Szerző

Moczok Márió

Életkor: 28 év
Népszerűség: 8 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 586 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2011. október 29.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Moczok Márió

Megcsonkítva

Egyedül ülve a sötét szobában,
keresem félve, elveszett társam
Elveszett térben elveszett az idő
Elveszett az életem elveszett Ő.

Ülök, üveges, üreges tekintet,
rajzolódik arcomon, a képed,
nem idézhető pedig harcolom
harcom, hogy meglegyen végre... vége.

Lassan tudatosul minden bennem,
hogy egykor itt voltál, itt bennem,
mint láng füstje koszos kis korom
...korom csak koszos lett tőled arcom.

Egyedül ülve szaggatnak emlékeim,
hogy nincsenek már közelben szeretteim,
hogy új arc van az Ő mögött,
és ő soha le nem köpött.

Egyedül ülök, de nem magányban,
hiszen erős szerelem lovagi társam,
és messze űzi immár, múlt koldus érzésit:
Nem adok! Takarodj! Levágtam kolduló kezeit.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


caius_marius(szerző)2012. január 21. 18:52

Köszönöm

bells192011. november 8. 10:03

Gratulálok hozzá jó lett.

Harsanyi2011. október 29. 16:47

Tetszik a versed. Jó lett.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom