagy szívet hagyok szeretettel, tisztelettel: E. E.

Mona74(szerző)2013. november 21. 12:03

@church73: Kedves Zoli! Nagyon megtisztelő, hogy végigolvastad hosszú irományomat. A verset az értetlenség szülte akkoriban, amit sajnos a mai napig nem sikerült megfejteni. Azt hiszem, ez életem legnagyobb nyitott kérdése marad.
A földi kincseim mindig is a legfontosabbak voltak számomra, de hogy Ő hogy van ezzel, azt nem tudhatom.
Még egyszer köszönöm, hogy elolvastad. :)

church732013. november 21. 09:44

Szia!
Nem egy egyszerű alkotás az Elemzésed.. ami érthető!
Ilyen gondolatokat akkor vet papírra az ember, ha próbálja
a 'gordiuszit' kibogozni élete fonalán..
Az ilyen művekkel van az, hogy a kívülállónak nehezebben nyílnak meg,
mert soha nem fogja abból a szögből, mélységből látni, mint a szerző..!
Én megpróbáltam, és tetszik! Mivel régi vers remélem azóta
már hagyod : ''hogy földikincseid, irányítsák életed apró másodperceit''..
Üdv. Zoli

19542012. május 7. 15:54

Egyetértek Katával, még én is visszatérek! :)

Mona74(szerző)2012. március 9. 08:40

Köszönöm szépen.

19702012. március 8. 19:26

Nem egyszer olvasós! És megéri visszatérni hozzá(d)!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom