Barátaimnak
Elapadt forrásból kristályokat köhög fel a lelkem,
Fuldoklom a végtelen homoktengerben,
Korgó gyomra magába kebelezi élettelen testemet,
Nem ránt ki senki, rólam mindenki megfeledkezett...
Nem ragadja meg senki jobb vagy bal csuklóm,
Azt hiszik a homokról, hogy kandírozott cukor...
Bár mindkettőt csak tartanotok kellene,
(Hisz soha nem kértem, hogy húzzatok is)
De ti csak a cukrot nyalogatjátok
Pedig milyen szükségem lenne most és mindig rátok!
2008. február 18.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!