Tóth Dániel

Fáradt harcos

Fáradt harcos, ki sokat látott,
És ki sok csata közben,
Gyakran meg is ázott,
A nagy csatába szép lassan belecsöppen.

Vihar közeleg.
Az ellenség már sorakozik,
Utána sok szív sorvadozik,
De egy célért:
Szabadság!

Töltények süvítenek el,
Hősünk feje mellett,
És hirtelen egy égi jel
Jelzi, hogy jól tette az útját, amit megtett.

Hirtelen éles fájdalom lett úrrá
Dicső katonánk szívében.
Ez a fájdalom tette őt szoborrá,
Mely bármilyen erőfeszítésére
Csak vért árasztott képére.

Csend lett.
A hirtelen támadt csendben,
Régi emlékek elővillannak.
Szülők, barátok, család,
S a sikeres csaták.

A csend után megjelent a sötétség,
Mely nyugalommal töltötte el hazánk hősi őrzőjét.

Nem bánja, hogy így halt meg,
Lövészárokban állva meglőve.
A fáradt harcos már,
A mennyekben jár.
A fáradtságát elfelejtve,
Küzd tovább ő,
A hősi csatamezőn.