Szerző
Szuhanics Albert

Szuhanics Albert

Életkor: 66 év
Népszerűség: 324 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 870 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2008. június 8.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

Szuhanics Albert

Emlékképek

Olykor felmerülnek a derengő képek,
s oly üdévé válnak, mint tarka virág.
Mint festő ecsetjén zöldülnek a rétek,
úgy éled fel előttem egy letűnt világ.

A múltamban járok, gyermek vagyok ím,
Előttem a Tisza hullámzón lebeg.
Gondtalan örömmel játszom szép álmaim,
s a lankás parton kagylókat szedek.

A kék égen bárányfelhők futnak tova.
s homokváram épül, míg buzgón dolgozom,
A fellegek szállnak, vajon honnan, s hova?
Játék közben ezen elgondolkozom...

Szitakötő repdes zizegve köröttem,
De én a lebbenő lepkét üldözöm.
Míg a nyári nap sugárzik fölöttem.
S rebbenő fecskepár is reám köszön.

Gólya kering távol a nádas fölött,
ott a langyos iszap, búvó békák hona.
Ebihal evickél‚ s teknőc döcög,
Fűzfák alatt vadlibák haladnak tova.

Közelben az erdő, ősrégi fák állnak,
Az ártérben élnek, oly régóta már.
Bennük nyulak, őzek és sok nyüzsgő állat.
bagoly, sólyom, ölyv, és sok-sok más madár.

Míg boldogan játszom, s szöcskét kergetek,
alkonyra jár a nap, s lassanként lemegy.
Úgy elszállt az idő, mint a fellegek,
hát búcsúzom én is, és haza megyek.

Ilyen a gyermekkor, csupa ábránd, öröm,
ápoljuk emlékünk, mindent mi benne szép.
Hogy felnőtt fejjel is, legyen hozzá közöm,
most is átélhetünk sok-sok szép mesét.

1994. augusztus

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


alberth(szerző)2008. június 18. 22:58

Kedves Benmar!
Igen, érzem sok a hasonlóság. De ha az összképet és a vers atmoszférjáját nézem, akkor még több. Pedig ez a vers nem csupán az én versem, hanem Évicus gyermekkori emlékeit foglaltam versbe. Tehát ő elmondta, miről írjak, én pedig keretbe foglaltam egy öreg 20 megás XT-n 14 évvel ezelőtt.
Köszönöm a versed, nem lehet véletlen a hasonlóság. Nekem is volt már egy ilyen várromos versem, ami sok mindenben megegyezett itt a Poeton az egyik hölgy versével.
Üdvözlettel: Alberth

benmar2008. június 13. 01:26

Esküszóm nem láttam ez idáig ezt a verset... és ezt nézd meg......


Nyár van? Volt...
Patak hangját hozza a szellő, mellettem
Fáradt forróság néz rám nesztelen,
Nyárnak hangja zümmög, ciripel köröttem,
Énemben vár a vágyott végtelen.

Lengő lombkorona alól előjövök,
Szaladok szanaszét, szöcskék után,
Rút rovart elkapok, zsinórra kötözök,
Ki csupán mereven néz rám, bután.

Nedves meder hívogat, lábam alatt gát,
A fegyverem halakra szegezem,
S pásztázom a sötétség néma világát.
Múltam akad horogra, leveszem.

Érzem simogatását emlék színeknek,
Hallgatom a hajnal halk moraját,
Midőn gyengéden szól ébredő lelkemnek:
Gyere most a jelenbe vissza, át!

alberth(szerző)2008. június 9. 12:11

Kedves Sodrelap!
Bizony, a gyermekeiddel is időben igyekezz megtanítani a természet iránti rajongást és tiszteletet, így gazdagabbak lesznek sok élménnyel!
Üdv.: Alberth

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom