Szerző
Kis István Mihály

Kis István Mihály

Életkor: 67 év
Népszerűség: 266 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1140 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. december 10.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető, átdolgozás készítéséhez azonban a szerző engedélye szükséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (16)

Kis István Mihály

Esteledik

Árnyak nyúlnak, csúszik a Nap.
Munka sürget, jön a holnap.
Mulasztható percem nincsen,
fogy az idő, hullik tincsem.
- Későre jár, esteledik.

Mulasztásom pótolhatnám,
a bús idő, hogyha megáll;
de a homok tovább pereg,
fejem felett árnyék lebeg.
- Későre jár, esteledik.

Voltam ifjú, tettem dolgom,
építettem homokdombom.
Tűnő idő visszaköszön,
pókhálómat sűrűn szövöm.
- Későre jár, esteledik.

Értéktelen holmik között
lesz-e haszon évek mögött?
Eljön az éj, s ugyan mi vár,
amikor majd a Nap leszáll?
- Későre jár, esteledik.

Nevemet is elfeledik.

2010. november 28.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


stapi(szerző)2011. szeptember 15. 06:36

Köszönöm szépen kedves Margit! Amíg csak élünk, folyton remélünk!

pete572011. szeptember 14. 19:26

Nehéz kérdés... Nehéz válasz...
Ezeken a dolgokon én is szoktam gondolkodni 54 évem összes nehezékével. Talán lesz valaki, aki megőrzött kincsként viszi tovább az alkotásaidat. Biztosan lesz... Bízzunk ebben!
Nagyon megható, szép vers. Gratulálok!
Margit

stapi(szerző)2011. február 22. 09:40

Kedves Gergő!

Nagyon örülök, hogy meglátogattál, köszönöm szépen! Köszönöm, hogy mélyebbre ástál, nem elégedtél meg a felszínnel. Néha búvárkodni kell, ha gyöngyöt akar találni az ember. Ebben a versben nem (sem) én vagyok a gyöngy, (jól is nézne ki a világ! :), hanem az Alkotó, aki előtt majd megállunk, aki majd értékeli életünk, tetteink. Vajon lesz-e érték, amit felmutathatok? Hisz én magam testi valómban feledésbe merülök.

Paladin19922011. február 21. 23:33

''Nevemet is elfeledik.'' - Erre én nem vennék mérget ilyen vers után, kedves István! Ez ugyanis felejthetetlen, alkotójával együtt! :)

A versszakok utolsó sora váratlanul megtöri mindig a gondolatmenetet - vagyis visszahoz a valóságba, míg az ember eltöpreng az előző négy soron... Hihetetlenül jó költői eszköz, amivel roppant nehéz megtanulni bánni! Nekem így hirtelen Arany János balladái jutottak eszembe róla!

Egyszóval: Csodálatos!...
Üdvözlettel, Gergő

stapi(szerző)2010. december 19. 10:41

Kedves Eta, László és Kata! Köszönöm szépen a látogatást és a hozzászólásokat!

Szeretettel kívánok nektek Áldott, Békés Karácsonyt!

19702010. december 18. 16:50

Nagyon jól megírt vers!És szép a leheletfinom szomorúsággal átszőtten. Az ismétlésekkel (ez különösen tetszik)erősíted a tartalmat, és az utolsó sor is nagyon eltalált-mint pici riadtság, félelem...
Nagyon tetszett!

helszlo2010. december 18. 16:34

(13)

LIne2010. december 18. 16:29

...az élet lassan eltelik...

hű, de itt fogott! nagyon gratulálok!
Eta.

stapi(szerző)2010. december 15. 18:38

Kedves Erika, köszönöm, hogy elmélyültél versemben! Szeretettel: István

Pera762010. december 15. 18:15

Az ismétlésekkel erősíted meg mondanivalódat,
s azt hiszem az a nagybetűs szimbólum mély jelentőséggel bír.
Szeretettel olvastam: Erika

stapi(szerző)2010. december 14. 11:36

Köszönöm szépen Zsuzsanna!

szzs2010. december 14. 11:17

Nagyon jó, szimbolikus versedben nem búcsúzik, hanem csak csúszik a Nap! Elmélkedésed másban is elveti az elgondolkodás magját, kedves István! Refréned felteszi a koronát e remek versre.- Gratulálok: ZSuzsanna

stapi(szerző)2010. december 13. 16:06

Köszönöm szépen István!

szucsistvan2010. december 13. 14:20

Teljesen jót írtál

stapi(szerző)2010. december 12. 11:59

Kedves Szinci!

Sajnos az életnek nem csak habos oldala van. Az árnyékról is lehet - sőt kell - írni, nem csak a napsütésről. Azért persze igyekszem vidámabbakat is írni, ha visszalapozol talán találsz is... Köszönöm szépen a látogatásodat!

István barátom, köszönöm, hogy elmélyülten olvasod verseimet. Ez a téma nem áll (nem állhat) messze egyikőnktől sem. A nap mindenki számára lenyugszik egyszer. Kérdés, hogy a nappalt mivel töltötte az ember. Nagyon köszönöm az elismerést!

Fruzsina, neked is nagyon szépen köszönöm, hogy itt jártál! Rövid, de velős hozzászólásodból kiderül, hogy beleéléssel olvastad versemet. Mindig örülök hozzászólásaidnak!

Szeretettel: István

zsomcike2010. december 12. 09:36

Kedves István, szép, szomorkás ''idő sirató'' nagyon jól viszed végig a mély gondolatot, a szimbolikáját a Vallejo kielemezte. Szívvel gratulálok! Fruzsi

Vallejo2010. december 12. 07:55

Kedves István Barátom!

Nem Te vagy az egyetlen aki az idő múlása felett elmélkedik, kutatva, hogy puszta létezése milyen értelmet nyert, van - e kézzelfogható eredménye.
Viszont nem mindenki tudja magát költeményben kifejezni, főleg ilyen nagyon jó költeményben.
Az élet elmúlásának szinonimája a lenyugvó nap. Már az ötlet is zseniális és akkor még nem is beszéltem a kivitelezésről.
A joggal érzett és a versedből áradó szomorúságod a záró sorral éri el a csúcspontját.
Nagyon jó vers!
Szeretettel: Vallejo (9)

Törölt tag2010. december 11. 21:42

Törölt hozzászólás.

stapi(szerző)2010. december 11. 13:51

Kedves Magdi, köszönöm, hogy meglátogattál!

Magdileona2010. december 11. 12:41

Nagyon igaz gondolatokat írtál, én is átéreztem minden sorodat! A szépségeket, bármilyen aprók is, kell észrevennünk - néha engem is azok éltetnek...
Szeretettel: Magdi

stapi(szerző)2010. december 11. 12:25

Kedves Mindenki! Nagyon köszönöm a látogatást és a hozzászólást! A versről talán annyit mondanék: azért alanyi, hogy az olvasó esetleg magára ismerhessen - ha akar. (Hiszen az olvasáskor Ő az alany...)

Justice2010. december 11. 11:25

Mint a Poet-találkozón kiderült, hasonlóan háttérbehúzódó alkat lévén, már nem is csodálkozom, hogy gondolataink is hasonlatosak. De reménykedjünk, hogy akad mindig fény. Szeretettel: János

koszeghymiklos2010. december 11. 11:14

Öregszünk, kedves István, öregszünk?
A haszon szerintem az, ha örömmel, játszva élhetjük az életet. Mer, hogy odaát is igazából ezt értékelik.
Szeretettel üdvözöl:
Miklós

1943sedimre.2010. december 11. 08:14

Nagyon tetszett a vers és igaz a mondanivaló! Szívveel gratulálok: Imre

mezeimarianna2010. december 11. 04:31

Jó kérdés,dallamos vers,gratulálok!!!

Mygan2010. december 10. 20:25

:)

alberth2010. december 10. 20:11

Ne is gondolj annyit az elmúlásra kedves István! Ha esteledik, villanyt gyújtunk. Úgy élj, mint aki örökké él! Akkor nem kínoznak majd ilyen félelmek!
Gratulálok! Átélhetően megírtad aggodalmaidat, A versszakvégek ismétlődése nyomatékosítja az atmoszférát.
Alberth

Twilight2010. december 10. 20:08

Szomorú, de szép versedhez szeretettel gratulálok!

rildi2010. december 10. 19:26

Kedves István, az estére várni nem könnyű feladat - ősfélelem ez. Mély gondolatok, érzések uralják ismét versedet! Szeretettel gratulálok hozzá: Ildi

stapi(szerző)2010. december 10. 19:11

Köszönöm szépen, hogy olvastatok!

fema19952010. december 10. 19:06

itt jártam...

Kicsikinga2010. december 10. 17:44

Igen, mikor beesteledik, mikor eljön az Élet estje akkor végiggondoljuk a napunkat, hogy is lehetett volna talán jobban tenni a dolgunkat!
Azt gondolom, hogy biztosan nyugodt lelkiismerettel számolhatsz el ''esténként'' !
Kicsit elszomorodtam, de tudod, még gondoljunk arra, hogy sok szép várhat ránk, mindenkire holnap...
Vagy holnapután...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom