Házasságunk
Bíborlánggal vajúdtattunk azon a második napon.
Most Rózsa-pipacstól illatoz a pirosas szívvadon.
Karmazsinnal fontak lágy vöröses dallamra lebegve.
Ciklámen szikraesőben sötét kín szét lett tördelve.
Csörgedező, habosan hömpölygő, áradattá ömlik.
Zuhataga sziklára hull, lassan örvénylővé válik.
Néha csapkod, zúz, hasít, folyama óceánná tágul.
Majd sérelme pihenve, csobogón susogóvá halkul.
Rideg jegesedés fagy rá a megmerevedő tájra.
Dermedésének hideg szellője hozzábújik fázva.
Szív forrósága hevülve olvasztja ezt egy nagy tóvá.
Ugyanígy tesz szerető kedvesség minden próbát jóvá!
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Törölt tag2011. október 3. 02:38
Törölt hozzászólás.
versreni2011. szeptember 18. 17:35
Szia. Nagyon tetszik a versed. Csodálatos férjem vagy, és életem szerelme. Sok ilyen szép verset írjál még.
burla2011. szeptember 17. 16:20
Szia.Mintha az első 2 versszak 1-1 külön világ lenne.Az első a színeivel a második pedig egy természeti kép.Komoly lecke a képzelőerőnek.De milyen jó,hogy van olyan nekünk.Tetszik.Laci