Szerző
Szuhanics Albert

Szuhanics Albert

Életkor: 66 év
Népszerűség: 323 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 830 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2008. június 9.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Szuhanics Albert

Agyagtáblák dicsérete

Hol van régi dicsőségünk,
hol, feledett titkaink?
Romok alatt ős-kultúránk,
de Földünk őrzi álmaink.

Agyagtáblák, régi könyvtár,
ugye van, mi megmarad?
Mire majdan nap világít -,
feltámad az ég alatt!

Gilgamesnek ősi népe,
nem vesztél el, jó hír ez!
Árpád őseinek vére,
büszkeségre kötelez...

Áldott anyag, égett agyag,
tartósabb, mint a szikla-kő!
Ősi információt hordó,
nem bír véle az idő.

Tűz, víz és szél nem árt neki,
sötét földnek mélye sem!
Mi célra lőn, azt hordozá,
múltaknak kútjából üzen...

Énlil Atya népe él még,
itt van, bár fogyatkozik...
Ős-gyökerét megtalálta,
mely érette dolgozik.

Ott van az örök életnek vize,
mélyben, vén-cédrus alatt,
Szunnyadó, de nem apadó
tiszta forrásunk fakad.

Kapaszkodj múltadba magyar!
gyökértelen nép ne légy!
Ha nemzetünknek nincs emléke,
a legnagyobb veszteség!

Ne higgy külső ámításnak,
nem nyújt kezet veszteden!
Őrizd lelked szent kincseit,
ebben ne légy esztelen!

Legyen hited, higgy magadnak,
nézz hátra, és láthatod;
Őseid mennyit küzdöttek,
hogy magyar légy! áldhatod...

Áldhatod, hogy gondoskodtak,
őrlőkő sem törhet szét!
Játékszer, mi súlyos malom,
mert örök e nemzedék!

Mi a magyar testamentum?
ősidőből -, őserő...,
Evangélium ez, jó hír!
meglepődsz-e? meglelő...

Örök életnek a füvét,
hős Gilgames lelte meg.
Bár egy kígyó csente tőle,
írott szó van - rengeteg...

Elszáll a szó, az írás megmarad,
dolgozván a tábla háza,
Míg a hordozó agyag -,
munkája nem volt hiába...!

Debrecen, 2007. június 15.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


alberth(szerző)2008. június 18. 15:35

Kedves Zeta!
A múlt nélkül nem lenne semmi. A múltunk határoz meg minket. Már amit itt olvasol, azt sem most írtam a jelenben, hanem a múltban. Akinek múltja nincs, az gyökértelen.
Üdv.: Alberth

ZETA2008. június 17. 20:26

Kapaszkodjunk, de ne a múltba hanem egymásba. Mit ér a múlt, ha a jelen talán nics is jelen?A jelent a múlt megette, a lelkeket elvette.Kinek érezni kellene a múlt súlyát tömi a burzsuját.Üdv.: ZETA

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom