Vutkáné Szitás Anikó

Miért szeretlek?

Miért szeretlek?
Szememmel miért kereslek?
Hiszen te sohasem szerettél!
Bennem csak egy testet kerestél.

De tudsz is te valakit szeretni?
Vagy csak valakin nevetni?
Mondtad-e valakinek azt hogy imádlak?
Vagy csak azt hogy kívánlak?

Te a nőnek csak a testét kéred,
s ezzel a lelkét téped.
Mert mi nők szeretünk szeretni,
nem csak a testet keresni.

Akartam hogy érezd amit érzek,
de ma már csak vérzek.
Minden erőm elfogyott,
s érted már nem harcolok.

Már tudom, a lelked szeretni képtelen,
mert a tested szívtelen.
Sokszor kérdezem hogy miért szeretlek,
és miért nem feledlek.

De a szívem nem felel.
Nem érti miért, csak szeret és téged keres.
De te már messze vagy,
s a lelkem így megfagy.

Körülöttem minden olyan hideg.
A világ nélküled rideg.
Az eszem azt mondja hogy felejtselek.
De a szívem parancsolja hogy szeresselek.

Keres téged mindenhol,
zokog, és te érted dobog.
Nem érti hogy miért nem lehet,
mikor ő annyira szeret.

Ha tehetném, a szívemet kivenném,
és utánad küldeném.
Ott állna véresen előtted,
s hogy szeresd kérné tőled.

A válaszodra esdekelve várna,
és remélné hogy nem hiába.
Ha elfogadnád, örökre veled maradna.
De ha elutasítanád, előtted meghasadna.