Szabó Irma Éva

Húsvét hétfő.

Csillag ragyog fent az égen,
Nyúl anyó még alszik mélyen,
Nem tudja, hogy dolga mi lesz,
Tollaslabda kezébe lesz?

A tyúkok sztrájkba léptek,
Tojnak ma az egész vidéknek!
Kakas Taréj máshol kakaskodott,
Nyulak között huncutkodott,

Ezért lett az húsvét napra,
Nyúlanyó a tojást tojja!
Hogy mitől lett ez fonák helyzet,
Ki érti ezt, kérdezgessed.

Piros tojás, kék, vagy sárga,
Tyúkanyó már nagyon bánja,
Mert, hogy neki szőre nőjön,
Csupasz nyuszin kelljen üljön?

Fura világ, nincs még virág,
Nincs zöld levél, - csak kölnit látnak,
Meg a rügyeket rejtve,
Ott csüngnek ugrásra figyelve.

Tarka galamb, s rigó, füttyös,
Mind azt látja, itt a tollasok bálja.
Mégis szürke nyulak szaladnak,
Ide-oda hegyoldalban.

Sikítanak a "nyúl lányok",
Vizes lett a frizurájuk.
Mit tesz ember, hogy vigadjon,
Illatozó virág helyett,
Leányokat öntözi meg!

Ha fiatal, vagy nem ifjú már,
Akkor is a kedvességre vágy.
Jönnek, mennek rokonságba,
Barátok közt vidámságra,

Pityókásan, vagy józanul,
Szaladnak, mint a nyúl,
Szárnyakkal, illatozó ruházattal,
Bekopognak, kérdik, szabad-e locsolni?

Ne maradjon hervadt virág!
Rozmaringos kis szerelmem:
Én Ibolyám, Rózsám, be szeretlek,
Szívem csücskébe elrejtlek!
Ezt gondolják a szerelmes szívek.

Ám ha nem szerelmes,
Mégis locsolkodni elmegy,
Passzióból, szeretetből teszi,
Minden évben megismétli.

Rokon, vagy jó barát,
Isten áldása kérve Rád!
Húsvét egyik napja már csak ilyen,
Szeresd e mókát Te is,
Ne tiltakozz, itt a tavasz s vigadozz!!!