Szerző
Vers

A verset eddig 837 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2008. május 27.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Hóbor Gyula

Ők... a Nők!

Szerényen bújók, s magukat mutatók,
Éhes családot aggódva etetők,
Gyermeki botlást mosollyal feledők,
S az eltévedt reményt bízva kutatók ...

Szürke éjben lágy kezekkel matatók,
Kéjtől fojtott vágyat súgva lehelők,
Hűségesek, vagy csapodár szeretők,
S csalóka ábrándot bátran tagadók...

Engedjétek, ha óvunk is kezekkel,
Belőletek ismét erőt merítsünk
És bámulhassuk tágra tárt szemekkel...

Az utat, s rajta felétek mehessünk.
Mert a koldus szívünk, Tőletek, csak kér
És gyáván reszket; mert Nélkületek fél!

2002. február 25.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Vargazlajos2008. július 23. 09:26

Én, aki öregedő fejjel is a nő nem (hát még az igen) rabja vagyok, s mindig is voltam, igaznak, alaptézisnek, jónak értékelem a versedet!
Nők nélkül, mondjuk ki nem létezne a világ!

Gratulálok:

Varga Z. Lajos

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom