Szerző
Vers

A verset eddig 653 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2011. február 28.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (5)

Kis-Mezei Katalin

A kállai Kopaszhegyen

Vándor, állj meg e hegytetőn,
lábaid előtt kitárul a táj,
gulya bóklászik távoli legelőn,
kis falvak házain szikrázik a nyár.

Ösvényre boruló, boltívként álló fák,
az út szélén érik a kék kökény,
a csipkebogyó már lassan vörösre vált,
s a forrás rád vár hűs barlang ölén.

És nézd, ott messze, látszik a Balaton,
most pára rejti el lágy-zöld színét,
az erdő sűrűjében őzbak oson;
vidd messze tájra e szép vidék hírét.

Állj meg, vándor, a hegytetőn;
zászlónk, ott fenn, nézd, hogy lobog,
e táj a hazám, az éltetőm,
ideköt minden, míg szívem dobog.

2008. augusztus, Szentbékálla fölött a hegyen

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


fabijoe2011. április 16. 16:51

Na tessék! Ez is nagyszerű vers!

kismezei(szerző)2011. március 1. 22:49

Háttér: Szentbékállán voltunk alkotótáborban, ami tulajdonképpen egy hosszú hétvége, jó buli nekünk ''fullosoknak'', van vetélkedő, versverseny, felolvasóest, na meg egy jó csapat. Szombat délután fakultatív dzsiptúrát szerveztek, szó szerint hegyen-völgyön, árkon-bokron át ment velünk a dzsip. Jobb volt, mint a hullámvasút:) Amit a versben leírtam, azt mind-mind láttam is, még az őz is ott volt - igaz, nem osont, hanem szökellt, de arra találjon rímet más :)
Aztán éjjel, szobám magányában nekifogtam a versversenyre megírni a verset, valahol még megvan az a papír, megtartottam, mert érdekesen szemlélteti a versírás folyamatát. Itt, ha jól emlékszem, először az ötödik sor ''volt meg''. Megjegyzem, tájleíró verset még sohasem írtam. Hogy a végén belekerült a zászló? Hát igen. A ''keretes vers'' hálás forma, a zászló is ott volt, és akkor éjjel valahogy helyénvalónak tűnt ez a zárás. Tudom - sokan mondták -, hogy divatjamúltan fennkölt lett ettől a zárástól, maga a vers sem illik a mai (modern) irodalmi irányzatba, de őszintén szólva nekem is tetszik. Baloldali liberális ateistaként azért én is szerethetem a hazámat, nemdebár?
Ja, mellesleg azon a versversenyen ezzel a verssel első lettem.

19702011. március 1. 18:35

Csodaszép a táj és szépségesen lobog...
Visegrádon éreztem hasonlót, ott a toronyban, ott is lobog!:-)

mezeimarianna2011. március 1. 16:43

Szép vers,gratulálok!!!

Ross2011. március 1. 08:41

Örülök, Katalin, hogy ezt az oldaladat is bemutatod (meggyőződésem, hogy csak egy nagyon bonyolult latin szóval lehetne kifejezni azt a térbeli alakzatot, amely az oldalaid számát fejezi ki). Közömbös tájleírásnak indul a szöveg, ám ahogyan a szemlélődő körbe fordul, megakad a szeme egy szimbólumon... A záró versszak miatt nagy sikert jósolok.

Twilight2011. március 1. 00:45

GYÖNYÖRŰ költemény, szívből gratulálok!:)

''e táj a hazám, az éltetőm,
ideköt minden, míg szívem dobog. ''

Szeretettel üdv.:
Györgyi

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom