Őrület

5367712020. augusztus 3. 09:03

Kedves Kata!
Nagyon remek, őszinte, nagyon szépen megírtad!
Gratulálok szívvel:
József

Törölt tag2020. május 19. 14:16

Törölt hozzászólás.

Funtineli2019. június 14. 15:05

REMEK lés!

nagy7001202018. november 24. 19:16

Nincs szörnyubb, mint az évödés, a ''se veled, se nélkuled'' érzés. Mégis, mindig mi gyözunk!
Szeretettel olvastalak.

Gyuri632018. november 16. 16:39

Hamuszín erdő, kövek és tompaság,
bányajáraton beszűkült üreg,
arctalan szörny testemen zihál,
robban a csend - roppanó üveg
Csodálatosan írsz, versednél nagy szívet hagyok.

feri572018. szeptember 14. 18:00

Magadba rejtesz, nem kapok levegőt,
megfullaszt a rámcsukódó lényed,
s ez a benti fény őrültté hajszol -
engedj ki, engedj ki, kérlek.

Nagyon szép ütős versedhez Kata
Szívvel, szeretettel gratulálok
Feri

szurkevirag2018. május 28. 18:46

Ezt én még nem olvastam Tőled? Q.Q Azt hiszem, hogy nem. Egészen biztos, hogy emlékeznék rá. Az egyik legjobb vers, amit valaha, bárkitől olvastam!
És nézz oda... valamiért nem tudom a szívecskét aktiválni.
Na bánja kánya! Visszajövök úgyis.. olvasni még sokszor! Majd akkor én nyomok olyat a szívecskére, hogy... :)

Törölt tag2018. január 26. 21:51

Törölt hozzászólás.

Szelu2017. november 13. 07:07

Hát ez őrület! Nagy GRAT.!

Törölt tag2017. október 30. 16:39

Törölt hozzászólás.

goth.l2017. október 2. 00:55

Régi remekmű. Jó volt újra találkoznom vele.

Zsemike2017. augusztus 29. 23:51

Gratulálok!
Nagyon tetszik.
Szeretettel: Gyuri

magdus2017. július 21. 14:25

Remélem kedves Kata, hogy már kiszabadultál!

Törölt tag2017. június 9. 10:54

Törölt hozzászólás.

ereri2017. március 22. 22:12

A ''rámcsukódó lényed - szemedet csukd rám'' ismétlődő motívum, méltó keret a szép versedhez! 205. Szívvel Gratulálok! E. E.

Locoen2017. március 17. 17:32

Valóban nagyon mély, őszinte, szinte roppantó sorok a lélek legmélyének jajkiáltásai, amelyek mégis visszatükrözik a hit, remény és szeretet szenthármasát :)! Lélekből gratulálok hozzá, kedves Kata!

Éppen annyira valós és kíméletlen, mint az élet és az ember érzései olykor, mégis mindig higgy, bízz és szeress, csak derűsen és optimistán, amely beragyogja a benső fellegeket.

Sok sikert kívánok a továbbiakban!

Üdv.

Tamás

RudolfB2017. február 9. 07:23

Remek, örülök, hogy ide találtam, illetve rátaláltam erre a gyöngyre! Szívet és figyelőt hagyok! Rudi

saci-saci162016. december 28. 15:20

nagyon szép
igy tovabb

Hencsi962016. szeptember 18. 01:46

Nagyon gyönyörű :)

Alice992016. augusztus 27. 21:24

Döbbenetes alkotás! Életszerű és mélyenszántó! Gratulálok!

norabora2016. augusztus 19. 08:26

Nagyon tetszik! Élmény volt olvasni.

TNoemi2016. augusztus 12. 23:59

Gyönyörű ez a versed is! Hatalmas talentumot kaptál az égiektől, és mindezt a tehetséget használni is tudod!
Gratulálok: noémi

SAROLTA552016. augusztus 6. 17:16

Gyönyörű versed nyomot hagy szívemben.
''Bújtass el,bújtass még,félek.''
Szerintem bújj elő,telyes lényeddel,bontakozz ki,mert nyítottnak kell lenned olvasóid előtt,mert nagy felelőséget vállalsz magadra versírásoddal.
Csak így tovább,bátran.
Szívem küldöm néked ;Szeretettel ;Sarolta

zelgitta12016. június 13. 16:52

Ez tényleg az, ôrület.
Attól ( is) jó vers.
B.

Zuzuke2016. június 5. 22:05

Nagyon szép!Szívvel gratulálok:Márti

kintkong102016. április 9. 16:22

Kata! Csupa gyönyörűség ez a vers még akkor is, ha a fájdalom motivált! Szívvel gratulálok:

Tibcsi2016. április 8. 00:03

Gratulálok csodás vesedhez Kata! Szívet hagytam remekednél, a figyelőmbe vettelek!


Üdvözlettel: Tibor

F.I.T..2016. február 12. 06:20

Gyönyörű soraidat szívvel olvastam, szinte látva magam előtt mondandóját. Szeretettel gratulálok: F.I.T.

Springfoot2016. február 1. 14:03

Remek ábrázolása a mindannyiunkban megbúvó félelemnek és az örök Menedékbe való vágyódásnak... Grat.! :) (186)

szabokelemeni522016. január 3. 16:21

csodaszép versedért szívet hagyok üdv. Ibolya

lenardjozsef2015. december 29. 14:30

Verstanilag:
rímei csodálatosan bújócskáznak lelkemben, ahogy olvasom.
A téma:
hajszoló igen nemben feloldó ölelés.
Gyönyörű ''csend robbanás.''

/facebookod oldalára nem tudok belépni/

lenardjozsef2015. november 14. 08:58

Érdekes a szerelem. Ha van már nem kell küzdeni érte, sőt unalmas. Ha nincs sírunk érte.
Vajon miért nem értékeljük a VANT.

Miért van az, ha szeretünk ''ENGEDJ EL'' kiáltja a nő. Talán még sok férfit hódítana? Sajnos jártam én is így.

erzocsend2015. augusztus 9. 13:20

bájosan szép őrület...

Liszka08082015. július 23. 09:24

Őszinteség és megelevenedő szavak. Köszönöm!

poepoe2015. július 16. 11:54

Gyönyörűen megképesített állapot..... Gratulálok hozzá!
Erika

BodiAlpar2015. június 18. 15:51

Hát igen, ilyen az élet felépítése is...néha:
A legjobb barátod/foglalkozásod megcsal,
A legnagyobb ellenséged/félelmed befogad
s ugyanúgy, gyakran megtörténhet fordítva...
Szívből gratulálok! ♥
Figyelőmbe vettem önt! :)
Üdvözlettel, Alpár! ^_^

Törölt tag2015. június 13. 20:36

Törölt hozzászólás.

Tordaine.Kata572015. április 2. 18:20

Szívet hagyva gratulálok versedhez!

editmoravetz2015. március 23. 16:11

Kedves Kata!
Olvasva versedet, belém villant egy gondolat:
Ilyet csak a NAGYOK tudnak!
Olvasom, csak olvasom ... s beleborzongok ...
Félelem ami rajtam is úrrá lesz ....
.......
Kedvencnek jelölném, mikor látom:Kiemelt vers lett! Nem csodálom!
Szívvel gratulálok: Edit

Radaszsuzsanna2015. március 15. 10:27

Nagyon jó, gratulálok!!!

Zsuzsi

Porumb19632015. február 25. 11:01

Gratulálok,Remek ábrázolás,kétségek közt vívódó lélek,szabadulna de egyben vágyik a közelségre.
Szívem hagyom ,üdvözlettel
András

Hespera2015. február 10. 18:44

Szép, őszinte, megérintő sorok.
Gratulálok.
Hespera

3142015. január 25. 08:37

Ezt én is kedvelem. Közeli.
zs

Hespera2015. január 6. 23:53

Gratulálok!
Remek VERS!
Hespera

Radi2014. december 16. 19:54

Nagyon szép képekkel tarkított mély vers! Elmerengtem felette! Fejet hajtok, ha ez nem elcsépelt! Kedves Kata! Szeretettel, szívemmel gratulálok! Üdvözlettel: Attila

fufenka2014. december 11. 14:16

Gyönyörű, nagyon szép képekkel! Nálam szívet ér (t)! Gratulálok, köszönettel: Fufenka

detukla2014. november 21. 00:03

Szóhoz sem jutok! Gyönyörű! Minden elismerésem szívvel! Örülök, hogy rátaláltam verseidre!

Törölt tag2014. október 25. 08:52

Törölt hozzászólás.

church732014. október 17. 11:01

Nagyon mélyről jövő sorok! Méltán lett kiemelt!
Örülök, hogy olvashattam! Zoli/Church

adele2014. szeptember 15. 21:24

Látom a képeket, hallom a hangokat...hihetetlen. Őszintén gratulálok! Tünde

estvanbalog2014. augusztus 23. 00:40

Vannak képek melyek csak benned élnek
Rádbízott gondolatok nálad kifelé nem félnek...
Drága Kata...te egy különleges egy gyémánt vagy...még csiszolatlanul is úgy szórod fényedet,hogy szinte minden elme megvilágosodik magától.A poéták egyik nagy gyémántja vagy.
Leborulok nagyságod előtt...és ne félj még sokra viszed...szeretettel várom újabb verseidet...Estván...

Layosh2014. augusztus 14. 22:20

Jó, hogy erre jártam ! Köszönet !

dombradigy2014. július 9. 10:27

Csodaszép! :-)

Üdv: Gyula

p.zsuzsanna.sz2014. június 11. 21:21

Megborzongatott, s szinte kapkodtam a levegőt. Lelked helyett félelmed vesd el. Szívemet hagyom :)

Tisztelettel: P.Sz. Zsuzsanna

krisz93932014. május 5. 17:08

Huh! Versed maga a Költészet. Őszinte elismerésem. Írhatnék még...de nem igazán találom a szavakat. gratulálok! Üdvözlettel: Kristóf

oroszlan172014. május 5. 10:51

Gyönyörű költészet!
Szeretettel olvastam: Ica

Szamovar2014. március 29. 08:50

Ne vesd el lelkedet!
Szeretnék még olvasni sok ilyen BÁ-MU-LA-TOS(!) verset, melyet lelked üdeségével alkotsz!
Remekmű!

Törölt tag2014. március 20. 14:46

Törölt hozzászólás.

dr.vegha2014. március 12. 10:18

Ez egyszerűen bravúros.... Nem hiába lett kiemelt vers... Beteszlek én is a figyelőmbe. Attila

Törölt tag2014. február 20. 22:51

Törölt hozzászólás.

thorwald2014. január 31. 17:50

Gyönyörű vers, szívemet hagyom! Üdvözlettel

Matyi872014. január 24. 19:14

Valóban gyönyörű mű! Szivet hagytam én is kedves Kata! Magával ragadott.
Őszinte elismerésem: Mátyás

Törölt tag2014. január 21. 22:47

Törölt hozzászólás.

Kornelia782014. január 4. 21:14

Hát ez tényleg nagyon jó! Szívvel gratulálok!

1970(szerző)2013. december 17. 22:19

@pierre: Nagyon köszönöm Neked, amit írtál. Gyönyörű gondolatok, amiből kiemelném: ''le kell fényképezni a láthatatlant''!
Igen! És abban is igazad van, hogy tökéletesen senkinek sem sikerülhet ugyanazt látni, megélni. Ami nem baj. Mert, talán nem is lehet. De minden értelmezésből, beleérzésből születik egy kép. Egy későbbi, újra olvasással akár egy másik.
Én csak megköszönni tudom, amit Te láttál, olvastál ki belőle!
És hogy örömet szereztél, azt is köszönöm!:-)

pierre2013. december 17. 21:25

Kedves Kata!
Nem tudom hogy kerültem ide, de biztosan valaki vezette a kezemet!
,,Őrület '' (én is írtam egy Csend című verset, de még nincs fent), hogy egyesek, mennyire elfelejtik, hogy egy-egy vers, egy-egy ember, egy-egy érzelmi motiváció, mely egyedi és megismételhetetlen.
Ezért, amikor ez az eufória megszállja a poéta,( ember) lelkét, és elkezdi vezetni a tollát, akkor megszűnik tartalom és forma, rím és nem rím. Egy valami számít, hogy azt az érzést azt a hangulatot ami a lelkét abban a pillanatban csapdába ejtette, azt a leghűbben, leghitelesebben, mindenki számára tökéletes hűséggel közvetítse. Nem kis dolog, mert tulajdonképpen le kell fényképezni a láthatatlant, úgy hogy aki megnézi, a fényképet, vagyis olvassa a versedet ugyanazt élje át mint amit Te, az írója.( Ez tökéletesen úgysem sikerül senkinek!) Ha ez szép formában jön, vagy jól csengő rímekkel, az szerencsés és nem mellékes dolog. De fő a pillanat hitelessége, szubjektivitása. Nem
akarok neveket sorolni, de ez a szituáció sok nagy költőnket is jó néhányszor letérített a megszokott, ,, kitaposott gondolat közlési szabályok'' kitaposott útjáról. Ennek ellenére hatalmasat alkottak.
Nekem ez jött le ebből az egész filozófiai, verselemzési eszmefuttatásból. A versed nekem csodálatos, A versekben, (képekben) az a jó, hogy mindenki azt él, ( lát) meg benne amit akar, vagy szeretne. ,,Őrűlet'', hogy nem érzik ki belőle a ,,se veled se, nélküled '' állapotot, (lehet, hogy tévedek), de mint mondtam, mindenki azt keresse benne ami hozzá közelebb áll. Egy a lényeg és ez számít: TE TUDOD, HOGY MI AZ IGAZSÁG! Gratulálok szívvel remek, versedhez! Ez is egy próbálkozás volt a kicsomagoláshoz! pierre( módra) és lélegzem!

szonett2013. november 1. 13:52

Kata! Most értem ide gyönyörű versedhez:) Szeretettel gratulálok: Évi

gosivali2013. október 31. 08:47

''lepedő nyirkán jéghideg lélek...
Melegíts, ölelj, szemedet csukd rám'' - köszönöm... Felemelő élmény...

Donkanyar2013. október 10. 17:14

Szeretettel gratulálok a szép versedhez !

francishsmn2013. szeptember 24. 14:06

nagyon tetszik!
őszintén gratulálok: G.

Marosi.Agnes2013. szeptember 5. 16:25

Nagyon jó! Gratulálok!

1970(szerző)2013. augusztus 27. 20:28

Köszönöm szépen Mindenkinek, hogy olvastátok és örülök, hogy ide, egy ''régimhez'' is benéztetek.:-)

Callypso2013. augusztus 27. 19:35

Nagyon szép!
Gratulálok!

lukacsleopold2013. augusztus 25. 10:17

Szóval... olvastam számos szerző számos versét e honlapon, s most végre olyanra leltem, ami igazán közel áll hozzám. Megítélésem szerint formailag - különösen ritmikailag - tökéletesen rendben van. Különösen tetszett reakciód Ch.Krennimm kritikájára. Imádom az intelligens nőket.

Törölt tag2013. augusztus 18. 20:35

Törölt hozzászólás.

bubica2013. július 27. 19:58

Én nem érzem a törést a szabadulni vágyás egy túl szép kapcsolatból és rá eszmélni hogy meghalnánk nélküle...
TÖKÉLETES

santhi2013. július 2. 00:04

Nekem is van egy ''törés az első két versszak és a harmadik negyedik között tartalmilag. Már kialakult, mielőtt nem olvastam volna, a hozzászólásokat. Ettől függetlenül jól írsz. Hozzám csak az első két versszak szólt. Végül is a Te ''őrületed''! Még sok versed van, lassan, de haladok az olvasásában. Amit eddig szemezgettem, nagyon tetszett. Üdv. Laura

sztike632013. június 29. 15:41

Érdemes volt ezt a versedet elolvasnom,nagyon jó!
Üdv. Eszter

kistenkes2013. június 16. 19:11

Kedves Kata!
Nem vagyok olyan műértő, mint egy korábbi ''méltatód'', lehet, hogy vannak formai hibák, ( így utólag nem érzek ilyesmit), de annyira a hatásod alá kerültem, hogy képtelen voltam arra, hogy élből a hibát keressem, csak hagytam, hogy érezzem, amit éreztetni akartál Frici

Törölt tag2013. június 7. 01:00

Törölt hozzászólás.

redred2013. június 4. 19:16

Nagyon szép verset írtál, kedvencem ez is.

iren552013. május 26. 00:02

Kata őszinte elismerésem, hogy az előző hozzászóló regényére ilyen intelligens módon reagáltál.

1970(szerző)2013. május 7. 21:09

Szia, Kedves Ch.Krennimm!:-)
Semmiképp nem érzem ''belerondításnak'' a hozzászólásodat, sőt megtisztelsz a figyelmeddel és azzal, hogy ennyit foglalkoztál az írásommal.
Nehéz válaszolnom úgy, hogy ne sértsem az Olvasóban kialakult képet, érzést, értést, mégis a magam szándékát megmagyarázva. Mert egy vers megszületik a bennem-érzésekből, majd az Olvasónál kezd lélegezni. (Vagy sem.) És akár más életet is lehelhetnek bele, mint amilyennek én szántam vagy amiért én szültem a napvilágra.
Maga a cím mutat arra, hogy több ez, mint zaklatott állapot. A tébolyhoz közel nehéz megtartani bármilyen egyensúlyt. Ha az ütemben, ritmusban érzékelhető a törés, akkor ezzel tudnám magyarázni. Végig EGY személyhez szól...és a tomboló elme harca. Őrület a bent, de őrület lenne a kint is...
Most jöttem rá, milyen sokat tudnék beszélni róla:-), de úgy vallom, hiszem, hogy a publikálással az Olvasó kezébe teszem és csak hagyom, hogy magának kicsomagolja.
Mégegyszer köszönlek és szeretettel várlak más írásaimnál is!:-)

Ch.Krennimm2013. május 7. 19:31

Először is had kezdjem azzal, persze csak a Jó napot! vagy a Kedves Kata! után, hogy én egészen véletlenül keveredtem ehez a vershez. Valójában erre az oldalra is merő véletlenségből jutottam el és regisztráltam. Gondootam, noha nem sok versem van, hiszen inkább epikát írok, teszek egy próbát, de előtte még illemből megnézem, hogy ezen az oldalon adnak-e az emberek címet a verseiknek. Úgyhogy random ráböktem egy kategóriára, a félelemre, igy jutottam el az őrülethez...hát nem költői?
Elolvastam a versed és az első dolog az volt, hogy miközben olvasom a második versszakot, csodálom...micsoda zseniális sorok és szétszakíthatatlanul kötődnek egymáshoz, épülnek egymásra. Csak sajnosa negyedik sor szétzúzza ezt a csodásan megalkotott képet és visszalök az köznapi életbe...ezt úgy értem, hogy kiemel abból a mélységes hangulatból, gondolati hullámból, melybe a vers talán a kezdettől de inkább a második versszak elejétől lökött...kár. Ez az első olyan rész a versben, ahol ki lehet zökkenni, bár itt talán a ritmustörés miatt. A vers nyolcadik sora ritmikailag nem illik a többi közé, bár már az első és a második verszak ritmusa sem igazán összeegyeztethető. De ha pl. a nyolcadik sorban is azt írtad volna a harmadik engedj helyére, hogy kérlek, akkor sokkal nehezebben zökkenne ki az olvasó.
Viszont az igazi gond és az igazi törés, ami.már nem csak formai hiba, az aharmadik és negyedik versszak határán szúr szemet. Az, hogy nem a kvázi refrént írod a harmadik versszak végére és az, hogy nem fejezed be a mondatot, hanem továbbviszed a következő versszakra, teljesen megtöri mind a vers szerkezetét, mind a szimmetriáját. Tudom, hogy ez egy szabadvers, de ezesetben így is kéne kezelni, teljes mértékben. Egy versben vagy vannak rímek, vagy nincsenek, elszórtan egy-egy rímpárnak nincs sok értelme. És az igazság az, hogy egy versben nem is elsősorban a.rímek, hanem a ritmus számít. Vagy adsz neki ritmust, amit az olvasó felvehet, vagy nem. De ha már adtál akkor vidd tovább egészen a végéig, mertha megtörö az ütemet, azzal kizökkented az olvasódat.
Ezek voltak a formaiakat illető észrevételeim. Amit mostantól írok, az már sokkal szubjektívebb, könnyen lehet, hogy teljesen félreértelmeztem a versed és ezesetben egyáltalán nem is releváns, amit kifejtek.
A verszakok által megformázott képek fantasztikusak. Nagyon érzékletesek, tényleg nagyon jól bele tudtam élni és képzelni magamat ezekbe a kissé elvont, melankolikus többé kevésbé sötét képekbe.
Ha jól értem, a vers megszólítottja negatív értelemben vett csend, ami abból fakad, hogy a lírai én képtelen megszólalni, megtörni a már-már kínzó csöndet és ezért bezárva érzi magát, nem szabadnak és ha tehetné, menekülne. Ezt a helyzet és a megformált környezet szinte az olvasó szeme előtt bontakozik ki nagy részletességgel, ez az eredmény őszinte elismerést érdemel. Viszont a csattanó, ha nevezhetem így, egy feloldhatatlan ellentmondást eredményez. Ha a fentebb felvázolt Csendet tekintem megszólítottnak, akkor az utolsó két sornak is őt kell megcéloznia. De ez pontosan ellentmondana az első versszakban megfogalmazottakkal. A harmadik végén robban a csend, roppan az üveg. Tehát megszűnik, kvázi meghal a csend. De ez miért adna feloldozást a lírai énnek? Hiszen nem a maga erejéből törte meg a csöndet, továbbra sem képes megszólalni.
Az utolsó két versszakot a következőképpen tudom értelmezni : a lírai én testén mondjuk úgy élősködő fekély, ami a kínzó csöndet szüli zihál - ez kvázi halálhörgésként fogható fel - majd jelképesen meghal és eltűnik. A csendet körülölelő üveg hangot moraj kísérete mellett széttörik, a benne lévő csönd szintén elszállt. Nem maradt semmi a lírai énből, pusztán egy legyengült kihűlt magányos és elesett lélek, a magja valaminek, ami a héja nélkül nem képes megélni. És itt jön az utolsó két sor. E/2. Mint korábban. Megint megszólít valakit a lírai én. Pedig a csönd már eloszlott a korábbi megszólított kilépett a vers cselekményéből. Akkor kihez szól? Egy verben nem változhat és nem is lehet két különböző megszólított. Remélem érted amit mondok és azt is csak remélni tudom, hogy nem értettem félre az alkotásodat. Bár kissé piszkál az a gondolat, vajon eljutottál-e eddig az olvasásban. Most vagyok először ezen az oldalon, tehát nem tudom normális-e, ha valaki ilyen minőségű és hosszúságú megjegyzést ír.
Nem akartam belerondítani a legelismertebb aalkotásodba - ezt is csak utólag vettem észre - remélem nem is érzel így.
Az igazság az, hogy nagyra tartom és nagyon csodálom mindazokat, akik valamilyen művészetbe, írásba, akár én képesek beleágyazni a gondolkodásmódjukat, a tapasztalataikat és főként az érzelmeiket.

Szívélyes üdvözlettel ( ezek szerint csodálód) : Ch. Krennimm

Törölt tag2013. május 5. 16:48

Törölt hozzászólás.

babumargareta012013. május 4. 16:12

A szavak izgatottan remegnek,,törékenyek,finomak,,,szivemböl gratulálok!
Udv.Margareta

roobal2013. március 4. 17:18

''Hamuszín erdő, kövek és tompaság,
bányajáraton beszűkült üreg,
arctalan szörny testemen zihál,
robban a csend - roppanó üveg''

Fantasztikus sorok!

hunor892013. március 3. 22:55

Nagyon tetszik, gratulálok ;-)

palkata2013. február 21. 12:08

Kedves Kata !! Valahogy ide kerültem az oldaladra .. ehhez a versedhez ..és azt mondom , '' de jóó´.'' !Nagy élmény volt olvasni a versedet , teljesen átjött a mondanivaló , az érzelem az érzések , a szorongás a félelem , szinte nekem is szorította a gyomromat .. nagyon tetszett !! Szívet érdemel ..és természetesen a figyelömben vagy ! Szeretettel . Kata

szah2013. február 7. 20:03

Örülök, hogy elolvastad :) Nekem az egyik kedvenc versem. Sokat olvastam Babitsot és Babitsról. Gyerekkoromban láttam valahol pár fotót, ahogy lefogyva fekszik az ágyon, mielőtt meghalt gégerákban. Olvastam, hogy 1938-ban gégemetszést hajtottak rajta végre, nem tudott beszélni, ezért egy ''beszélgetőfüzetbe'' írt, úgy kommunikált... aztán elolvastam a Rónay-verset... A hatást, úgy látom, már Te is megtapasztaltad :) Azóta az egyik kedvenc versem, és klassz, hogy Neked is tetszik :) Az Őrület c. versedhez hasonlóan ebben is benne van a szívdobogás, a megfoghatatlan félelemérzet.

1970(szerző)2013. február 4. 18:18

Köszönöm, amit írtál, Attila!
Megkerestem, elolvastam...és szerintem teljesen normális, hogy a magunkéit másképp látjuk, bár nem tudom, hogy jó-e, ha magunkkal szemben kishitűek vagyunk...
de AZ a vers: Vers és döbbenet! Én köszönöm, hogy ''megmutattad''!

szah2013. február 4. 17:50

Előtted olvastam Rónay György Babits a betegágyon c. versét. Aztán elolvastam Tőled az Őrületet, és ugyanaz a szívdobogás jött rám. Ilyen, ha valaki tud írni. Köszönöm.

bursch2013. január 22. 23:59

''Őrület'' ez a vers! :-) Annyira a női lélekből fakadó és annyira nagy tanulság nekünk, férfiaknak! Legalább 10-szer elolvastam. A kedvenceim közt a helye!
Üdv: Farkassy Vata

Schmidt_Aladar2013. január 21. 13:34

Őrület, hogy erre csak most találtam rá!:)Sodró kiszámíthatatlan, mint az érzés.Nővér a zubbonyom, elmegyek nem kérdés!:)
szeretettel olvastalak, ölellek: János

1970(szerző)2013. január 20. 20:47

Köszönöm szépen Mindenkinek a figyelmet!:-)

Roni! Megtisztelsz vele! Köszönöm!:-))

Meroni2013. január 20. 12:02

Átérezhető, fantasztikusan szép vers!
Már régebben is olvastam és akkor is megkapott, de csak most tudok hozzászólni, mert tegnap regisztráltam.

A legelső szívecském is megnyerte.

Törölt tag2013. január 18. 10:52

Törölt hozzászólás.

Istvan712013. január 9. 23:31

Kedves Kata!

Nekem - innen - könnyű ''javaslatokat tenni'', tudom, Neked nehéz a ''szorítás''.
- Ne várd, hogy engedjenek - ha akarsz, menj!
- A legjobban a lelkedre vigyázz! Tőle függ az életed, a boldogságod.
- A bezártságból csak Te menekülhetsz meg, mert a ''lelked foglya'' vagy.
- A Te lelked nem lehet jéghideg. Ha pedig a ''másé'' hideg, Neked kell tudnod (érezned), hogy fel tudod-e melegíteni?

A gondolataid és a kifejezési módszereid ''gyönyörűen borzongatóak''.
Szívből, őszintén gratulálok!

István

Aliquis2013. január 8. 20:44

Szavakat sem találni eme szépséges alkotásra :) !

Törölt tag2013. január 5. 04:49

Törölt hozzászólás.

maxika2013. január 2. 09:36

először oxigénpalackért indultam, de ...meggondoltam magam...inkább megírom :GYÖNYÖRŰ!

Autumn_rain2012. október 25. 20:22

Viszonozni tudom csak az elismerést. A versed magával ragadó.

Szatira2012. október 16. 18:39

''... futnék tetőled s visszamennék,
dajkáld el az én kínomat.''
Nekem nagyon is ébren álmodott érzéseket adtál a verseddel. Ideje lesz jobban is körülnéznem nálad. :)

Keila2012. október 10. 21:25

Nagyon tetszik... lehet a késő est miatt nem fogom fel teljesen, de az érzések átjöttek... Gratulálok!

Geszilvia2012. szeptember 27. 19:24

Ez egy kicsit őrült,de örülten jó.

Emanon2012. szeptember 26. 09:08

Eltelt egy kis idő, mire rátaláltam, de megérte keresni, Ő az egyik legjobb...

Gratulálok és üdv: Viktor

1970(szerző)2012. szeptember 21. 20:03

Köszönöm szépen Margó és Mindenkinek az olvasást, és azt, hogy rátalált!:-)

manco2012. szeptember 21. 18:42

Gratulálok, Kata.
Remek verset írtál.
Margó

Trinity0922012. szeptember 18. 00:22

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

Mona742012. szeptember 10. 17:40

Mennyi, mennyi, mennyi érzés!
Nagyon tetszik, hogy milyen könnyedén fogalmazol, és minden mennyire kerek, egész lesz. Köszönöm, hogy olvashattam.

szalokisanyi12012. szeptember 3. 06:37

Remek! Gratulálok!

danaiz2012. augusztus 9. 11:01

Nem nagyon lehet ilyen vers után megszólalni. :) Gratulálok. Szeretettel: Dana

bognart2012. augusztus 8. 10:17

Kedves BíborKa !
Gyönyörűt írtál , ne félj!
Én már a szívembe zártalak,
szemeim Rád csukódtak , óvlak ,
melengetlek és ölellek szeretettel.
Szívből gratulálok verseidhez.
Gyuribá. (bognart)1941.

mareee2012. augusztus 6. 09:51

nagyon tetszik, tele van szenvedéllyel, vágyakkal, dinamizmussal:))profi.

Törölt tag2012. július 19. 09:45

Törölt hozzászólás.

Arnold2012. július 19. 08:06

Gratulálok a 84-ik szívvel!

Rika2012. július 6. 22:13

Igaz csak 81. szívvel gratulálok remek soraidhoz. :)

baramara2012. július 5. 18:04

Szia Kedves Kata!
Uhh... Ez nagyon jó vers. Borzasztóan jól megírtad!!!
Gratulálok: Marianna

benyg882012. június 25. 05:18

Szia Kata gratulálok, ilyet csak szívvel lehet költeni. Neked pedig nagy szíved van!!

csibraorsi2012. június 20. 10:01

Hmm... Ezt átéltem. Pont ugyanígy, köszönöm, hogy megfogalmaztad! :) Nagyon szép!

pepo2012. június 12. 18:12

Hamuszín erdő, kövek és tompaság,
bányajáraton beszűkült üreg,
arctalan szörny testemen zihál,
robban a csend - roppanó üveg

hullik arcomba - a hajnali homály,
lepedő nyirkán jéghideg lélek...
Melegíts, ölelj, szemedet csukd rám:
bújtass el, bújtass még, félek.

Elvont2012. május 29. 00:07

Nem semmi ez a vers! Nagy hatással lett rám. Tetszett, nagyon tetszett!:)

meszaroslajos602012. május 19. 22:49

Gratulálok szép versedhez

trex212012. május 17. 02:52

tetszett

kkk2012. május 15. 17:37

Azonosulok az érzéssel :) tetszik nagyon. Üdv.Kriszta

Jeanne19672011. december 7. 08:48

Nagyon tetszett.

magdus2011. április 9. 11:45

Már többször olvastam verseidet, ha nem is jeleztem. Jól írsz Katám!!! Ölellek én is.

1970(szerző)2011. április 8. 18:48

Magduska, Drága!:-)Köszönöm figyelmed írásaimnál! és köszönöm véleményed! Sokat jelent nekem!
Igyekszem szépekről írni, olykor sikerül is, de értem soraid és azt is köszönöm!:-) Ölellek!

magdus2011. április 8. 15:01

Nagyszerű vers, bár azt kívánom Kata, hogy ne kelljen ilyen verseket írnod. Inkább valami szerelmi himnuszt.Versed hasadóképességed is jelzi.

szelestamas2011. március 9. 11:48

Nagyon tettszik a vers!! :)

1970(szerző)2011. január 10. 18:34

Elnézést, hogy ilyen késve mondok köszönetet, hogy nálam jártatok, de hálával teszem!:-)Józsi, Tamás, Erika-Málna, Maryam és Peti nagyon jól estek szavaitok!:-)

Törölt tag2010. december 30. 13:35

Törölt hozzászólás.

Maryam2010. december 25. 16:13

Szépséges, egyedi...különleges..
Zúgó vonatok hadd jöjjenek sorban,
''alájuk vetem magamból a lelket, '' Nagyon tetszik.

Törölt tag2010. december 20. 17:52

Törölt hozzászólás.

Tamas22010. december 19. 17:51

Szia Kata. Rég jutottam gép kozelébe, most olvastalak, tetszik, bár ez egy új Bíbor Kata villanása számomra. Gratulálok. Tamás

rummel2010. december 15. 13:32

Nagyon ütős, jók a refrének.
Józsi

1970(szerző)2010. december 14. 17:12

Köszönöm szépen Brigi!Örültem Neked!:-)

Én köszönöm Neked, Zsanett drága és megtisztelsz vele!:-))

cedrus492010. december 14. 17:06

Őrület...
csak kommenteltem és még nem vittem el..?!

De most már igen..a Cédrus2-be!
Köszönet, kedves Kata!

Dundus2010. december 12. 17:54

Szinte megélem a félelmet együtt,a verssel =) Gratulálok!

1970(szerző)2010. december 11. 18:03

Köszönöm szépen Ági, Alyz, Norbi, Éva és Anita! :-)Köszönöm, hogy olvastatok!

orokszerelem2010. december 11. 12:18

Kedves Kata!
Hihetetlen hogy milyen szinten lehet azonosulni a verseiddel... a lelkem a soraival együtt rezdül. Csoda minden ami a kezed alól kikerül. Igazi őstehetség vagy, igazi költőnő!!!Szeretettel gratulálok: Anita

Nevadett2010. december 9. 16:47

Gyönyörű. Vittem.:)

Gratulálok!

Éva

Ibron2010. december 8. 21:21

Ez gyönyörű.Viszem is.

Alyz2010. december 8. 04:35

Egyszerűen fantasztikus, kedves Kata!
Szívből gratulálok újabb gyöngyszemedhez! :)

EgyedAgnes2010. december 7. 22:25

bámulatos! Feszülnek benne az érzelmek.

1970(szerző)2010. december 7. 17:29

Köszönöm szépen Angéla!:-)Értem a felvetésed, de az első versszakban szándékosan gondoltam a pontot.A hangsúlyt épp a ponttal szerettem volna kifejezni-ez még csak ''halk'' kérés, míg a következő versszakban kiáltás-felszólítás!De örülök véleményednek és a javaslatokat is mindig örömmel fogadom, várom!

Királyom!:-)Nagyon köszönöm!és az ölcsit is!:-)és Igen!:-)

Köszönöm szépen Zsanikám!:-)

cedrus492010. december 7. 08:41

Nagyszerű vers!
Gratulálok, kedves Kata!!

jagosistvan2010. december 6. 07:47

Tetszik. :)
Remélem múlik már.

Baráti ölelés, István

--angela--2010. december 3. 20:37

Nagyon jó vers! Az utolsó sorok nagyon eltaláltak. Én az első vsz. 4. sorának végére is felkiáltó jelet tettem volna, de ha te így gondolod jónak az se baj. (Ez elegyen a legapróbb hiba.)

1970(szerző)2010. december 3. 17:15

Köszönöm szépen Erika!:-)Hogy olvastál! és tudod, a gondolataid, ráérzéseid mindig helytállóak!:-)

Pera762010. december 1. 21:17

Valami titok... Valamitől félsz...
Különleges és egyedi képekkel, Katásan fogalmazol. A belső harcot nagyon szemléletes hasonlatokkal ábrázolod. A cím meg egyenesen találó: a lelki tusát fokozza a legnagyobb mértékig.
Szeretettel olvastam.
E

1970(szerző)2010. november 30. 17:24

Köszönöm szépen kedves Lisa!:-)
Az írói neved káprázatos!A legnagyobb kedvencem, mint könyv, mint film a Büszkeség és balítélet!Még egy farsangi bálon is Elizának öltöztem!:-))Adj egy kis időt, hogy verseidben elmélyedjek...kíváncsivá tettél!:)

Köszönöm figyelmetek akritikus, Mónika és Rika!Örültem Nektek, nagyon!:-)

Rika2010. november 29. 23:16

Kedves Kata!
csak ismételni tudnám,amit már leírtak.
Gratulálok,csodás.
Sztel:Rika

Monisa2010. november 29. 18:35

Nagyon tetszett, Kedves Kata!
Gratulálok: Mónika

akritikus2010. november 29. 18:13

*

Sunbrust2010. november 29. 17:17

Gyönyörűen fonod körbe a többlet tartalmat! Nem tudok mást mondani, csodás...
Baráti üdvözlettel: Lisa

1970(szerző)2010. november 29. 16:16

Nagyon-nagyon köszönöm MINDENKINEK!!!:-)
Sajnos a gépünk rosszalkodik, ezért is olyan gyakori a távolmaradásom.:-((
De leírhatatlanul nagy örömet szereztetek a hozzászólásokkal, véleményekkel s a tartalmat tekintő gondolatokkal!!!:-))
Sokszor a valóság is hoz olyan helyzeteket, amik rémálmainkhoz hasonlóak, vagy az érzéseink vetítődnek ''át'' álmainkba...Kettősség érzése, a félelmek, olykor az őrületig képesek hajszolni minket...s mindig az elme szüli ezeket , majd az érzéseinkbe is betolakszanak...Kitörni is vágyunk valami nagy, TISZTA szabadságba...aztán mégse...Őrület az egész!
Nagyon köszönök minden kedves szót és nagyon meghatott, hogy ennyien olvastatok, szóltatok!!!:-)

haaszi2010. november 28. 21:56

Gratulálok.

forgacs2010. november 28. 21:27

Az őrület is nagy varázsló. De amit Te műveltél vele. Ez már nem bűvészkedés! Varázslat! Ha megtalálom magam, török egy szívet:)) de csak mert egyet lehet.

Törölt tag2010. november 28. 20:57

Törölt hozzászólás.

csillogo2010. november 28. 19:48

Kedves Kata szívből gratulálok remek a versed,valóban mindnyájunkban fennáll(hat) ez a kettősség csodásan írtad a sorokat az előttem szólók már nagyon szépen méltatták én csak bólogatok hozzá!

zsomcike2010. november 28. 19:13

Katám, ezt nevezzük szenvedélynek! Nem lehet ezt magyarázni, a szerelem olyan dimenziója mely keveseknek adatik meg. Értelek! Szeretettel és szívből gratulálok! Fruzsi

gota2010. november 28. 17:47

Passz,leterítettél!!!
Ágota

meszeletra2010. november 28. 14:13

Első olvasásra valóban azt gondolná az ember, hogy itt a megtébolyodott elme pillanatról pillanatra végbemenő színeváltozásáról esik szó.Aztán ahogy újraolvasom, azonnal tetten ér a felismerés, hogy szó nincs itt semmiféle tébolyról, őrültségről, hiszen magamat találom meg a címszerepben.Illetve hát akár magamat is találhatom.Mint ahogy téged is, őt is...bármelyikünket.Vagy ha mégis igaz a téboly, úgy ilyen ''tébolyult'' az elménk.Még az egészséges is.A vágyaink - egymásnak akár ellentmondva - percről percre felülírják korábbi önmagukat oly módon, hogy a ráció mezsgyéjén túlra röpítik lelkünket.De bátran írhatnám azt is, hogy az őrület határán túlra.Mert mi mással magyarázható az, ha a szabadságra is vágyunk, de ugyanakkor a rabságra is.
A versed remekül érzékelteti ezt a bármelyikünkben fennáló kettősséget, ezért találom nagyszerűnek.Gratulálok hozzá!

helszlo2010. november 28. 11:45

Nagyon jó vers, kedves Kata, és különösen azzá teszi a jól érezhető zaklatottság,. Szívvel (26)
Laci

KL2010. november 28. 11:34

Drága Kata!

Gondolom ez is csak egy vers, amit az adott hangulatodban kreáltál, és közelében sem jársz az őrületnek.
Hát pontosan az ilyen érzelmi megnyilvánulások hiteles versbeöntése adja meg a költészet nagyságát!
Teljes beleéléssel osztottad meg olvasóiddal ezt a csodálatos alkotást.

Ölelésem a Tiéd:Laci (18)

Törölt tag2010. november 28. 10:58

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2010. november 28. 10:39

Törölt hozzászólás.

kobzos2010. november 28. 09:59

Szép! Tetszik!

miriam2010. november 28. 09:48

Kata! Remekeltél! Gratulálok!

1943sedimre.2010. november 28. 09:41

Szép út, szép vers! Gratulálok: Imre

kalitka2010. november 28. 09:16

Érezhető, borzongást kiváltó versed nagyszerű alkotás!
Szívemmel is gratulálva,
szeretettel olvastalak:
kalitka

Kimana2010. november 28. 08:59

Nagyszerű vers ez Katám! Szívből gratulálok és szeretettel elviszem!Andrea

hamoriagi2010. november 28. 08:57

Gratulálok felkavaró hangulatú, nagyszerű versedhez: Ági

kreativ552010. november 28. 08:38

Katám!
Versed hűen adta vissza lelked félelmét.
Még én is mint olvasó beleborzongok. Szívem törik,és csendben gratulálva, tovább osonok. Ági

kapocsi.ancsa2010. november 28. 07:29

Kata, ezzel most megleptél.
Nagyon jó mint mindig, a hangvétele más.
Gratula.
Pusz: Annamari

BakosErika2010. november 28. 07:19

Kedves Kata!
Nagyon megfogott a versed! Szívvel gratulálok!
Szeretettel : Erika

Grigo_Zoltan2010. november 27. 23:06

Kedves Kata !
Remek verset írtál, benne van lelked minden rezdülése. Már több versedben is éreztem, hogy birokra kelnek benned az érzések, mint egy se veled, se nélküled kapcsolatban. Persze meglehet, hogy rosszul látom.
Nagyon tetszett amit írtál ! Gratulálok szeretettel : Zoltán

Marie_Marel2010. november 27. 22:24

Magadba rejtesz, nem kapok levegőt,
megfullaszt a rámcsukódó lényed,

Tényleg őrület tud lenni ez a kettősség, amit egyidőben képesek vagyunk érezni:

''engedj ki, engedj ki, kérlek.''

''bújtass el, bújtass még, félek. ''

Hihetetlenül jól írsz, Kata!

Mygan2010. november 27. 22:17

:)

10082010. november 27. 22:13

Érdekes, tényleg jól játszol az azonos hangzású szavakkal, mint üreg - üveg.. aztán a 2. versszakban az engedj háromszori nyomatékosítása.. a mérhetetlen
szabadságvágy...
Az első versszakban végig azt éreztem, amit én fiatal koromban minden egyes kapcsolatomban átéltem, hogy a pasi személyisége megfojt engem, a mérhetetlen szabadságvágyamat elnyomja.. nÁLAD IS EZT ÉRZEM kATA, HOGY NEM RÉMÁLOMRÓL VAN ITT SZÓ, HANEM A SZABADSÁGOD FELADÁSÁTÓL FÉLSZ
rÉMÁLOMMÁ AKKOR VÁLIK a dolog, amikor megijedsz magadtól, és attól, hogy ha nem változol meg, akkor örökre egyedül maradsz
Nézd, lehet, hogy hülyének fognak tartani, de nekem ez a pszichológiája a versednek, nekem ez jön át, és slussz.. azt írom, amit érzek, amit gondolok... ezért van az, hogy a Caps Lock okozta zűrt sem változtattam, mert még egyszer lehet, hogy nem tudtam volna így megfogalmazni...

A szív az bizony jár, kár, hogy csak egy :)

janow2010. november 27. 22:01

Vallejo véleményét egy az egyben osztom.

janow2010. november 27. 21:59

Mindig meg tudsz lepni! És mindig pozitívan.

Szeretem, ha valaki nem ragad le egy témánál, egy stílusnál. OK, tudom, az élt hozza a témát, (sajnos) nem mindig mi választjuk. De hogy hogyan adjuk ki magunkból, az csak rajtunk múlik. És te úgy adod ki, hogy az ember magáénak tudja érezni azt, amit te érzel.
És ez nagy dolog!

versike2010. november 27. 21:29

Kata!:

Ez a katartikus érzelem;
Ellene(d) nincs védelem
Való ez, vagy képzelem:
Csak játszottad énvelem...?

Tiéd az érdem és Tiéd az érem -
Más véleményét már nem is kérdem
- Olvasva versed mélyen úgy érzem:
A hónap verse: meg van írva, kérem!

Begyűjtöttem, természetesen, de kapsz érte egy nyolcadikat... :-)

fema19952010. november 27. 21:27

Bár számomra nem derült ki, hogy mi okozta ezt a félelmet de ahogyan leírtad...eszembe juttattad, hogy bizony volt hasonló rémálmom nekem is, és valóban borzasztó volt.

stapi2010. november 27. 21:11

Rémálom? Talán. Eme szürreális képek mögé sok minden elrejthető. A félelem biztosan. A valódi mondanivaló nálad van. Gratulálok!

koszeghymiklos2010. november 27. 21:06

Kedves Kata!
Nagyszerűen játszol az érzelmekkel. Az ember azt várja minden versszak végén, hogy itt kitör valami, aztán valahogy mindíg letompul az egész, valahogy megmagyarázhatatlanul visszafogottá válik.
Mesteri mű, szívből gratulálok hozzá, és természetesen töröm a szívet is.
Szeretettel:
Miklós

alberth2010. november 27. 21:06

Kedves Kata!
Nagyon komoly, lelkileg mély értelmű versed olvasása hangulatilag is különleges élmény.
Gratulálok! Alberth

ambrus.magdolna2010. november 27. 21:03

Köszönöm Vallejo-nak , hogy olvashattam , gyönyörű versedet, melyből átéreztem a félelmed , nagyon tetszett ez a versed is , Gratulálok és vittem is:))
Üdv. Szeretettel : Mahónia ( 4)

mezeimarianna2010. november 27. 21:03

Nagyszerű vers!!Gratulálok!!:(

Vallejo2010. november 27. 20:40

Atya Úristen!

Katám!

Valószínű már tudod, hogy az első reakcióimat, gondolataimat szoktam azonnal leírni és alapul venni, mert a mű reám gyakorolt hatását tükrözik.
Most halld olvasásom történetét.
A cím miatt tudtam, hogy alapos és aprólékos olvasásra lesz szükség, és roppant figyelemre, nem szabad hogy bármi felett is elcsússzon a figyelmem, mert itt minden szónak súlya van. (Különben sem találtam még Nálad úgy nevezett töltelékszót )
Szakaszról szakaszra haladva bontakozott ki az éjszakai rémálom, már az első versszakban felfokozott riadtság jelenik meg, de ezt szép emelkedéssel voltál képes fokozni, a roppanó üveg képéig. Nem tudom hogy csináltad, de a sorok ritmusa nékem hűen adta vissza a légszomjat mintázó ziháló lüktetést. A csúcsponton hangutánzó szavakat (robban, roppanó) alkalmazni több mint mesteri.
Utalás az ébredésre, a lázálomból való szabadulásra több mint hiteles.
Az utolsó két sor az azt megelőző tartalomnak köszönhető kontraszt okán még emberibb. Helye és szerepe a versben maga a tökély.
Elárulom Kata, hangosan olvastam el és nem egyszer. Hangosan kimondva a soraidat katartikus élmény eredményeztek. Ajánlom másoknak is a hangos olvasást.
Most szeretnék igazi értelmet adni az első mondatomnak: ATYA ÚRISTEN, MEKKORA VERS!
Szeretettel: Vallejo (3) aki megtalálta a nap versét.

purzsasattila2010. november 27. 19:55

Kedves Kata!
Gratulálok csodaszép versedhez!
Tört szívvel olvastam! :))
Szeretettel:
Attila

P.Clou2010. november 27. 19:54

Drága Kata,őrületesen szép versedhez,teljes szívvel gratulálok.Zsolti.