Szerző

Dombay Fatime Glória

Életkor: 27 év
Népszerűség: 43 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 420 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2011. szeptember 10.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Dombay Fatime Glória

Flammeus

Csak szerettem volna lenni
pusztító lángja lelkemnek;
amint árny jön, múzsának
felégesse szívét kegyetlen.

Őrjítő haragját a szélnek,
kérném kölcsön, s létedet;
mint űzött vad, támadva
tépném össze szívedet.

Nincs már bennem érzés,
dicső Flammeus szól ordítva;
elveszett, ami régen élt
elvetted tőlem, Gloria!

Savanyú szó marja torkom
s pendül a húr rímtelen,
eltűnt belőlem az élet,
s lett belőlem szívtelen.

Keresem tán, válaszát,
mely szemem smaragdja,
találjam a legbecsesbet,
mely a lángot visszaadja.

Próbálám én könyörtelen,
kicsikarni lelkét kegyetlen;
fehér rózsa árva szirmaiból
dobbanásnyi véres sebekben.

Megállj! Szól a néma üvöltés
amit keresnék, de elbujdokol.
Nem engedi tenni, de hivatott,
s többé csak éjben bandukol.

Sűrű lepel, takarj felleg,
s ne tétovázz, mesélj hát!
Adtál erőt, s vetted lelkem,
így kell élnem tétován.

2011. augusztus 16.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Grienn(szerző)2011. szeptember 14. 22:03

Köszi! :)

radagath2011. szeptember 14. 00:47

Egyre jobban írsz! Nekem ez most tetszett.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom