Szerző
Szuhanics Albert

Szuhanics Albert

Életkor: 66 év
Népszerűség: 324 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1375 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2008. június 3.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (4)

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Szuhanics Albert

Felhőkkel vándorló

Vándor a lelkem, vándor a szívem,
Helyben maradni nem tudok.
Kedvesem kérlek, ne szeress híven,
Mert lehet holnap indulok!

Otthonom nékem országnak útja,
Hegygerincek és tengerek.
Bárhol megszállok, indulok újra,
Helyben maradnom nem lehet.

Talán már mától elhív a távol,
Nyelem a búcsú könnyeit.
De lelkem lángol a boldogságtól,
Hogy úton vagyok már megint.

Ilyen az élet, kedvesem kérlek,
Ne vesd meg vándor lelkemet!
Elmegyek értsd meg, örökre, végleg,
Mert aki itt tart, eltemet...

Nem mondok néked, csak jót és szépet,
Légy boldog amíg itt vagyok!
Szeretlek téged, de meg kell értsed,
Egyszer mindenkit elhagyok...

Szárnyal a lelkem, át réten, kerten,
Sokáig itt nem maradok.
Úgy szállok, érzem, mint felhő az égen,
A széllel én is indulok...

Vérzik a szívem, zokog a lelkem,
Mert senki nincs, ki így szeret.
De ne vess meg engem, édes szerelmem,
Amiért holnap elmegyek...!

Indulok újra a régi útra,
Dúdolva furcsa éneket.
Vándor a lelkem, vándor a szívem,
Harmatos fűben lépkedek...

Harang zúg távol, madár az ágról
Üdvözöl ismét engemet.
Lélekben szállok, míg úton járok,
Ott vagyon otthon, emberek...!

Kaland sok vár rám, nem leszek árván,
Új kedves, boldog holnapok.
De eső után mint, múló szivárvány,
Mindenkit sorban otthagyok...

Zokogva, ríva, van sorsom írva,
Ellene mit sem tehetek.
Mennybe van róva, eljő az óra,
Engedj el kedves, engemet!

Száz csillag gyúl már, a búcsú úgy fáj,
Érezed hogyan reszketek?
Mondhatnád - mégse! De nézz fel az égre,
Suttogom néked, - Ég veled!

Szemedbe nézek, szerelmet érzek,
Ma még fogom a két kezed.
Bárhogy is vágyod, holnap majd látod,
Fellegek útján elmegyek...

Vándor a lelkem, vándor a szívem,
Szél sodor, mint a felleget.
Ez, mi a sorsom, s követem híven,
Ilyennek szeress engemet!

Debrecen, 2007. április 18.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


alberth(szerző)2008. június 6. 15:00

Kedves Francoise!
Köszönöm az elismerést! Az ilyen ,,szabad lelkű'' emberek ugyanolyan mély érzelmekkel rendelkezhetnek, de bennük van a nagy szabadságvágy is. E kettős hatás drámai helyzeteket válthat ki. Lelki traumákat... Ezt próbáltam leírni versemben.
Üdv.: Alberth

alberth(szerző)2008. június 6. 14:55

Kedves Princess67!
Köszönöm a gratulációt. Vannak vándorló lelkek. Nekik is fáj a búcsú, de nem tudnak helyben maradni. Ezt próbáltam lelkileg érzékeltetni.
Üdv.: Alberth

francoise2008. június 5. 22:34

Minden elismerésem alberth! Nagyon szép!

princess672008. június 5. 22:26

Nagyon szép vers, gratulálok! Üdvözlettel: Princess

alberth(szerző)2008. június 3. 20:59

Kedves Nyaffkamargit!
Azért hidd el, én csak beleéltem magam a szituációba. Nehogy azt hidd esetleg, hogy én is ilyen vagyok a valóságban!
Üdv.: Alberth

nyaffkamargit2008. június 3. 20:46

Kedves Alberth,

megfogadtam a tanácsod és elolvastam a versedet és nagyon tetszik. A mondanivaló is meg a forma is. Valóban válasz Krisztiánra :-)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom