Szerző
Vers

A verset eddig 358 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2011. május 24.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Vajda Emese

Vége

Eltűnt, akár a kisgyerek szeméből az álmok tengere.
Lassan körbezárt az érzés, kivetve rám hálóját.
Vége, mondta ki hirtelen, s most bámulom a perceket
És elmélkedek: valóban ez lenne a valóság?

Nem látom értelmét, hogy ismét álomba boruljak.
Eddig nem mertem bízni, csupán remélni ezt,
Most remélve hinnék, de szemem csak könnyet hullajt.
Úgy tűnik, a hazugságnak jobbak hiszek.

A szívünk remegve ordít, együtt dobban fájdalmunkkal.
Kérlek, ne mondd azt, hogy idővel könnyebb lesz.
Mert, bár érzem, a veled töltött éveket átaludtam,
De mi lesz, ha újra felkelni nem merek?

Nővéremmel nagyon hasonlítunk. Sokszor érzem az érzéseit, mint ahogy a szakítása utáni fájdalmat is. Ez a vers róla, és neki íródott.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom