Szerző

Kai Hawk

Életkor: 29 év
Népszerűség: 2 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 4514 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2011. április 7.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (3)

Kai Hawk

A hercegnő

Réges-régen messzi földön,
állt egy kastély, nem volt pöttöm.
Négy tornya szelte az eget,
ezzel kezdem versemet.

Ki lakhatja, vajon ki?
Sosem találjátok Ti azt ki!
Az Ő neve Erik herceg,
gyönyörű szép fiúgyermek.

Nem is gyermek, szép szál ifjú,
daliás a termete, mégsem hiú.
Kegyeiért verseng a sok hajadon,
az igazat szólva nem csodálom!

De a gondtalan élet számára álom,
fájdalom gyötri, de milyen áron?
Szerelmes ő nem is akárkibe,
a meseszép Csillagfürt hercegnőbe.

Gyönyörű leány, arany a haja,
hosszú szempillája, kecses vonala.
Lába, mint egy csodálatos nádszál,
kedvesebb volt Ő neki minden lánynál.

Elrabolta szívét szemének csillogása,
mely oly szép, mint a zafír ragyogása.
Hercegünk eszét elvette a szerelem,
"Útnak indulok, hogy feleségül vegyem."

Felpattant hát az erős paripára,
elindult bátran a hosszú útra.
Hét nap, hét éjjel vágtatott keményen,
a nyolcadik nappal végre megpihent.

Álmában is Csillagfürtöt látta,
karcsú testét minden percben kívánta.
Átkozott szerelem, ami megrészegít,
elvetted tőlünk a daliás királyfit.

Másnap rögtön lóra szállott,
az erdőben magának utat vágott.
Helyes madárka a fának lombján,
megszólította Eriket vékonyka hangján:

"Vigyázz Erik, tudd, mit teszel,
okos legyél a szép hercegnővel.
Hiába oly gyönyörű egy orca,
ha azt maga az ördög alkotta!"

"Eredj innen, ó vésznek madara,
szerelmes vagyok és nem ostoba.
Soha nem hallgatok én terád,
a pokol tüzének kínja vár rád!"

Ezeket mondta a dühös királyfi,
felforrt a vére, nem csillapítja semmi.
Felhúzta íját és a nyíl elsuhant,
Madárkának szíve véresen meghasadt.

Tovább ment haragját kiadva,
büszke volt a gyilkos íjára.
Vértől csepeg a ronda nyílhegy,
de lám a távolból most a róka közeleg.

Beéri a fiút, köszönti félve,
Kedvesen mondja: "Várjon Őfelsége!
Veszélyt rejt néked ama bús éjszaka,
a Te nevedet mondta a Halál szava!

Ó te botor, ravaszdi fráter,
hát nem érted, hallgass már el!
De ha nem megy, majd én segítek,
még az éjjel néked koporsót kerítek.

Ezeket mondta Erik herceg,
kirántotta kardját a róka ellen.
Szíven szúrta kegyetlen módon,
fejét otthagyta a hegyes faágakon.

Közel voltak már a célhoz,
estére odaértek a hegy lábához.
Falevélből Erik puha ágyat vetett,
lovával ketten bámulták a kék eget.

Ó Ráró, alig várom azt a percet,
mikor ölelem át végre feleségemet?
Csillagfürt, Csillagfürt drága kedvesem,
szívem tiéd édes szerelmem.

"Miért vagy oly bolond ifjú úr,
hiszen könnyen elpattan az utolsó húr.
Halott szíved kit szeret majd?
Féltelek Erik, kerüld el a bajt!"

Így szólott a hűséges Ráró,
a mindig bátor és erős pejló.
De bár meg se mondta volna,
a herceg agya méregbe olvadt.

"Ó hitvány állatja, ostoba dög,
hát a legjobb barátom is ördög.
Ha el arasz hagyni, ám így legyen,
de várj, csak van egy jobb ötletem."

Azzal előhúzta királyi buzogányát,
lesújtotta vele éjfekete lovát.
Nincs vele többé kedves barátja,
így útját most saját maga járja.

Elért végre a hercegnő várába,
arany mindenütt és kincsek kavalkádja.
A kapuban ott állt csillagfürt kisasszony:
"Gyere beljebb hős lovagom!"

Elragadta a fiút átölelte lágyan,
fülébe súgta:" Tied vagyok, kész az ágyam!
Gyere kedves, fel a szobámba,
kettesben leszünk a szép holdvilágban.

Felmentek a hatalmas fénylő terembe,
bezárták az ajtót, hogy valaki észre ne vegye.
A herceg kezét lágyan megfogta,
szájával száját érzékien csókolta.

"Mi történik, hisz sötét minden!"
Kiáltott Erik, szeme kidülledt mereven.
Torkát fogta az iszonyú fájdalom,
holtan esett össze a puha bársonyon.

Csillagfürt szája mosolyra állt,
mérges csókkal illette a királyt.
"Ég veled Erik, álmod valóra vált,
megkaptad mit szíved úgy várt."

Szörnyű lakomát rejt az éjjel,
Erik szívét hozatják a pincérrel.
Saját zsírban sütve ezüst tálcán,
így zabál esténként a gyönyörű királylány.

2011. március 29.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Kai_Hawk(szerző)2011. április 8. 11:27

Köszönöm szépen! :)

1952.02.092011. április 7. 17:02

Hát üdvözöllek és gratulálok a verset szépen végig vezetted,. alig vártam, hogy igazán hogy alakul, bár sejteni lehetett, hogy meghal.Most megnézem a többi versedet is. Köszi és üdv Ági

andika05032011. április 7. 17:01

Nagyszeruuuu, a mindenit nagyon ugyes vagy ès micsoda fantàzia :)

andika05032011. április 7. 17:01

Nagyszeruuuu, a mindenit nagyon ugyes vagy ès micsoda fantàzia :)

Garai_E2011. április 7. 16:25

A mindenit... ez borzalmasan jó lett! :)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom