Szerző
M. Fehérvári Judit

M. Fehérvári Judit

Életkor: 57 év
Népszerűség: 24 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 643 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2011. július 8.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (8)

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

M. Fehérvári Judit

Sír az emlék

Néha felzokog ez a
reménytelenül keserű világ,
melyben ott ragyogsz valahol a
sárguló nap végtelenjében,
a holdsarlóban, a csillagok
kozmikus ölelkezésében,
a nyár végi kékben,
csüggesztetten ott tündökölsz
a vörösben botorkáló lenyugvóban,
a küllők alatti Hélioszban.

Fehér, harmadnapi Krisztus arcod
szelíden feszül a ridegen tátongó,
lélegző szeleknek bánatában,
neved egy sírkövön vacog
megkopott aranyában.

Mégis Tiéd az újjászülető mosolyba
szédülő langyos tavasz,
mi gyengéden dédelgetett álmainkból
új és friss rügyeket fakaszt,
s lágy szellőivel öleli át a fákat,
bokrokat és a házat,
mely nem ismeri még ezt a lázas,
karcos valóságot.

De Tiéd az ősz is, az elmúló
és hallgatag szőnyegavart termő,
a száraz karú, kopár - tüzesen
lüktető álombirodalom, mi,
mint tűnő pillanat, elvész,
elszakad, hiába kiáltanék,
Ne hagyd felednem a
Magaddal hozod a szépet,
a bennem ma is élő ősi
igézet-rétet.

Lebegő emlékfoszlányaid
gyémánt koporsók,
csöndesen dúdolók,
és pergetik gyöngyeik
a négy szál gyertyán,
melyek befedezik
Lelked szarkofág délibábját
a régmúltnak azon a napján,
mikor a fehér szélén fekete táncolt,
kesztyűs kezek, nyúzott arcok
és megfáradt pillanatok
ledőlni készültek,
sírba bukni, ácsolni
és keringőzni, s ezt
a csonthús valóságot
mindörökre elfeledni.

Testem, akár a moly ette ruha,
mára véges-szürkén csavargó,
tükörbe ágyazott ezerarcú bánat:
magányos temetők és elnémult,
évmilliárdok vegetációja,
mégis elrejtem halálod,
féltem, óvom, mint egy félénk kisfiút,
csontpikkely szárnyimmal burkolom.

És magammal vittelek
nagyon mélyre,
legbelülre a világtól
elrejtett sötétségbe,
hogy senki se lásson,
hogy senki se bántson.

Immár enyémek is
az örök temetők,
a szertefoszló, hideg
szemfedő rongyok,
a gyász szívét is elfedők,
az évek pergésével
részemmé lettek
a bennem is bomló
hallgatag testek.

És mára mindent szeretek,
ami lecsukott, és ami
már korhadó, a leszögeltet,
a láthatatlan láthatót,
a sírok zugában megbúvó
sorvadást és életet,
a begubózott bábokat,
a születő lepkéket
nevelte bábarcokat,
és újratanulom Neved,
mert különben már csak
az én részem maradsz,
mit nem osztottam meg soha,
annyira enyém voltál...
Hallod?
Sír az emlék.
S Te tudod egyedül,
ma is milyen zokogva fáj.

Debrecen, 2010. június 5.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


krysztin2011. december 20. 17:50

Nagyon szép!

piroska712011. július 15. 15:32

Nagyon szép,kedves Judit!Gratulálok:Piroska

Iziszcsillag5(szerző)2011. július 15. 13:14

És Neked meg nagyon-nagyon EDY!

Iziszcsillag5(szerző)2011. július 15. 13:13

Köszönöm szépen Elena!

Iziszcsillag5(szerző)2011. július 15. 13:11

Köszönöm szépen Laci! :-)

Iziszcsillag5(szerző)2011. július 15. 13:07

Vigasztalódást kívánok Neked Fáraó! :-)
Néha az idő sem gyógyítja be a sebeket, de előre kell néznünk, akármilyen rossz is ez most!

Iziszcsillag5(szerző)2011. július 15. 13:06

Drága Kicsikinga!

Nagyon szépen köszönöm állandó Jelenléted! Nagyon jól esik! :-)

Iziszcsillag5(szerző)2011. július 15. 13:04

Eszternek!:-)

Ebben a versben sok az enjambement. Azért kerültek így bele, mert eredetileg nem ez volt a sortörés, de akkor meg nem volt az egésznek semmiféle versformája sem! Nekem kellenek a névelők, s arra vonatkoznak, amire először értetted őket.
A nevelte igét régies formában használtam, szenvedő igeként, de valószínűleg Igazad lehet!
Köszönöm, hogy ennyi időt szántál rám!

K.Eszter2011. július 11. 09:01

Érett, megérlelt vers. Olyan, amire fogékony vagyok.
Mégis a hibát teszem szóvá - elnézést -, két helyen számomra mintha az írás-fabrikálás összesimításhibái ütköznének ki:

''Ne hagyd felednem a
Magaddal hozod a szépet,
a bennem ma is élő ősi
igézet-rétet.''

Itt a sorvégi ''a'' nem értem, hogy maradt benne, mire vonatkozik. Próbálgatom megfejteni:
- a Magaddal hozott szépet?
- Ne hagyd felednem a
- Magaddal hozod a szépet -
bennem ma is élő ősi
igézet-rétet.'' ?

A másik hely:
''a születő lepkéket
nevelte bábarcokat''

- nevelte? a múlt idő miatt inkább így, a nevelő helyett?
Mindenesetre szokatlan, egyedi.

Kicsikinga2011. július 9. 09:59

Csodálatos, gyönyörű verset írtál!
Elképesztően szépet!

farao2011. július 9. 08:01

Kedves Judit!
Nemrég vesztettem el Édesanyámat,
zokogva olvastam a lélek mélyéből hatalmas erővel felszakadó versedet.
S bár egy könnyet sem ejtek, hogy a múlt ne sérüljön bennem, az aki voltam, a gyermek ott ül a sír kövén...
Köszönöm csodálatos soraid,
csontig hatoló szavaid...
Üdv: farao

helszlo2011. július 8. 21:36

Megrázóan szép! Gratulálok!
Laci (3)

elena152011. július 8. 20:08

Szépen emlékezel róla.Szívből gratulálok.

EDY2011. július 8. 20:05

Nagyon megfogott a versed.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom