Szerző
Jámbor János

Jámbor János

Életkor: 37 év
Népszerűség: 11 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 502 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2012. január 5.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Jámbor János

Elmondani

Elmondani nem lehet mindig
Mit is érezhet olykor a szív
Álmok és vágyak ölelnek át
Egy sóhaj, egy szívdobbanás.

Milyen a boldogságnak íze?
Sokáig azt hittem, nincsen
Amikor első csókod égette szám
Szívemben felizzott a boldogság.

Mikor kezed markolta kezem
Könny áztatta két szemem
Magam sem tudom, miért van így
Félek, nehogy csalónak higgy.

Oly sokat vagy tőlem távol
Egyedül fekszem hideg éjszakákon
Hallgatnám a csendet, ha szólna
Míg ragyog rám Holdanyó mosolya.

Vajon te is némán fekszel?
Talán gondolatban engem keresel?
Szemedben tükröződő csillagok
Sajnos te ott, én meg itt vagyok.

Gondolataim bejárják tested
Ismerem minden szegmented
Emlékezni a jácint-holdfényre
Bőröd lágy, puha selymére.

Kockát vetettem a sorssal
Előbb ő, majd én dobtam
Halhatatlan lelkem volt a tét
A te örökkön-örök szerelmedért.

Most itt vagy végre, szorítlak
Elvenni tőled senki nem tudhat
Szeret-e szív az utolsó dobbanásig
Kérlek hozzám légy hű, mindhalálig.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom