Szerző
Vers

A verset eddig 368 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2011. május 24.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Sanyovszky Péter

Pályaudvaron

Egy-egy vonat száll csak már,
És annyi képzelet,
Várom a vonatom,
És nagyon reszketek.
Végre egy ember, fekete ruhában,
Furcsa kis kalappal, kér elemózsiát.
Zsebembe nyúlva egy kis pogácsa törik,
- Nesze öreg! - Csillag lobban, tettemnek fénylik talán.
Elvesztem arcom, egy bűzlő kolduson,
Elönti lelkemet minden bánatom.
A koldus ki enni kért, nem mozdul, még figyel,
Vonatnak fényében meglátom az arcát,
Barna bőre többet akar, száraz pogácsámnál.
Itt a vége, most mindenem elvesztem,
Oszlopok mögül jönnek, de mennyien.
Kinyílik a késük, rám fogják a fegyvert,
Eldobja pogácsámat, a szegény ember.
Zsebemből kivéve öklömet, egyedül vagyok,
Ne üssetek, ne bántsatok, ki ne fosszatok,
Mert bizony én akkor, biztos meghalok.
Sötét állomáson belém vágják késüket,
Elborít az őrület, kihozva gyilkos énemet.
Felüvöltök, mint egy sebzett vad,
Gyilkos szemekkel ütöm testüket.
Vér borít mindent, én testem vágása ez,
Felébredve látom, tán valaki segített.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Hullocsillag2011. május 24. 21:07

Huh, ez durva... Éljen a ''közbiztonság'' :((

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom