Szerző
Kutyifa Ágnes

Kutyifa Ágnes

Népszerűség: 8 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 703 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2012. január 16.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Kutyifa Ágnes

A tudás halála...

TE előadsz,
s én hallgatok,
szót sosem kaphatok!

lepledet rám teríted,
a fényt kívül rekeszti
romlott szíved.

TE követelsz,
s én beadok,
vissza oly keveset kapok.

óriás lábnyomod
apró agyamba nyomod,
hol zúz, rombol, tapos.

TE parancsolsz,
s én engedek,
mert ha nem, létem a semmibe vesz.

akaratom letöröd,
bimbóm gyomirtó
nedveddel fröcskölöd.

TE eltiporsz,
én felkelek,
de ez mindennek véget vet!

mert TE vagy a hatalom,
zsarnok király
halott intézmény halmon.

TE előadó,
én hallgató...
nincs se diák, se tanár,
se kincset érő tudás adó...

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


kutyifagnes(szerző)2012. január 18. 00:36

köszönöm!

PalmaiTibor2012. január 17. 17:48

A nyomatékosított TE. Erre felfűzted gondolatsorod ami a csalódás idegesítő suttogásának nyálkás leplét áttörte. Az ÉN lázadása olyan méreteket öltött Benned, hogy leültél és megírtad ezt a verset. Ebből a csalódásból még rám is fröccsent egy kevés. No sebaj, lesz ez még jobb, talán. Nekem a nőiesség ''finom'' felháborodásai tetszettek a versben. Üdv, Tibor

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom