Szerző

Kalitka

Népszerűség: 45 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 667 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2011. február 2.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (13)

Kalitka

Hurokban

Nincs vér
csak csontról
csüngő húscafatok - borzalom.

Nincs szó
csak nyelved hegyéről
visszafordult hang - fájdalom.

Nincs tér
csak szemeidben
tükröződő távolság - veszteség.

Nincs fény
csak az idő végén
meggyújtott lámpás - emlék.

Nincs lét
csak a megmart
kósza nyom - megvetés.

Nincs bocsánat. Nincs.

Nincs semmi már
csak hiány
-egy láthatatlan, riadt este nyomán-
felakasztva az érzés
fogasán.

2011. január (Egy öngyilkos fiatalember halálára. 17 éves volt.)

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


kalitka(szerző)2011. április 15. 10:02

Margó,
minden szavaddal egyetértek! A rohanás, kapkodás felületességgel jár és elveszi a lehetőségét annak, hogy tudjunk úgy figyelni egymásra, ha baj van segítséget adhassunk.
Köszönöm, hogy itt voltál!

manco2011. április 11. 17:08

Nagyot írtál.
És a téma az szívszorító. Egy 17 éves fiú miért választotta a halált? Tudom ezer oka lehet.
De jobban kellene figyelni egymásra a gyermekeinkre.
A világunk csak rohan, azt sem tudja hová. Minden elérhető később is. Versed példaértékű.
Jó lenne a türelemmel barátkozni.!!
Köszönöm, hogy olvashattam: Margó

kalitka(szerző)2011. március 9. 22:34

Köszönöm, Ákos!

Khaos2011. március 8. 17:10

A téma, a szavak, a forma, nagyon egyben van. Nagyon jó lett, tetszett, eltettem.

kalitka(szerző)2011. március 7. 10:57

Kedves Feri!
Köszönöm szavaid!
Valóban értelmetlen és borzalmas!
Üdvözöllek!

jocker2011. február 15. 09:34

Egy borzalmas és föleg fölösleges, de legalábbis nem szükségszerű elmúlást isteni szemléletesen és érzékkel irtál meg.
Vivát, vigvát, vivát. Üdv: jocker/Kiber/Feri

kalitka(szerző)2011. február 10. 14:23

Kedvesek vagytok, hogy meglátogattatok és együtt tartottatok velem ebben az életünket oly gyakran keresztező és megdöbbentő emberi sorsban.
Köszönöm szavaitokat, ami nagyon jól esett!!
Nézzétek el, hogy most nem egyenként köszönöm meg azokat, de időm igen szűkös.
Szeretettel ölellek benneteket!
kalitka

Törölt tag2011. február 5. 15:47

Törölt hozzászólás.

Schmidt_Aladar2011. február 5. 11:11

Igazi képalkotó vers! Döbbenten olvastam! Gratulálok: János

Vallejo2011. február 5. 04:33

Kedves Kalitka!

Már napokkal ezelőtt olvastam, csak kommentelni nem volt még módom. Viszont az eltelt idő alatt a versed bizonyította a hatását, itt kavarog a fejemben minden szakasz, mint egy koppanás, amikor lesek valami majd örökre elcsendesedik. Bianca hozzászólását vallhatom magaménak is, mintha az én gondolataimat fogalmazta volna meg. Formailag nagyot hasított a versed számomra, hihetetlen mélységeket tár fel ezzel a szűkre szabott gondolatsorral és visszafogott, nyomasztó érzéseket keltő hangnemmel. Az elmenők lélektanával azonosuló érzések maradéktalanul érvényre jutnak.
Nagyon erős vers!
Gratu!
Szeretettel: Vallejo (12)

10082011. február 4. 14:06

Hátborzongató történet szép formába öntve
Gratulálok, Szeretettel, Zsuzsa

Kicsikinga2011. február 4. 11:55

Te Jó Ég! Borzongtam, és láttam sajnos, drága Kalitka!

purzsasattila2011. február 4. 08:06

Huhh!
Megrázó vers, a tartalma miatt, viszont remek, mint vers!
Ha ilyen történik, elakad az ember szava, nehezen lehet kifejezni az érzéseket.
Ezekkel a különálló, mégis egész gondolatokkal, mondatokkal jól érzékelteted azt a tehetetlenséget, tanácstalanságot, amit ilyenkor érez az ember...
Szomorúan olvastam:
Attila

abirta2011. február 3. 22:10

Nagyon szép.

Törölt tag2011. február 3. 20:04

Törölt hozzászólás.

Pera762011. február 3. 20:00

Hát Kalitka, ez szívszorító... Mármint a tartalom, de maga a vers remek!
Ha a magyarázatod nem látnám, akkor is erre gondolnék...

Karsai_Tibor2011. február 3. 08:20

Szorít a fájdalom hideg keze.. Üdv.

dreaming582011. február 3. 08:04

''Nincs semmi már
csak hiány
-egy láthatatlan, riadt este nyomán-
felakasztva az érzés
fogasán. ''

:(((
Letaglóztál...

jagosistvan2011. február 3. 07:13

Átjön Kalit. Nagyon is.

mezeimarianna2011. február 3. 02:57

Gratulálok!!!:((

Schmidt_Aladar2011. február 3. 00:48

több, mint a 220 volt lenne...döbbenetes:(

Bianca2011. február 2. 22:08

felakasztva az érzés fogasán

és már örökké ott fog himbálózni, mert nem veheti le soha senki. Valahogy olyan tompa az egész vers és ezért oly fojtogató, torok szorító. Nem világba ordítod, hanem logikusan felsorolod és ez döbbenetes. Nem figyelünk egymásra, és sokszor késő. Köszönöm, hogy megírtad, talán felrázza az embereket, és emléket állít annak aki nem hagyott nyomot maga után, mert nem volt ideje rá. Gratulálok. Szeretettel Bianca

Hullocsillag2011. február 2. 21:13

Nagyon jól megírtad. Beleborzongtam..

1943sedimre.2011. február 2. 21:01

Nagyon megrázó! Imre

19702011. február 2. 20:47

Valóban, a lélek olvas ilyenkor, s az sajog...

zsomcike2011. február 2. 18:39

Kalitkám, lélekbe markoló memento mori.
Szomorúan olvastam Fruzsi

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom