Szerző

Pápa Viktória

Életkor: 30 év
Népszerűség: 8 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 375 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2011. augusztus 4.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Pápa Viktória

Talán...

Reményem picinykeházának,
Téglái könnyekként zuhantak ki belőlem.
Bizonytalan vagyok,
Szétesem.
Törékeny délibábként játszik a képzelet.
Majd hirtelen elejtem és szertefoszlik.
Egyedül érzem magam.
Maga a szerelem sem kárpótolja
a leomlott házacskát.
Üresen tátong a kimért telek.
Még gaz sem nő rajta.
Csak tétován játszadozik a szél a kopott földön.
Ördögszekérként kergeti a szellő az elvesztett álmokat.
Még a biztatásod sem nyújt vigaszt.
Bár töltenéd tele lelkem fekélyét,
de elnyeli a mély.
Minden kárba veszett szó,
csak a remény temetése.
A pap kopott szavakat rág.
A hívek bambán figyelnek.
A test merev könnyekben fetreng a ravatalon.
Hát haljon el remény, hit, tudat.
Talán így könnyebb a lét ha nem érzek semmit...

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


v(szerző)2011. augusztus 12. 11:35

Köszönöm! Megtisztelő hogy tetszett!

Liliana2011. augusztus 11. 20:58

szép képeket használsz, tetszett.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom