Szerző

Jáger László

Népszerűség: 232 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 641 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2011. augusztus 31.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető, átdolgozás készítéséhez azonban a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (4)

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Jáger László

Az aranygyapjú

A megérkezés vágya tart még a mély fölött
a szerzés kapzsisága szétoszlott, mint a köd

Még ifjan keltünk útra s hajunk már hófehér
elménket leigázta a mohó szenvedély

mely űzött - hajtott minket, áttörve száz veszélyt
jutalma íme itt van: a vágyott drága prém

Mért keserű kedvünk? Az öröm hol marad?
Valóra vált álmunk s vágyunk most - céltalan

mert minden földi élő az Argo utasa
hívja, várja a távol elbódító szava

a messzeségbe tűnő csalóka délibáb
örökös érkezés, örökös távozás

hírnevet ígérő igéző jelenés
kincs és a szerelem vagy csak egy költemény

s ha teljesül mindez, rájössz: fölösleges
az Út volt az érték, hisz a kezed: üres

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Ross2011. szeptember 12. 19:53

Meghívásodra érkezve annyit mondhatok - ezúttal a magyar versed németre fordítását olvasgatva -, hogy a német szöveg tartalmilag korrekt. Szinte az összes költői képet megtartotta (természetesen a nem túl sok kulturális különbséget is figyelembe véve).

A rímképlet itt látszólag félrímes, de ha a rövid sorokat követő sortöréseket megszűntetjük, gyakorlatilag visszakapjuk a párosrímes szerkezetet. Az viszont nem mindegy, hogy a magyar vers felező tizenkettes sorai helyett ilyen módon húsz-huszonhat szótagos német sorokat kapnánk. A ''vers'' magyar szó német megfelelője ''Dichtung'', ami tömörítést is jelent. Háááát...

Somogyianziksz(szerző)2011. szeptember 12. 18:46

Elvagyok itt magamban, az én kisded játékaimmal. Alberth révén a közölt versre is érkezett egy műfordítás, egyenesen Svájcból, az alábbiak szerint, a vers nyolcsoros tördelését véve alapul:

Das Goldene Vlies

Der Drang des Ankommens
über dem Abgrund ist immer noch vorhanden,
die Raffgier der Erwerbssucht
hat sich aufgelöst wie die trüben Nebelbalken.
Als Jungs sind wir fort
die Haare sind jetzt weiss wie ein Blatt Papier,
der Verstand ist das Opfer
von unserer unersättlichen gierigen Habgier.

Der hat uns gehetzt – uns gejagt in
huderten von Gefahren durch Stein und Kies,
die Belohnung haben wir bekommen
das begehrte und wunderschöne goldene Vlies.
Warum sind wir jetzt so erbittert?
Was ist mit uns, und unserer guten Laune los?
Unsere Träume sind ja wahr geworden
und wir sind immer noch enttäuscht und Ziellos.

Alle Lebewesen auf der Erde sind
nur Passagiere auf dem Schiff der Argonauten,
es ruft uns die wunderbare Weite
die Ferne will uns mit Schönheit berauschen.
Die dort scheinbar verschwundene
märchenhaft trügerisch schöne Fata Morgana,
wo man ständig irgendwo ankommt,
aber nie erreicht man, das sagenhafte Nirwana.

Die alles versprechende Zukunft
mit allen seinen bezaubernden Erscheinungen,
der ewige Schatz und die Liebe diese Erde
sind nur leere und gelogene Versprechungen.
Und wenn es alles wahrgeworden ist
du merkst es selber, alles war nutzlos am Ende,
am Schluss ist der Weg das Ziel
weil leer sind bis heute, immer noch deine Hände.

Somogyianziksz(szerző)2011. szeptember 6. 09:34

Csak a magam kedvéért rögzítem a viszonylagosan legvégső variánst, emígy:

Das goldene Vlies

Ich will endlich ankommen
die Fahrt war viel zu lang,
wir fuhren noch als Junge ab
und sind, wie der Tod, uralt.

Der Weg der Argonauten
blieb schon längst hinter uns,
das goldene Vlies zu besitzen
ist nunmehr keine Kunst.

Gib darum dein Leben
frage nie: Wofür?
Du erwirbst - siehe - das Vlies
aber verlierst alles dafür.

jocker2011. szeptember 6. 08:40

:)---

K.Eszter2011. szeptember 3. 15:42

Alyz2011. szeptember 3. 07:33

Tanulságos !
Elolvastam a német verziót is..igazán érdekes , ahogy elmondod a vers születését..ez is bizonyítja, hogy az ''út'' bennünk van..és amikor menni akarunk rajta..hát megyünk ! ..ha botorkálva is, csak megyünk előre..ha nem is ér le lábunk mindig a földre, az a legjobb ! :)

Kicsikinga2011. szeptember 2. 19:22

Nagyon érdekes volt elolvasni mindkét verziót.
Az eredeti, amit németül írtál, nekem dallamosabb, és egyértelműbb.
A magyar változat is tetszik.

Ross2011. szeptember 2. 19:08

Érdekes módon cserélünk eszmét egymás verseinél, de végül is kézben tartjuk a szálakat... :) A kérdésedre azt mondanám, hogy a második strófa utolsó sora lehetne így:

''... ist nunmehr keine Kunst''.

A másik felvetésedre ott válaszolok, ahol elhelyezted.

Ross2011. szeptember 2. 10:32

Mindenek előtt hadd fejezzem ki: megtisztelő, hogy az észrevételeimet alkotó módon beépítetted a versbe, és a többi módosításod is javította a minőséget. Egyetlen apróság csak, amely a döntésedtől függ: ha úgy akarod, a negyedik sorból elhagyhatod a ''wir'' megismétlését, de természetesen ott hagyva is korrekt.

Somogyianziksz(szerző)2011. szeptember 2. 09:42

Kedves Olvasó!
Részben külső segítséggel, részben saját erőfeszítéssel az alábbiakra jutottunk:

Das goldene Vlies

Ich will endlich ankommen
die Fahrt war viel zu lang,
wir fuhren noch als Junge ab
und sind wir, wie der Tod, uralt.

Der Weg der Argonauten
blieb schon längst hinter uns,
das goldene Vlies zu besitzen
ist längst mehr keine Kunst.

Gib darum dein Leben
frage nie: Wofür?
Du erwirbst - siehe - das Vlies
aber verlierst alles dafür.

Megköszönve a segítséget, illetve várva az esetleges további észrevételeket: Jáger László

Ross2011. szeptember 1. 17:51

Ha megengeded, a német verzióhoz két megjegyzésem volna.

1. Az argonautákról (több utasról) van szó, a sor helyesen tehát: ''Der Weg der Argonauten...''

2. A második strófa második része tisztán nyelvtanilag valami olyasmit kívánna, hogy ''ein goldgelbes Fell zu ergattern ist keine Kunst'' - és ebből nem igazán tudom, mi hagyható el a költői szabadsággal magyarázhatóan.

Amúgy azzal semmi baj nincs, hogy egy bizonyos nyelvű vers ötletet ad egy más nyelven író költőnek, aki az alapján alkot egy teljesen más tagolású, szerkezetű, rímképletű, ritmikájú verset. Tartalmilag többet is mond a magyar verzió. Nekem viszont az tűnt fel, hogy amennyire korrektek, sőt kellemesek a magyarban az első, második és utolsó sorpár rímei, annyire kérdéses (persze nyilván csak a számomra) a többi rímpár.

sonyo2011. szeptember 1. 12:53

Tetszik, hogy minden írásodban tartalmas a mondanivaló is (a szép keret mellet)
Nekem a magyar verziód többet mondott, mint a német. Keletiesebb. A fizikai dolgok bírtoklásánál többet ér a szellemi érték...
(pl. tapasztalás-->megértés--> felvilágosodás)
de lehet hogy csak elszaladtam...

Lényeg: gratulálok szép és tartalmas versedhez!

emonye2011. szeptember 1. 12:27

Szép sorok:)

Törölt tag2011. augusztus 31. 21:41

Törölt hozzászólás.

alberth2011. augusztus 31. 21:17

Egyébként ha akarod, ajánlhatok neked valakit véleményezni, aki mindkét nyelven megírta már több versét.

alberth2011. augusztus 31. 21:12

Igazad van kedves László! Mindannyian argonautákként törekszünk. A célban derül ki, hogy az maga az út.
Tetszett a bölcs eszmefuttatása versednek.
Gratulálok: Alberth

Mygan2011. augusztus 31. 19:55

:)

Törölt tag2011. augusztus 31. 19:33

Törölt hozzászólás.

Babszika2011. augusztus 31. 18:24

Tetszett :) Gratulálok. Az utolsó két sor, nagyon ott volt :)
Üdv: Babszi

Somogyianziksz(szerző)2011. augusztus 31. 18:06

Kedves Olvasó!

Nagy megtiszteltetés számomra, ha elolvasod versemet, s amennyiben érdeklődésedet felkelti, akkor talán ez a hozzáfűzött pár sor sem lesz Számodra érdektelen. A vers először németül született meg, ami azért mulatságos, mert alig tudok németül, ezért köszönettel is venném a nyelvet valóban beszélőktől annak javítását. Az alábbiakban megadom a vers eredeti szövegét, melynek nyersfordítása a következő:
Szeretnék megérkezni / az út túl hosszú volt / fiatalon indultunk el / s oly öregek vagyunk, mint a halál
Az argonauták útja / már rég mögöttünk (maradt) / az aranygyapjút megszerezni / nem nagy művészet
Add az életedet érte / ne kérdezd: miért? / s megkapod a gyapjút / de minden mást elveszítesz érte
Das goldgelbe Fell

Ich wünsche anzulangen
die Fahrt war zu lang
wir fuhren noch jung ab
und sind jetzt, wie Tod so alt

Der Weg des Argonauten
blieb schon längst hinter uns
ein goldgelbes Fell
ergattern keine Kunst

Gib dafür dein Leben
frage nicht: warum?
du erwirbst – siehe – das Fell
und verlierst alles darum

Megpróbáltam lefordítani ezt a verset magyarra, s akkor ért a meglepetés: nem hagyta magát, s magyarul más vers született, jobb vagy rosszabb, ez érdektelen, a lényeges az, hogy más. Kíváncsi lennék rá, hogy például az Erdélyben élő szerzők jártak-e így saját, például románul írott versükkel. Köszönve az időt, figyelmet: Jáger László

profi362011. augusztus 31. 18:05

Ez így igaz! a kezünk lehet hogy üres, de a szívünk tele van jó és rossz emlékekkel amit nem vehet el tőlünk senki! mint ezt a verset sem!
gratulálok nagyon jól megfogalmaztad!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom