Szerző

Moczok Márió

Életkor: 28 év
Népszerűség: 8 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 502 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2012. január 26.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Moczok Márió

Elveszett

Elveszett a pont a mondatom végén,
elveszett minden, miért küzdöttem én.
Elveszett a tér s tovatűnt az idő,
nincs te, nincs én, s nincs ő.

Elveszett a cél, eltűntek a szavak,
miket hangosan mondtam az ég alatt.
Elveszett a szín, a szív és a lélek,
hogy hiába kereslek, nem talállak téged.

A barátok, csak holt hangok az éjben,
erőtlen sikoly, sötét messzeségben.
Ilyen furcsa, hideg, ez valós álom,
nem akarom, hogy valóra váljon.

Kimondatlan, elhadart élet... enyém,
mit kimondok, nincs, mi bennem van, enyém.
Mit nektek adok, szűretlen ősi bor,
egy fial padlón pár szem régi por.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


--angela--2012. február 2. 22:23

Vannak nagyon jó gondolatok a versedben. pl.: ,,mit kimondok, nincs, mi bennem van, enyém.''. Nekem tetszik.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom