Szerző

Pápa Viktória

Életkor: 30 év
Népszerűség: 8 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 294 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2011. október 24.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Pápa Viktória

Szobák

A szomszéd szobában, fekete ruhás nő sírja bánatát.
Isten látja lelkem, megérdemli!
Mellette a szobor, őrzi szilárdan a szót.
Mellettem a hős, ki csak egy képben él.
Sötét sarokból figyelem hármójuk játékát, és
eljátszom én is, hogy minden rendben.
Gyilkos csend telepszik a tömegre, csak gubbaszt ott.
Hallgatja elfojtott ordításom. Várja,
mikor taposhatja el a hangot, a zajt.
Mikor tépheti ki belőlem mindazt, ami még emberré tett.
Uralkodj hát, gyilkos, teremts világot magadnak,
játszd azt a színjátékot, amit évekig bennem próbáltál.
Mormolgasd átkod, miben születtél és lénnyé lettél.
A szobák, mik bezárnak, mind tiéd.
Erőtlenül kérem megmaradt emberi lényem, hadd legyek még.
Hadd legyek mégegyszer én!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


v(szerző)2011. október 26. 20:46

Kösznöm! Nekem megtiszteltetés .

kterezia2011. október 24. 17:40

Keserűséget érzek benne.

bel_corma2011. október 24. 10:22

Felkavaró, érzelmektől túlfűtött vers! Nagyon erőteljes a hangulata, gratulálok!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom