Szerző
Ross Satyr

Ross Satyr

Népszerűség: 247 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1432 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2011. május 23.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers nonprofit céllal, a szerző és a Poet.hu megjelölésével szabadon átdolgozható.

Címkék
Kedvencnek jelölték (18)

Ross Satyr

Ében & elefántcsont

Csak álmaiban áll már széke mellett
a karcsú hölgy, ki pörgette a kottát...
A könnyű kéz fölötte úgy futott át,
mint moll-akkord, mint párálló lehellet.

Eladta frakkját - nem kenyérre kellett,
kommersz szilvára adta inkább voksát.
A tehetségből maradt egy adottság:
a költözéskor zongorát cipelhet.

Egy bárba jár le szerdán, pénteken,
a billentyűkön fals akkord terem.
Lehangolt ő is, mint a zongora

és örökké zöld, mint a slágerek.
Hamut növeszt a kedvenc Csongora
s a "Homokóra" csak pereg, pereg...

A Csongor a békeidők kedvelt szivarmárkája volt...

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Ross(szerző)2013. február 15. 14:05

Albert: Jól érzékelted a ''füstölgésemet'', csak itt a hosszú szipkába tűzött nőies cigaretta helyett egy kövér, igazi ''macsó'' szivar szerepel. Valamikor egy-egy bárzongorista kedvéért alakultak törzsvendégi körök, az italfogyasztás csak ürügy volt...

maxika2013. február 15. 12:06

...hamvadó cigarettavég csak egyészen másképp, remek!
Üdv:
Albert

Ross(szerző)2011. május 27. 16:31

Anikó: Teljesen egyetértek Veled, bizonyos szinteken már a szerencse játszik nagyon nagy szerepet. Ezt tudnia kéne mindenkinek, aki művésznek készül: kevesebb lenne az életre szóló csalódás. ''Szerencsére'' sokan ugyanúgy dolgozzák fel a pályájuknak az itt leírthoz hasonló állítólagos megtörését, ahogyan Te írtad egyes ismerőseidről. Én is kedvel(t)em a bárok zenészeit, valóban nagyon jól értettek a hangulat megteremtéséhez és tartásához.

nefelejcs2011. május 27. 15:17

Kedves Ross!
Csak nagyon kevés művésznek adatik meg,
hogy szerencse csillaga egész életén végigkíséri.
Ehhez nem elég csak a tehetség.
Persze nem könnyű ezt a helyzetet megélni, amiről írsz, de szerintem ezt is embere válogatja.
Az én ismerőseim között van aki évtizedek óta így keresi a kenyérét, és jól érzi magát ebben a szerepben.
Gondoljunk csak bele, milyen hangulatot képes teremteni egy bár, a kellemes hangú zongoristájával. Számomra többek között ezért is nyerő a versed.
Gratulálok szeretettel: Anikó

Ross(szerző)2011. május 26. 20:25

István: Köszönöm a gratulációt. Azt hiszem, inkább a szabályt, mint a kivételt írtam le.

stapi2011. május 26. 20:15

Lecsúszott... Nem úgy a szonetted. Gratulálok!

mezeimarianna2011. május 25. 20:41

szép,gratulálok!!!

Ross(szerző)2011. május 25. 08:28

Zsuzsa: Köszönöm a gratulációt. Érdekes észrevétel, hogy sanzonnak érzed a szöveget (tehát zenét is hallasz hozzá). Ez talán abból is eredhet, hogy a szövegben is együtt vannak komoly és (nagyon) könnyű dallamok. Amúgy nyelvi tény, hogy a ''szonett'' és ''sanzon'' szó ugyanarról a tőről származik.

kozmazsu2011. május 25. 06:15

Drága Ross!
Gyönyörű sanzonodhoz szívből gratulálok. Igazi patinás, szépízű zene, amit olvashattam, jó volt itt lennem. Szeretettel gratulálok: zsuzsa

Ross(szerző)2011. május 24. 17:37

Zsuzsa: Köszönöm a kedves gratuláló szavaidat. Azt hiszem, még mindig nem telt el elég idő, hogy magam is objektív módon tudjam értékelni a verset. Talán az is közrejátszhat, hogy szívesen kalimpálom én is a zongorát (szintetizátort), persze csak amatőr módon - ezért nem tudom teljesen kívülről, szenvtelenül nézni a szöveget. Természetesen örülök annak, ha általában tetszik az olvasóknak.

Megpróbáltam visszaemlékezni, mi lehetett az eltűnt üzenetemben; sajnos, mivel az Adatlapodon keresztül küldtem, nálam sincs róla másolat. Természetesen szó sincs arról, hogy haragudnék. :)

Ross(szerző)2011. május 24. 17:32

Judit: A nóta népszerű, a zenészi készségek fejlesztésére pedig kétségtelenül alkalmas - bár a négyféle akkord váltogatása nem állítja teljesíthetetlen követelmények elé az előadót.

10082011. május 24. 17:20

Nehéz a művészek élete...
Ross, remekművet alkottál ismét!
Nagyra értékelem műgonddal kimunkált
formájában is tökéletesen felépített verseidet
Az íméledet nem kaptam meg, csak később vettem észre a spanban... ezért nem válaszoltam
ezért ne haragudj rám

Versedhez szívből gratulálok! Zsuzsa (14)

Csuti7292011. május 24. 16:06

Na, pedig azt még el is tudom gitározni! :)))
Lényeg a lényeg: ''Ragyogón süt a Nap, és szikrázik a fény...'' :)

Ross(szerző)2011. május 24. 11:24

ZSuzsanna: Azt hiszem, a kiválaszt(ód)ás többnyire már csak ilyen, kevesen élvezhetik csak a nyílegyenesen - vagy kitérőkkel - felfelé ívelő művészkarrier áldásait (és átkait). Ha ez a többség, akkor definíció-szerűen ez a normális, vagy más megközelítésben: ki így, ki úgy éli meg, ha a sorsa így alakul.

szzs2011. május 24. 11:19

Művészsors? Láttam ujjakat azokon az elefántcsont billentyűkön én is így! Üdvözlettel: ZSuzsanna

Ross(szerző)2011. május 24. 09:00

Jocc36: Köszönöm az értékelésedet. Biztosan van nem is egy olyan, akire mindez ráillik. Az általam leírt karakter több személybők gyúródott össze, talán magamból is beletettem néhány százalékot.

Ross(szerző)2011. május 24. 08:55

Ágota: Köszönöm. Igazad van: ha száz évig gondolkodnék, akkor sem tudnék a Tiédnél jobb meghatározást kitalálni. A ''mutatványosakat'' én is az ujjgyakorlatok közé sorolom.

Törölt tag2011. május 24. 07:50

Törölt hozzászólás.

gota2011. május 24. 07:19

Szeretem az ilyen verseidet, emberbülvannak',
nem ''pozőrös,nem mutatványos''

Ross(szerző)2011. május 23. 22:36

Márk: Ha a tartalma ezek szerint ''fenyegető'', akkor remélem, hogy megmarad annak, aminek íródott: tiszta fikciónak. Más közelítésben viszont akkor azt érzem ki a reagálásból, hogy van honnan visszaesni, és ez végül is pozitív. :)

Ross(szerző)2011. május 23. 22:30

Judit: Volt a vers írása közben még egy konkurense, valami börtön-ballada, de annak nem jutott eszembe a címe, valami ilyesmi: ''A börtön ablakába / soha em süt be a nap'' - de már mindegy, nem keresek rá.

letra2011. május 23. 22:21

Engem megtalál ez a vers, tartok attól ami számomra a tartalma. Gyakorolni kevés már.

Tisztelettel
Márk

Csuti7292011. május 23. 21:41

Igen, első megítélésre a Te ''dalod''/versed éreztem lecsúszni, másodszorra pedig -miután meghallgattam Youtube-on az említett nótát - nos, én is majd lecsordogáltam a székből...
Ott a helye a vers végén! Szép estét! :)

Ross(szerző)2011. május 23. 19:32

Kata: Köszönöm - ha ezt láttad a befejezésben, annak örülök, valóban ez volt a szándék. Remélem, ezzel együtt nem bántok meg senkit, aki végül is kedveli az említett nótát. Talán annyi mondható róla, hogy nem igazán kíván virtuóz képességeket a zenésztől.

Radmila: Köszönöm, pontosan láttad meg ezt a ''negatív karriert''. Azt hiszem, sokan élnek át hasonlót és nem feltétlenül élik meg hatalmas veszteségként. A szivarral egy kicsit a főszereplő jelenlegi életkorára szerettem volna utalni.

Judit: Az említett dal megítélése önmagában természetesen egyéni ízlés dolga; a leírt szituációban azonban leginkább a ''zenei lecsúszással'' egyenértékű.

Attila: Köszönöm a gratulációt. Gondolom, hogy hasonló ívű életpályák más művészeti ágakban is lerajzolhatók. Annyival azért mégis kimagaslanak az átlagéletek tömegéből, hogy valamikor azért ott voltak a csúcson, ez már nem vehető el tőlük.

versike2011. május 23. 19:23

Igen;

a zongoraművészből ''mindennapi haknizóvá'' vitézlett bárzongorista ebben a szivarfüstös, titokzatos félhomályban: tuti romantikus siker!

Ami kirívóvá teszi: a valamikori karrier lefelé ívelésének ebbe a remek képbe történt becsomagolása - Általad. Gratulálok!

Csuti7292011. május 23. 18:46

Így már értem, kedves Ross! Tényleg nem voltam tisztában ezzel a ''Homokóra'' számmal, így, hogy megmagyaráztad most kicsit új szemszögből értelmezem.:))

Golo2011. május 23. 18:13

Kedves Ross, szonetted szépen tükrözi, hogyan lesz a tehetségből elveszett egyéniség, és válnak szürkévé napjai.
Nagyon szép képekkel fejetted ki mondanivalódat. (Köszönöm a Csongor magyarázatát, mert egy kicsit zavarba jöttem: hogy kerül ide ebbe a képbe Csongor és Tünde)Szeretettel gratulálok: Radmila

19702011. május 23. 17:56

Nekem a befejezésben a dalra utalás még inkább ''megfestette'' a képet, a füstös bárt, a hangulatot, azt a szomor-keserűséget...
''Ülök a szobámban, búsan, egyedül
és a fájó múltra gondolok...''
Nagynéném nagy kedvence volt ez a dal, mennyiszer hallottuk-általa!:-)
És igen, az élet is ilyen, hol fehér, hol fekete!

Ross(szerző)2011. május 23. 17:35

Köszönöm, hogy benéztetek és leírtátok az észrevételeiteket. Zongorás témáról már nagyon régóta szerettem volna írni, aztán pár óra alatt összeállt, ami itt látható.

Kinga: Természetesen az általad csatolt szám inspirálta részben a szöveget is - az élet csillogó és sötétebb oldalának ellentéte -, de a címet egyértelműen. Igyekeztem különösebb érzelmek (vagy azok kiváltásának szándéka) nélkül, tárgyszerűen fogalmazni, de mivel ez az út nem éppen felfelé ívelő, belátom, hogy kelthet mélyebb emóciókat.

Imre: Köszönöm, tanár úr! Leülhetek (a zongoraszékre)?

SzürkeVirág: Köszönöm, jól esik a szavaidban megnyivánuló tetszés. A számomra még elég új a szöveg, csak jóval később tudom majd magam is besorolni, hogy nekem mennyit ér.

Laci: Köszönöm az értékelést. Szonett a forma, kétségtelen, noha nem igazán mondanám emelkedettnek a tartalmát. Végül is egy konzekvens életút szerintem, hiszen nem minden csodagyerekből lehet csodafelnőtt.

Judit: Tökéletesen igazad van, és nem hogy nem haragszom: ezzel vissza is igazoltad a szándékomat. A szöveg nemcsak megbotlik az utolsó sorban, de hasra is esik. Nem biztos, hogy tudod (a korod miatt), de ez a ''Homokóra'' szám a giccsek giccse, záróra közelében az élőzenés helyeken a bús-borongós részeg vendégek ezt nyűvetik a zongoristával vég nélkül. Ide jutott a koncert-pódiumon játszott Rahmanyinov-zongoraverseny után...

Csuti7292011. május 23. 16:43

Nekem valahogy az utolsó sorban megbotlik az egész. Mint amikor a célszalag előtt hasal el valaki, mert már tudja, hogy nyert, és nem figyel oda.. :) Az egész remek számomra, egyedül ennyi ami nem ''stimmel'' - talántúl hétköznapi a többi tartalomhoz ez a ''homokóra-pergés''. Nekem..:)
Remélem nem bánod, hogy kifejtettem a véleményem kicsit részletesebben!
Maradok lelkes olvasód továbbra is! :))
Üdv.: Csuti

helszlo2011. május 23. 14:41

Szonett a javából! Érdekes hangulatú, magát többször is ''elolvastató'' vers, valami szomorkás konzekvenciával, aminek az üzenete, hogy ''akár így, akár úgy, az eredmény ugyanaz!''
Nagyon szép!
Üdv: Laci (4)

szurkevirag2011. május 23. 13:45

A hétszázát! Remek! Ilyen versek nem minden nap születnek!
Gratulálok Ross, ez most igazán csúcskategóriás alkotás!

1943sedimre.2011. május 23. 13:25

Forma, tartalom 5-ös!

Kicsikinga2011. május 23. 13:07

Azon kívül, hogy nagyon meghatódtam, ennek nem tudtam ellenállni!
Bocsánatodat kérem, de ahogy a fekete-fehér billentyűk mestere gyászolja szép múltját, úgy az olvasódat is ''ráhangolod'' a visszatekintésre.
Ez nálam könnyeket (is) hoz, visz, ad, ki tudja...
Ha megkérdeznél, hogy miért megható a versed, nem tudnék rá válaszolni, vagy nagyon hosszan!

http://www.youtube.com/watch?v=CmALA8miQ Y8

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom