Szerző

Nagy Erzsébet

Népszerűség: 11 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 482 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2011. augusztus 30.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Nagy Erzsébet

Az idő

Fürgén ketyeg már az óra,
lassan lepereg a homok.
Az idő testemre rajzol,
barázdát húz, mint a vonó.

Nap felkél, csillag hunyorog,
s az idő rám vigyorog.
Lenn viharba fulladt napok,
fenn felhők járják a táncot.

Az idő lezárja szemem,
s az álom szüntelen kerget.
Mezőn futok szembe széllel,
lombok alatt, hantok felett.

Felsír az éj, lelkem zokog,
s az idő könnytől ázott.
Megállni nem lehet! -mondom
Céltalanul tovább futok.

Fürgén ketyeg már az óra,
eltűnik az apró homok.
Állok, rám köszön az alkony,
hold figyeli mozdulatom.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Törölt tag2011. augusztus 31. 21:22

Törölt hozzászólás.

lizbet01(szerző)2011. augusztus 31. 08:05

Köszönöm Marianna, hogy elolvastad szép napot kívánok mindnyájatoknak

mezeimarianna2011. augusztus 31. 05:09

gratulálok,lendületes szomorú versedhez

lizbet01(szerző)2011. augusztus 30. 20:44

Köszönöm a kedves véleményt jó éjt álmodjatok nagyon szépet

Matyko2011. augusztus 30. 17:14

Szép vers:)

EDY2011. augusztus 30. 15:26

Moindig szívesen olvasom verseidet:)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom