Szerző

Nagy Erzsébet

Népszerűség: 11 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 674 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. december 21.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Nagy Erzsébet

Utolsó csók

Emlékszel-e Kedves az utolsó csókra,
hófehér fátyol borul édes ajkadra.
Hallod-e, amint fenn csillagok zenélnek,
s őszi lombok felettünk integetnek.

Hallod Kedves fájó szívem dobbanását,
s a kiszáradt ajkam néma sóhaját.
Hallod-e, ha vágyakozva szólok néked,
mert szeretlek halálodon túl is téged.

Fejfádat ölelem hantodon térdelek,
s könnytől ázott földbe belé süppedek.
Hullik egyre hullik, mint az őszi zápor,
fagyos könnyek árasztják el a világom.

Benne élek jég testtel, dermedt elmével,
mert szívem elvitted az örök mezőkre.
Fejfádat ölelem hantodon térdelek,
lehajtom fejem, s imát mondok érted.

Teérted, szerelmemnek lehullt virága,
ki, e földben pihensz, s én lettem árva.
A fájdalom megöli már földi létem,
fejfádat ölelem hantodon térdelek.

Mert csak te voltál nékem a földi remény,
s az életemben, már kialudt a fény.
Könnyeimtől ázott mocsárba süllyedek,
nélküled a sötétség konokul ölel.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Grigo_Zoltan2010. december 26. 19:41

Kedves Erzsike !
Megható és gyönyörű a versed. Gratulálok szeretettel : Zoltán

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom