Szerző

P. Dávid

Életkor: 28 év
Népszerűség: 3 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 429 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2012. január 11.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

P. Dávid

Otthonod leszek

Hagyd a múltat,
Nem kell sajnálat;
Az idő széthullik
a végtelenben.
Menj! Kezed majd
lassan elengedem,
Tudom mindig a
szívemben leszel;
A fény utadra
áldást lehel.
Nem kell félned,
Mikor visszatérsz,
nálam otthonra
lel lényed.

Ebben az életben,
Ezen a helyen,
Egy meghitt pillanat:
ennyi jutott nekünk,
Amit holnap már
el is felejtünk,
S vele minden értékes
emléket eltemetünk.
Az életben sokat tanulhatsz
és még többet szerethetsz,
A sebek lassan gyógyulnak,
de idővel továbbléphetsz.

Ha felfal a sötétség,
És elér sok szörnyűség,
Eszedbe jut, mily szép is
a ragyogó Nap,
Rögvest eljön hozzád
a pirkadat.
Végül még egy dolgot
jegyezz meg, kérlek:
Bárhová is mégy,
Bármit is tégy,
Mindig itt leszek érted,
Otthonod leszek, míg élek.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Genesis(szerző)2012. január 16. 22:07

Ez bizony így van... Örülök, hogy tetszett a versem.

chillly242012. január 16. 20:51

mert akit egyszer megszeretünk, az örökre bennünk marad...
Tetszik ahogy fogalmazol!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom