Szerző

Hock Éva Etelka

Életkor: 71 év
Népszerűség: 149 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 419 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2011. május 13.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (10)

Hock Éva Etelka

Eddig nem tudtam milyen

Eddig nem tudtam milyen
egy gyermek félelme
ha egyedül hagyják.
Valahogy akkoriban nem éltem meg.

Borús, szuroksötét volt a hajnal
fázósan, reszketve ébredtem.
Didergett a lelkem.
Nem voltál mellettem.
Körülölelt a magány.
A sötétség, mint egy nagyon mély gödör
húzott lefelé, mintha le akarna szippantani.
Ébren voltam és mégse.
Nem értettem testem, lelkem.
Húzott a hideg mélység
furcsa döbbenetes érzés volt.
Védtelen, kiszolgáltatott kisgyerek lettem
akire rácsukják az ajtót és mondják: Aludj!
és ottmarad neki a sötétség réme.

- Miért? Miért nem szóltál? Miért hagytál itt?
- Nem akartam zavarni az álmodat. Csak kíméltelek. Nem tudtam.

Tanultunk, megtanultunk valamit.
Kicsit jobban kezelni a lélekbugyrait.

2011. május 10.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


EDY2011. május 19. 13:15

Gratulálni tudok,bölcset szólni nem...

stapi2011. május 17. 13:10

Nyomasztó a sötétség, de még inkább a magány. Különösen, ha arra ébredünk, hogy elhagytak... Gratulálok!

szzs2011. május 17. 10:14

Kezelni, bizony, kedves Éva! Szeretettel: ZSuzsanna (9)

rapista2011. május 16. 16:36

(8) kímélet!?

gota2011. május 15. 20:42

Ajjaj! az a ''lélek!-kel ölellek
Ágota

1943sedimre.2011. május 14. 16:38

Nagyon jó! Grat. imre

Livi842011. május 14. 09:31

Sokszor féltem és te nem voltál velem,
nem voltam más csak egy reszkető gyerek,
takaróm markoltam száz sötét éjjelen...
hol voltál fény? Nem, nem voltál velem!

Emlékeket hoztál elő kedves Hevocka! Gyerekkoromba nem szerettem egyedül lenni a szobába, a sötétben és még most is vannak olyan éjszakák, mikor nyomaszt a sötét, talán a gondolatok terhe miatt! Témaválasztása remek és úgy gondolom, hogy a kivitelezés azért ilyen, mert a zaklatott lelkiállapot diktálta soraid! Gratulálok szeretettel: Lívi

Törölt tag2011. május 14. 08:37

Törölt hozzászólás.

alberth2011. május 13. 23:12

Tudom milyen érzés, de vannak technikák, amikkel én is igyekeztem védekezni lelkileg.
Gratulálok: Alberth

kozmazsu2011. május 13. 21:27

Nagyon szép párhuzamot vontál a gyermek magánya, félelmei és a felnőtt magányossága között, nagyon tetszett. Szeretettel gratulálok: Zsuzsa

KL2011. május 13. 16:49

...-hát igen! Az a fránya lélek...
Remek vers!!!

Attila_the_hun2011. május 13. 16:25

Kedves Hevocka! Kérlek ne haragudj meg rám azért, hogy most őszinte leszek. A versed tartalma kiváló, ám a rendezetlen kabátja miatt ez most nekem nem tetszik.

Evelyny2011. május 13. 16:21

Csodaszép verset írtál.Gratulálok.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom