Szerző
Ross Satyr

Ross Satyr

Népszerűség: 244 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 894 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2011. május 27.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers nonprofit céllal, a szerző és a Poet.hu megjelölésével szabadon átdolgozható.

Címkék
Kedvencnek jelölték (9)

Ross Satyr

Esztergályosok

Búgó remegés terjed a tekercsen,
a forgórészen áram halad át,
vashoz ütődő vaslemez zaját
a mennydörgésig fokozzák a nyersen
egymásba harapó elforgó fogak.
A marófej a fémanyagba szánt,
ívelve szöknek az erővonalak
szikár Északról kéklő Dél iránt.

Surrogva szikráznak a szénkefék,
habosan hull a hűtőfolyadék
a fényesedő féltengely-darabra;
ott tükröződik palástján a forgás,
s ahogy fogával mélyeket harapva
a gyémántkés a vashúsba hatol,
szivárványfényűvé forrósuló forgács
pöndörödik ki pengéje alól.

Villódzó ívfény kéken imbolyog,
a betonpadlón acéllemez kondul,
a gépek hangja és a felforrósult
motortekercsek, esztergapadok
minden zugot betöltő, vad szaga,
a dúsan hulló verejték maga,
a férfimosdó vaksi fényű tükre
agysejtjeidbe vésődött örökre.

Csörren a hajnal, villamos suhan,
aktatáskádban szalonnáskenyér.
Az agg csaposnak sűrűn dolga van:
a szomszéd pultnál társad tántorog,
kikérsz te is egy bűzlő féldecit.
Robotolsz, míg a műszak véget ér,
s veled vasvarázsló társaid -
acélos izmú esztergályosok.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


NN2011. június 3. 21:23

Mosoly,mosoly.. Oláh Ibolya: A lélek katonái c. száma a link tartalma. Az olvasás lényege meg ez,nemde? Hadd vigyen a képzeleted,túl a olvasottakon,túl mindenen..

Ross(szerző)2011. június 3. 21:12

NN: Köszönöm, így már értem a különbséget. És akkor a vallomás: ez a gépem kifejezetten egy munkavégző gép, sok fontos alkalmazással, de nem túl angy tárral és nem gyors processzorral - ezért a linket nem tudtam aktiválni. Örülök, ha megdolgoztatja (elszabadítja) a szöveg a képzeletedet.

NN2011. június 3. 20:48

Nem vagyok szakértő,maximum műkedvelő.. A montázs SÍK (montírozás,fotók,képek,tudod) -a kollázs TÉR.. Térbeli kép. És most ez a versed is ilyen. Micsoda animációt lehetne ebből csinálni.. Aláfestésnek meg ezt: http://www.youtube.com/watch?v=1R408OyUV II
Tudom,hogy némi(??) ellentétet képezne a filmmel,de pont ez lenne a lényege. És a ritmusára zakatoló gépek,fémes zaj.. Bocsánat,de ha ilyesmit olvasok,mindig elfut jó messzire a képzeletem.

Ross(szerző)2011. június 3. 08:56

NN: Nyilván szakértője lehetsz ezeknek a képzőművészeti műfajoknak - én legfeljebb csak érezni vélem a lényegi eltérést a kettő között; mintha a montázs homogénebb, a kollázs viszont heterogénebb komponensekből állna össze - de tévedhetek.

NN2011. június 3. 06:28

Ezt úgy híjják,plasztikusság,nem..? Nekem olyan a vers,mint egy kollázs - montázs helyett..

Ross(szerző)2011. május 30. 18:43

Anikó: Köszönöm a gratulációt. Természetesen láttam dolgozni őket, de már korábban is tiszteltem ezt a fajta munkát, amikor a technikumban a ''Szakrajz'' nevű tárgyat tanultuk. Sőt, nagy szerencsémre néhány héten át én is kipróbálhattam (talán korábban már írtam erről). Mindez persze nem mostanában volt - úgy látszik, későn érő hangulat lehetett.

nefelejcs2011. május 30. 17:47

Kedves Ross!
Le a kalappal a képi ábrázolásod előtt!
Láttad dolgozni az esztergályosokat, hogy ilyen hitelesen le tudtad ezt írni? Szerintem nagyon jól sikerült.A hangulat is nagyon jól átjött. Gratulálok!
Üdv.: Anikó

Ross(szerző)2011. május 30. 10:29

Beluga: Nos igen, az a műhely a múlt század utolsó harmadában nézhetett ki így. Mostanában nyilván légkondicionálás, patikai tisztaság, ezredmilliméterre azonos munkadarabokat ontanak hatalmas tömegben a tévedhetetlen és fáradhatatlan numerikus vezérlésű gépek. Más világ, más szépségekkel.

Törölt tag2011. május 30. 10:22

Törölt hozzászólás.

Ross(szerző)2011. május 30. 08:35

Janow: Lehet, hogy úgy van, ahogy írod: igazi súlya valóban az utolsó versszaknak van. A többi inkább a környezet részleteit ábrázolja képben, hangban, szagban

janow2011. május 30. 00:55

Nekem csak az utolsó versszak tetszett, de az nagyon-nagyon. Abban benne van minden. Az előtte leírtak nekem csak ''képes'' illusztrációként hatottak.

janow2011. május 30. 00:55

Nekem csak az utolsó versszak tetszett, de az nagyon-nagyon. Abban benne van minden. Az előtte leírtak nekem csak ''képes'' illusztrációként hatottak.

Kicsikinga2011. május 29. 12:15

Az emberi erőt már nélkülözni tudó világban az izmok elsatnyulnak, az agy ''acélozása'' nem tud olyan vonzó lenni, mint egy erős férfikar...
A plakátra gondoltam.

Kicsikinga2011. május 29. 12:11

Nagyon szépen köszönöm! Tökéletesen megértettem!

Ross(szerző)2011. május 29. 12:05

Kinga: A megelőző sorokban a torzítatlan valóság komponenseit ptóbáltam sorra venni, a két utolsó egy kicsit idealizálja a címszereplő karakter(eke)t, legalább is a szándékom szerint. Mintha egy korabeli plakát figurája lenne, kicsit erre céloztam a ''szocreál'' címkével. Az előző sorok hús-vér alakjához képest egy bizonyos fajta elidegenítéssel szerettem volna zárni.

Kicsikinga2011. május 29. 12:05

Illetve, az esztergályos izmát vajon mi ötvözte a vasból acéllá?
Amúgy nem politizálok...

Kicsikinga2011. május 29. 11:50

Gondolhatnék arra is, hogy a vasból hogyan lesz acél...

Ross(szerző)2011. május 29. 11:41

Kinga: A két utolsó sorral kicsit más szándékom volt... Talán sikerül majd valakit rávezetnem, mire gondoltam.

Ross(szerző)2011. május 29. 11:35

Imre (Phobos): Örülök, hogy magad is átélted mindezt és angyjából hasonló részletek maradtak meg. A ''drehások'' bizony korábban a munkásság elitjéhez tartoztak - és helyesen írod, mára mindez rutin programozói és betanított munkává vált.

Kicsikinga2011. május 29. 11:30

''míg a műszak véget ér,
s veled vasvarázsló társaid -
acélos izmú esztergályosok. ''

Az elgépiesedés számomra mindig riasztó volt...

Ross(szerző)2011. május 29. 11:26

Kinga: Az idézett dologban az a szép, hogy létezik ez az univerzális nyelv: a műszaki rajznak ez a fajtája (a pontos nevét már el is felejtettem, sajnos), amely lényegében a világ bármely pontján azonos. Vagy ... azonos volt, amíg egyáltalán létezett, hiszen a korszerű numerikus vezérlésű forgácsológépekhez, amint Phobos is írja, már nem a régi formájú rajz kell, hanem valami ilyesmi: 11100000111001000... meg valaki, aki egy gombnyomással elindítja.

Phobos2011. május 29. 10:57

Nagyon jó! Kicsit visszavarázsolt a még nem oly régi múltba, mikor én is egy esztergapad mellett áltam mint ifjú tanonc... És nem is a dolgok amik éppen történnek, hanem az egész hangulat a lényeg azt hiszem... A habzó, fehér hűtő-kenőfolyadéktól egészen a műszak végi féldeciig... (A munkát amúgy fizikai munkának is nevezném, bár az esztergályosokra a pontosság, a precizitás a leginkább jellemző. Haldokló szakmunka. Vannak helyette programozók és mellettük a betanított dolgozók.)

Kicsikinga2011. május 29. 10:52

''a szaki megkap egy rozsdás vasrudat meg egy kissé gyűrött, itt-ott átfirkált, picit olajfoltos rajzot, bólint, befogja (a rúddarabot), és pár perc múlva ott a bonyolult alakú, csillogó alkatrész... ''

Kellett nekem visszajönni, persze, hogy már könnyezem,mert nem tudom szavakba önteni, hogy mennyire megható, amikor ilyen méltóságot kap az ember, az ember és egy rozsdás vasrúd teljesen egyértelmű elválaszthatatlansága, a közös, nehéz, de ''megéri'' úton''...

Ross(szerző)2011. május 29. 10:34

Radmila: Azt sajnos nem tudom, hogy a forgácsoló szakmunkásokat akkoriban milyen kategóriába sorolták: számomra a munkájuk fizikailag nem tűnt nehéznek, talán mert nagyon fel lehetett nézni rájuk. Azt hiszem, a ''szociológiai összetételük'' nagyon vegyes volt, de a munkahelyen valahogy egységes tömböt alkottak, csak a szaktudásnak volt becsülete. Az viszont igaz, hogy a munkahelyi környezetük nagyon szegényes volt, ''felülről'' nem igazán voltak megbecsülve. A végkifejletet - a záró sorokat - egy kicsit másnak szántam, erről még nem esett szó.

Golo2011. május 29. 10:19

Kedves Ross, élethűen elénk tártad a nehéz fizikai munkások , ebben az esetben a fémfeldolgozók egy napját, amelyben a végkifejlet a szegénység ábrázolásának koronája.
Elismeréssel gratulálok: Radmila

Ross(szerző)2011. május 29. 09:17

Szima: Köszönöm az elismerésedet, őszintén jól esik. Már említettem, hogy a téma nagyon közel áll hozzám, mert valóban ''multiszenzoriális'' élményeim vannak róla. Elég például meglátnom egy fényképet egy régi esztergapadról, azonnal ''érzek'' minden szagot, hallom a gépek meg a munkadarabok hangját, a néha vaskos tréfákat, a kezemben érzem az összetett mozdulatokat - szóval mindent, amiről írtam. Vagy amit még nem említettem: a szaki megkap egy rozsdás vasrudat meg egy kissé gyűrött, itt-ott átfirkált, picit olajfoltos rajzot, bólint, befogja (a rúddarabot), és pár perc múlva ott a bonyolult alakú, csillogó alkatrész...

Törölt tag2011. május 29. 01:46

Törölt hozzászólás.

Ross(szerző)2011. május 28. 22:57

Mária: Örülök a látogatásodnak és köszönöm!

czegledy662011. május 28. 22:00

Remek!

Ross(szerző)2011. május 28. 19:02

Kinga: Részemről az öröm - vagy ahogy mostanában elterjedt: egy élmény volt! :)

Kicsikinga2011. május 28. 18:58

Nagyon örültem! Köszönöm!

Kicsikinga2011. május 28. 18:55

Ugye?!

Ross(szerző)2011. május 28. 18:41

Kinga: Világos. :))

Kicsikinga2011. május 28. 18:30

Ó, arra remek módszerem van, csak nem tudom alkalmazni, mert teljes a sötétség...

Ross(szerző)2011. május 28. 17:21

Kinga: Ha a körtét nem felezed meg, hogyan stoppolod meg az elszakadt izzószálat?

Kicsikinga2011. május 28. 16:49

Én éppen azon gondolkoztam, hogy miért kell megfelezni a körtét?!
Ráadásul a kommerszt!


Ross(szerző)2011. május 28. 16:21

Kinga: Pedig megéri, ha van türelmed a zöld diónak (és/vagy a dió zöld héjának) adni egy kis időt és egy plusz feldolgozási menetet: lehet belőle ízletes és enyhén hatásos diólikőr. Nyámmm!

Kicsikinga2011. május 28. 15:52

Most nyeltem egy nagyot!
Én még a faforgácsot is megettem volna, csak biztosan éppen volt a közelemben egy finom szalonnáskenyér az győzött! Legjobban a zsíroskenyeret szerettem,de nekünk nem volt házi zsír, csak bolti. Az is nagyon finom volt!
A még zöld dió illata is olyan csodálatos volt, hogy annak is nekiláttam volna minden további nélkül!

Ross(szerző)2011. május 28. 14:50

Kinga: Ami az ízeket illeti, azok bizony szigorúan konkrétumokhoz kapcsolódnak nálam, ahogy a szöveg említi is: a műszak előtt bedobott feles kommersz körte és az ebédszünetben kicsomagolt szalonnáskenyér idéződik vissza.

Kicsikinga2011. május 28. 14:36

Akkor köszönöm szépen! Én gyermekkoromban is mindennek ízt éreztem, és amit most látok a versedben az is olyan ''gusztusos'', olyan lenyűgözően szép.
Ahogy az emberi megsokszorozódik az alkotás, és a gép erejével, csodákat létrehozva, az számomra gyönyörű. Amikor olvastam a versedet, azért hatódtam meg, mert éreztem a Te szeretetedet benne! Még jövök azt hiszem!

Ross(szerző)2011. május 28. 14:28

Kinga: Őszintén örülök, ha tetszik Neked, ami tetszik nekem: az emberi munka nyomán előbukkanó Csoda. Csak most, hogy rámutattál, észlelem én is, hogy az utóbb ide kerülő szövegeim nem hahotafakasztóak (legalábbis nem a szándékom szerint); azok ezidőtájt a megfelelő blogrovatomba kerülnek. Erről a témáról, amikor az ember és a gép ennyire egy testként, egy akaratként formál egy rozsdás vasrúdból csillogó-villogó, bonyolult alakú forgástestet, nem is tuvnék másképp írni, mint szeretettel. Mint ahogyan természetesen meghallom és szeretettel fogadom minden látogatásodat is.

Kicsikinga2011. május 28. 14:16

Mindig csodálattal néztem a vas, vagy a fa esztergálását, és természetesen elhatároztam,hogy akkor nem Stuart Maria leszek,hanem esztergályos! Nos, egyik sem lettem, de a kétkezi munkát mindig nagyra becsültem, tiszteltem, és a mai napig is. Olyan szépen írtál, olyan szeretettel, hogy látni, hallani lehetett! Meghatódom mostanában a verseiden, és többször is visszalátogatok!
Ha nem bánod, és a zajban meghallod jöttömet, akkor megköszönöm!

Ross(szerző)2011. május 28. 12:51

Alkony, János: Köszönöm. Azt hiszem, ez a téma és ez fajta kibontása egy másik korszakban volt gyakoribb. Bennem az a néhány hét, amelyet a körükben eltöltöttem, valóban komplex benyomásokként tárolódott: képben, hangban, tapintásban, szagban, talán még ízben is. Ebből próbáltam valamit visszaadni, a lezárásban pedig még valami mást...

Justice2011. május 28. 12:39

Szép bemutatása a szakmának és dicsérete a munkásembernek varázslatának. A versszakonként eltérő rímképlet, még egyedibbé teszi; ...és persze az ilyen meglátások:
''...minden zugot betöltő, vad szaga,
a dúsan hulló verejték maga,
a férfimosdó vaksi fényű tükre
agysejtjeidbe vésődött örökre.
Gratulálok.

Törölt tag2011. május 28. 12:31

Törölt hozzászólás.

szurkevirag2011. május 28. 11:35

Majdnem mindenben egyet értek Ross. Ha azt nem is hiszem, hogy könnyű utána csinálni, de mindenképpen tiszteletet ébresztesz. Rávilágít, hogy bármilyennek is látjuk ezeket az embereket, nélkülük rengeteg dolog hiányozna az életünkből. Ez versed ereje!

Ross(szerző)2011. május 28. 09:20

Matianna, Balázs: Köszönöm a gratulációt. Azt hiszem, esztétikai élvezetet okoz, ha egy szakma igazi mesterét munka közben látjuk: ő aztán valóban a semmiből varázsol valamit. Olyankor annyira célszerűnek és egyszerűnek tűnik minden mozdulata, hogy azt hihetjük, könnyen utána csinálhatjuk.

mezeimarianna2011. május 28. 06:10

gratulálok!!!

szurkevirag2011. május 28. 01:14

Hát így is lehet írni erről a szakmáról! Kedvem lenne beállni egy esztergapad mögé... :))
Gratulálok!

Ross(szerző)2011. május 27. 21:54

Márton: Köszönöm az elismerő szavaidat. Édesapád nyilván kortársam lehetne, ha ezt mondod róla. Megtisztelő az összehasonlítás az ''Éhség'' című verssel; utána kellett néznem, és bizony igazad van, még ha József Attila szonettjének más a témája, a versformája is, de valóban vannak rokon eszközök.

Ross(szerző)2011. május 27. 21:49

Laci: Köszönöm, a szavaid nagyon jól esnek. Érdekes, hogy a ''klasszikus'' szót használtad és ezzel kicsit igazolod azt is, hogy ez a szöveg nem annyira a jelent, inkább a közelmúltat tükrözi. A szép szakma, annak eszközei és képviselői a - egykét komplex multi-mamutot kivéve - gépműhelyekből szépen lassan átvándoroltak a panoptikumba meg a múzeumba. talán még a kis sufnikban, fészerekben termékeket is előállítanak. Hogy melyik korszakot idézi inkább ez a szöveg - témában és itt-ott talán sítlusban -, azt az egyik címkével próbáltam kifejezni.

Ross(szerző)2011. május 27. 21:44

Edina: Köszönöm a gratulációt. Ahhoz, hogy a szöveg összeálljon, elég volt az emlékezetemre támaszkodni: a technikumban tantárgy volt a forgácsolás elmélete, de gyakorlatban is kipróbáltuk a tanműhelyben meg a nyári gyakorlatokon - és imádtam!

Törölt tag2011. május 27. 20:56

Törölt hozzászólás.

helszlo2011. május 27. 20:29

Nem bánom, hogy elsőként mondhatom el, hogy minőségében, klasszikusokkal versengő költeményed, e-tárgykörben, de egyébként is, az általam eddig olvasottak egyik legszebbje! Nincs is mit ehhez hozzá tenni!
Üdv: Laci (2)

EDY2011. május 27. 20:27

jó szemléltetés,gratulálok:)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom