Szerző
Rozványi Dávid

Rozványi Dávid

Életkor: 49 év
Népszerűség: 40 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 619 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2011. szeptember 15.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Rozványi Dávid

Himnusz és zászló

-
Gyermek voltam,
s ha a himnuszt énekeltük, zengett vele a szajuz nyerusimki,
s zászlónk három színét majd elnyelte a nagy vörös...

-
Fiatal voltam,
s a himnusz-éneklésnek szilveszteri pezsgő íze volt.

1989.
Múlt pár év,
s jött a szabadság csodás Karácsonya,
s egy pillanatra reménnyel telt meg a dalunk,
hittük, hogy annyi nehéz kor után
Isten végre tényleg megáld.

1990.
Jött új tavasz,
jött új ősz,
lenézett, vidéki lett a himnusz és a zászló,
úgymond "mucsai"

1994.
Fordult egyet újra a sors rozsdás kereke,
s vele fordult kedvünk tavasza,
s visszatért a hallgatás ideje.
És magnóról szólt a szózat és a himnusz.

1998.
Az áporodott után,
újra jött egy kis szabad levegő,
s csak visszanézve, utólag tudjuk igazán:
"...jól éltünk hajdanán".
Haladt az ország és az üzlet,
szabadon zengett a himnusz
és szabadon lengett a zászló...
- bár néha
hamis volt a hang,
s fakultak a színek.

2004.
Énekeltük a himnuszt,
s "örömmel" hallgattuk az ódát,
hangfalak bömbölték:
"An die Freude"!
S zászlónk mellé odakerült
a kék-csillagkörös

2006.
Könnygáz marásában,
embervér ízében,
fogaink csikorgásában
tisztultak a színek,
s a himnusz dallama.
Hallgattunk,
mert hallgatni kellett,
miközben szépen virágoztak a szavak:
"szabadság, tolerancia"
"fejlődés, épülés"
"Európa itt!"

2010.
A titkos, szívben forgatott gondolatok
dagadón, de végre kimondatnak
nagy ünnepségeken
túlvirágoznak a szavak.
Piros-fehér-zöld erdők
nőnek a szónokok mögött.

A nyolc évig várt világ végre elérkezett
- csak álmainkhoz képest kissé színtelen.

De legalább a himnusz szabad,
ki énekli, már nem fél, de reménykedik,
ízét áldja a "hátha" és a "mégis".

A "csakazértis"

Adassék nagyobb dicsőség Istennek!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Rozvanyi_David(szerző)2011. szeptember 15. 20:31

Kedves Laci!

Azt hiszem, ezek a nemzedékem alapélményei... Én csak szavakba foglaltam.

helszlo2011. szeptember 15. 17:14

Kedves Dávid! Ami legjobban tetszik írásodban, az a kendőzetlen (mégis moderált) vélemény-nyilvánítás, ami ráadásul egybevág a saját benyomásaimmal!
Üdv: Laci (3)

Rozvanyi_David(szerző)2011. szeptember 15. 15:27

Nagyon köszönöm mindkettőtöknek!

elena152011. szeptember 15. 15:26

Nagyon szép magyar vers.Gratulálok.

Törölt tag2011. szeptember 15. 15:21

Törölt hozzászólás.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom