Az országúti vándor
A hajnali köd nesztelenül, lassú léptekkel
Oson át a nyálkás, a nedvességtől csöpögő
Útszéli fák között, versenyez a kikelettel
És a betonúton mutatta, hogy ő az erő.
Az út olyan lett, mintha egy termoszból
Gőzölgő, forró kávét kilocsoltak
Volna, hogy ki ne lássunk a köd sugarából
És az úti vándorok lassacskán haladtak.
Korán keltem, úton voltam
Suhantam a célom felé.
Jött a pirkadat, haladtam
Mint, ahogy a vándor teszé.
Kísértetként lebegve suhanok az úton,
Opel Zafirából a szememet meresztem,
Hogy jól lássak a sötét, ködárnyék monoton
Sötétjében... kormányt, félelmet nem eresztem.
Suhanok ködbeveszően, mint ninja...
A Sötét és nyálkás út nem akadály.
Én vagyok a sötétség eltűnő harcosa,
Repülök előre, mint a tengeri sirály.
Olyan volt, mint háború vérgőzös ködje,
Én suhantam, hogy odaérjek mielőbb.
Csak attak volt s rohantam előre,
Bennem volt az, hogy mi lehet, lesz később...
Épp, hogy észrevettem, az átvágó vaddisznókat,
Libasorban meneteltek, mint köd katonái...
Tapostam a féket, koptattam a gumikat,
Sikerült... áldom Urunkat, jók az imái!
A hátamon nem volt batyu pogácsával,
Mentem dolgozni, kávét vittem magammal.
Ködös hajnalon róttam a betont kocsival,
Lett napfelkelte... napfényt is vittem magammal.
Budapest, 2011. november 14.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
jocker(szerző)2012. december 2. 13:16
Ági kedves, köszönöm az elismerésedet a gratulációdat és örülök, hogy Te is élvezted a napfényt.
jocker(szerző)2012. december 2. 13:15
Rózsika kedves, köszönöm, hogy olvastál s, hogy gratuláltál és nagy örömöm, hogy ennyire tetszett.
jocker(szerző)2012. december 2. 13:12
Radmila kedves, hálás vagyok, hoigy olvastál, köszönöm a ''szíves'' gratulációdat.
kreativ552011. december 22. 18:08
Gratulálok kedves Feri szép versedhez! Napfényt is hoztál. Köszönöm. Ági
tobro542011. december 22. 09:07
Gratulálok! Nagyon tetszik a versed!
Szeretettel: Rózsika
Golo2011. december 22. 08:46
Ez valami csodás! Szeretettel gratulálok és viszem!
Radmila a 2.