Warrior Hungary

Pénz

S míg oly gyerekes álmok árnyán,
Múlik az élet, diadalmas a halál,
Melyet az élet eltűnő értékei adnak,
Ne feledd értelmét eltűnő szavamnak.

Pénzszagú lehelettel telített életben,
Hajts! Hajts ember, dolgozz a végzetnek!
Ne feledd, hogy csilingelő apró vasak,
Hogy ölték meg szeretteid s múltadat.

Hisz ezüstösen csillog az árulók bére,
Ezüst koppan az ítéletért cserébe.
Arany a gazdag és kapzsi férgek
Utolsó mentsvára, mert jön a végzet.

S hallgasd szavam te! Ki önző kis világban,
Nem látsz mást, csak a problémádat.
Nem veszed észre ragyogó értékét,
Annak a szempárnak, ki most reád néz.

Emberekben sincs más, csak érdeked,
Nevetek rajtad, a végtől nem féltelek.
S mégis bosszant, hol születik remény,
Ki a pénztől minden embert megvéd...?

Hol lakik a szeretet ősi, igaz istene?
Lemondott rólunk, várja a végetek?
Vagy épp úgy alakítja megmentő tervét,
Mint én cipelem életem sanyarú keresztjét.

Akármi is legyen a vége az életnek,
Pénzért nem veszed meg a végzeted.
Én szóltam félve, halkan, sötétbe zárva,
De eltűnök s nem marad semmi utánam...