Szerző
Vers

A verset eddig 393 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2011. június 14.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Dán Csilla

Lián

Nincsenek költői képek,
nincsenek határok,
adok...
adok...
végül ha kéred
vajon leválok?
Háremednek vagyok csupán
egy leánya,
sokból szép igen,
sok szépből, Egy igen.
Egy, a maradék,
az utolsó,
Egy, ki gyönge lelked
viharvert liánjának
karója lett.

Önző képek vízióid,
önző léted izzít, ó hidd...
Ó hidd! Hited
halott holott
léted létem
gyökere, virága,
befut, körbeölel,
megfojt.

S szépségem,
mi immár ragyog,
nem tudod,
hogy valójában sajátod!
Én meg légszomjtól gyötörve
gyönyörködöm
gyümölcsödben,
mit latin ajkú leányzó
lakatos ládájába
visszalopott.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Törölt tag2012. szeptember 22. 03:53

Törölt hozzászólás.

d.n.cs.(szerző)2011. július 9. 17:40

köszönöm

Leber_Mariann2011. július 3. 14:25

érdekes képek,jó vers!!!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom