Szerző

Halász Kata

Életkor: 24 év
Népszerűség: 3 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 509 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. december 4.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Halász Kata

Romok között

Kint hűvös van, fúj a szél.
Valami ismeretlent mesél.
Nem a szélben szálló falevelekről,
s a széllel játszó gyerekekről.
Valami megváltozott.

Bent is hűvös van, itt bennem.
Tudod, kicsit kihűltem,
mióta kinyitottam a szemem.
A lány melletted megszeppent.
Félek tőled.

Az ismeretlen szél,
most éppen arról mesél,
hogy nincs oly csalódás,
mely engem, a megszeppent lányt, földbe ás.
De gyengülök.

Az évek során elkopik a páncélom,
már belelátnak, de nem ez volt a célom.
A falak is leomlanak körülöttem,
ennek az elején még örültem.
De megsebeztek.

A falakat újraépíteni nem érdemes,
mert a sok ember a romok körül érdekes.
Tetszik ahogy eltávolítják a romjaim,
elfeledtetik bonyolult gondjaim.
Barátokra leltem.

De valaki a páncél mögé akart nézni,
megnyugtatott: - nem kell félni!
Szabad akaratomból a páncél enyhült,
de rájöttem, hogy így a lány ereje is gyengül.
Akartalak téged.

Előtted, melletted, gondolataidban lettem,
boldogságra leltem.
Kinek kell az álca?
Ha itt kint minden maga a lány álma.
Boldog voltam.

Súgta a szél, hogy maradjak erős, kemény,
de nem hallgattam rá. Én
később mikor megláttam az igazat,
felakartam venni álarcomat, építeni falakat.
Magamra maradtam.

Te tudtad! Ó te tudtad mi fog történni,
mi fog bennem égni.
Láttad, hogy szenvedek.
Miért tetted? Hogy tehetted...
Hazudtál nekem.

Ma már, felpróbáltam az új páncélt,
de azt hiszem teszek rá még erősebb "acélt".
Az ilyen betolakodók ellen,
ne hogy valaki még több sebet ejtsen.
Erősebb leszek.

A falak romjait még látom, sosem tűnnek el,
de a többiek nem adják fel.
Velem maradnak, segítenek.
Csak rajtam nem lehet.
Más vagyok.

Sokan szeretnék látni a lányt,
de még félek, még fáj.
nem tudom mi lesz velem,
de megfogadtam erősebb, jobb, okosabb leszek.
Fáj. De most nélküled létezem...

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


haradio2014. december 7. 16:23

Érdekes a versed. Lelki bizonytalanságot tükröz, amelyben már a változtatásra is benne van a vágy. Köszönettel: Pecás

fogdbe(szerző)2010. december 8. 20:51

köszönöm szépen:)örülök,hogy tetszett Kriszta=)

csiszta2010. december 6. 20:18

Szia!

Nem is értem miért nem olvasták még e versed de engem nagyon megfogott..talán mert magamat látom benne el kell hogy vigyem nincs mese:))

Szeretettel páncél nélkül: Kriszta

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom