Elmélkedés II.
Hegyek mesélnek a régmúlt időkről,
Őseink múltjáról, a nem látott jövőről.
Nekem meredek sziklák regélnek,
A végtelen tájak halkan mesélnek.
S rajtuk keresztül üzen az ősöktől.
Bölcs tanítást hallgatok a folyótól,
Csobogó bölcsessége oly ámító,
Ahogy a hullámok énekét hallgatom,
úgy az örvénylő táncát járhatom,
s megszabadulok a lélekszomortól.
2009. Jégbontó (február) Hava. 17.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
regos(szerző)2011. január 25. 06:28
Kedves Éva!
Igazából ennek a versnek ez is a célja hogy a természet mint társ, mint érző, lélegző lény bemutatása.
Szeretettel: Regös
szaboirmaeva2011. január 12. 10:17
Érdekesen fejted ki a természetben rejlő, megtalált vigaszt. Nekem tetszett a versed!!!!üdv
Kívánom, hogy magányodból mielőbb találd meg a keresett igazi társat, vagy a jó társaságot. üdv.Irma