Szerző

Guzsik József

Életkor: 49 év
Népszerűség: 7 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 604 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2011. április 4.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Guzsik József

Emléked a tűzről

Megint este. Már egy hete...
Kiráz a holnap lehelete.
Nem álmodtál, csak a párna íze sós,
vagy a füledbe zúg súlyos takaród
átázott nesze.

Reszket az inged, fázni tanítja
a védtelenül ráborulót.
Szórólap kandallóba hajítva
fűt-fát ígérget, mind-mind másra valók.

Fűteni kéne, de jó ez a hűvös,
megborzongat, ha dal szól.
Hiába szökik minden, senki se bűnös;
legyintenek a penészfoltok a falról.

Kérdőjellé feszül a forgács,
nem pislog szikra.
Talán elég volna a parázs
pattogás hangja,
s már a lángok integetése
meleget csalna.

Mindig hideg. Már egy hete...
Ide nem jönnek vendégek.
Csak álmodtál, csak belülről éget,
mióta elment a kezed gyakrabban téved
kihűlt helyére.

Maroknyi ágból fonogat
füstös, fekete formát
- társnak gondolnád,
ábrándot űzöl,
de torkon ragad
emléked a tűzről.

2011. március 22.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


wannamari2011. április 5. 10:49

Idetévedtem hozzád, s nem bántam meg. Jó gondolatokat görgetsz alá a versedben.

Annamari

gota2011. április 4. 15:39

Elkezdtelek olvasni,majd ''belédolvastam'',majd kiolvastalak.
Tetszett amit találtam.
Köszönöm,máskor is jövök.
Ágota

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom