Szerző

Balogh András

Népszerűség: 1 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 403 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. november 29.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Balogh András

Kút

Én:

Ismét elszakadt láncotok,
Üres vagyok... megint ázhatok.
Kút mélyére dobtatok,
Talán jobb is! Kevesebb a gondotok...

Mért kell engem bántani?!
Őszinte "érdek"? Vagy csak ártani?
Nem elég a szeretet, s a megértés?
Csak a kés - s általa a véres sértés?

Egyszerűbbnek tartom magam,
Szeretni vágynék, s ez nem csak gondolat.
De most csak mélyen mocsokban ázom...
Kútba vetett, érzésektől mentesen... fázom!

(Üresen tengetem napjaim,
Nem boldogít, de nem is fáj,
Nyugodtabbak a pillanataim,
Talán szívem újra forrón kalapál...)

A Nő:

Talán nem hiszed, hogy igazak szavaim,
nem tudom úgy kifejezni a gondolataim...
Te mindenben jobb vagy nekem,
"talán meg sem érdemellek."
Bocs! De nem vagyok költő sem...
Sőt, nem vagyok a szavak embere.
De egyet tudok, hogy tönkremegyek,
üres, s kihalt vagyok nélküled!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


tundy2010. december 11. 21:04

Hm, nagyon szép, indulatos és mégis nagyon érzelmes ez a vers, szerintem nagyon is a szavak embere vagy! Tetszett! Gratulálok csodás versedhez!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom