Szerző
Vers

A verset eddig 506 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2008. június 14.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Végh Szimonetta

Melankólia

Az őszi fák árnya alatt fogadom,
Szerelmed rám mért ítéletét,
És mint új gyászoló megásom,
Szerelmünk fekete fekhelyét.

Most meghaltunk magunkban,
Nem táncol bennünk a vágy,
Eltévedt lépteink fájdalmában,
Egy új érzés némán lelt ránk.

Hajdan élt mámorunk sírjában,
Elsiratom elporladt álmainkat,
Elvitted koronázatlan királyunkat,
S távolodó lépteidet nem találtam.

Az őszi fák árnya alatt fogadom,
Az új érzés még behunyt szemét,
Zokogsz a távolban, még hallom,
Mert a melankólia téged is utolért.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Bero2008. június 15. 15:58

Az első két versszak ritmusa még elfogadható, de a többi versszak sorai szótagszámban már jobban eltérnek és ezért megdöccen a vers. Jó vers lenne.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom