Szerző
Vers

A verset eddig 755 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2011. január 30.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kovács Vivien

A Pillanat

Szürke égbolt, régi házak,
S kitekintek az ablakon.
Ódon város az új világgal
Keveredik gazdagon.
Kint az utcán, szerteszét,
Emberek álma lebeg,
Melyek között haloványan,
Ott vannak az enyémek.
Ablak nyílik, s levegő árad,
Megsimogatja arcom,
Behunyom szemem, s félek,
De újra kinyitom.
Mint régen, ifjúkor hajnalán
A szülőháznál állva,
Zuhan rám ezernyi vágy,
Mintha lelkem szállna.
Könnycsepp hull a párkányra
Kőként esik a mélybe,
S elhagyva testem érzem,
Most bármi sikerülne.
Nézem a várost, ezernyi csoda,
Beteljesült álmok szüntelen,
Egy rejtély melynek kulcsa
Hogy e pillanat az életem.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom