Szerző
Vers

A verset eddig 857 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2011. február 28.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető, átdolgozás készítéséhez azonban a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

Vári Nikoletta

Mama

Gyakran gondolok arra, mi lenne, ha még itt lennél.
De nem tudom elképzelni, hiszen elmentél...
Elmentél, és attól a naptól fogva,
Úgy érzem, valaki a szívemet szorítja, fojtja.
Esténként felnézek az égre, és Téged kereslek.
A Holdban, a csillagokban, és a sötét fellegekben.
De nem talállak...
Csalódottan húzom be a függönyt, ülök le az ágyra,
És gondolok egy szebb és boldogabb világra.
Egy helyre, ahol még Te is ott vagy,
Pont, mint emlékeimben: vidáman és boldogan.
De ilyen hely nem létezik! Ábránd csupán!
A szeretteink eltávoznak, és még csak azt sem mondhatjuk: Viszlát!
Mi értelme lenne? Viszontlátjuk vajon?
Miénk lesz valaha ez a hatalmas jutalom?
Annyiszor tettem fel magamban a kérdést,
De még most sem tudom a választ. És felemészt ez az érzés.

Keresem a szavakat, írom a sorokat,
De úgy érzem megbuktam...
Ma még ez sem megy...
Próbálom! Én tényleg próbálom... de nem érzek semmit.
Leszámítva háborgó lelkemet és vérző, tátongó szívemet.
Három év... oly’ sok idő.
Úgy érzem, azóta minden összedőlt.

Próbáltam megfelelő rímeket keresni,
Ami kifejezné, amit most érzek...
Ezt a mindent felemésztő, keserű lidércet.
De semmi sem elég jó...

A rímek nem jók! A sorok nem illenek össze!
Mi történt? Miért törtem így össze?
Hiányzol... minden perc és minden pillanat.
Azt kívánom, bárcsak újra velem lennél egy perc alatt.

Sokadik versem írom ma már...
De egyik sem elég méltó Hozzád.
Voltam dühös, elkeseredett és még sok egyéb más,
De végül rájöttem, csak boldog lehetek, semmi más.
Boldog, hiszen velem voltál. Minden nap, reggel és este.
Minden kívánságomat lested.
Mindig, mikor lehunyom szememet,
Látom arcodat és kibuggyan egy könnycsepp...
Végigfolyik arcomon, és lecseppen a földre,
Ott, ahol már békében vagy és senki nem törhet össze.

2011. január 26. Mamámnak, akit soha nem fogok elfelejteni.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom