Szerző
Schmidt János

Schmidt János

Népszerűség: 215 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1425 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. november 24.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (29)

Schmidt János

Lélekút

Sivatagi tájon
az élet szélén járok
húz a mély
kötelet a léttel
két kézzel kap érte
minden léptem
imbolygó keringésem
visszatér
nap körüli útra
újra gondolom a régent
maradok az aki vagyok
csak csillag ki
nem talált
boltot az égen
üstököm csóválom
az élet szélén várok
sárgán villog a tovább
előttem
a vég gázol át mindenen
árnyakkal vívódok
nem edzett a célom
megtörtem
vakít a fehér bot
indulok
cikázva sor(s)olok előre
gazdám elhagy ott
jöhetne már cseppnyi jel
odaátra születni kell
újra
egy pirosló hajnalon
nyálkás zsinórba
az élet szélén kapaszkodom
a test oáz is

2010. november

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Schmidt_Aladar(szerző)2018. február 23. 14:24

@kmezo: Köszönöm Kornél! Örülök, ha tetszett.:)

Törölt tag2018. február 20. 16:43

Törölt hozzászólás.

Schmidt_Aladar(szerző)2017. május 20. 09:18

@ereri: Köszönöm Neked a figyelmedet!:) Nehéz időszakom volt akkor...

ereri2017. május 18. 08:57

Sokszor olvasós, elgondolkodtató vers. A záró sora pedig egyenesen elképesztő! :) Remek ötlet a sivatagi helyszín. Elismerésem és szívem hagyom mellette szeretettel: E. E.

Schmidt_Aladar(szerző)2013. szeptember 17. 11:32

Köszönöm Karolina! Örültem Neked!:)

hextorini2013. szeptember 17. 11:10

Tényleg jó! Gratum!

Schmidt_Aladar(szerző)2011. február 24. 17:13

Köszönöm minden további kedves olvasómnak a boncolgató, értelmező, megér(t)ett gondolatait e versem kapcsán! Éreztem, hogy lélekben velem vagytok, akár vándorol, akár nem, a kár nélkületek lenne!:)

attilamesz2011. január 13. 02:06

ezt én is így szoktam elképzelni ... gratulálok

Ocean.Turquoise2010. december 19. 11:01

Nagyon tetszik! Lehet nem erre gondoltál de nekem a reinkarnáció jutott eszembe a versedről (én magam hiszek benne) és az ezzel járó új élet reménye.

Jozeff2010. december 9. 06:55

Kedves János! Érezni a vívódást( szerintem itt inkább vívódom lenne helyes alak), a lélek aggodalmát, és megtérését egy új gazdában. Remélem a kapaszkodás sikeres volt, és túllendültél a holtponton. Érzékletes, új kísérletedhez gratulálok: József

lira2010. december 8. 08:09

Kedves János!
Többször elolvastam versedet, és egyre jobban tetszik.
Üdv: Éva

Lander_Meryenn2010. december 5. 21:40

Nagyon magával ragadott.......mostanság én is ezt érzem az élet szélén kapaszkodom,ha van még mibe....
Nagy szeretettel olvastalak:Mery

Pera762010. december 1. 21:21

Egy angyalhajszált küldhetek. Én is azon lógom, de elég erős, talán elbír sokunkat.
Gondoltam, hogy valami bibi volt (van).
Fel a fejjel!

stapi2010. december 1. 18:28

Kedves János!

Hát mit mondjak? Jól lefárasztottál. Keleti vallásfilozófiát tanultál? Netán balesetet szenvedtél? Vagy egyszerűen az élet nem igazán habos oldalán találtad magad, és szeretnél kitörni? Esetleg a bensőd kéri ki magának a tisztánlátás lehetőségét, bizonyosság után kutat?

Versed nagyszerű. Keveréke az impresszionizmusnak, az expresszionizmusnak, de leginkább a szürrealizmusnak. Ha választanom kell a sok lehetőség közül, én valami belső vívódásra tenném a voksom, a belső megújulás vágyát érzem ki versedből. Szerintem ezt akartad a reinkarnációval kifejezni.

Természetesen ez az én szubjektív véleményem. Az igazság odaát... akarom mondani nálad van!

Óriási gratulációm!

19702010. december 1. 18:21

Már olvastam a versed, s nem is értettem először miért nincs itt a hozzászólásom(majd rájöttem, a gépünk rosszalkodott).A befejezésen látom azóta változtattál, s azt gondolom nagyon jó lett így. Mivel a lélekvándorlásban hiszek, közel áll hozzám a téma.
A halálközeli állapotot véltem én is kiolvasni a sorokból, de az lehet halál vágy is:
''húz a mély
kötelet a léttel''
bár itt megzavart a kap-aszkodás, mert a test küzd...
az élet szikrája megmaradt,de reményvesztett...
''nem edzett a célom
megtörtem''
itt nagyon tetszett, hogy úgyis olvashatnám:nem edzett acélom-gyenge, hajlítható, így könnyen törik.
''vakít a fehér bot''-ezen elgondolkodtam...talán, annyira keressük az utat, hogy csak erre figyelünk, s így a célt még jobban nem látjuk, találjuk...
De tovább indulva új testet kap a lélek.Felsírva...
Hogy a megkönnyebbüléstől, az örömtől?de egy újba, egy másik életbe születve.
Igen elgondolkodtató, de élmény volt olvasni és a sorokat kibogozni.Bár nem tudom mennyire volt jó a meglátásom.
Nekem tetszett és Gratulálok!

helszlo2010. december 1. 15:22

Az utolsó sor ad leginkább némi kapaszkodót, rejtvényversed megfejtéséhez, számomra. Mit tegyek? Nekem ez nem megy!
Üdvözlettel:: Laci

mayer.maya.kr2010. december 1. 14:12

szép napot.
nem ismerem a verseidet.ez az elso amit olvasok toled es csak azert merek kritikat irni mert ugyanezt a kritikat kaptam jomagam is mastol es tudtam is h mit ert ezalatt es most h elolvastam versedet ugyanezt ereztem en nalad mint amit masok nalam...hogy sokmindent szertnel kifejezni sok képed van hozzá sok szined ....sok gondolat....de mint ha nem allna ossze teljessé az egesz kép...mintha te is picit osszedobalnad ami a fejedben van....
egyebkent en szeretem ezt a stilust...ugyhogy nekem tetszik..:-)lehet h azert is mert azt latom te ugyanugy nem tudod rendbeszedni az erzeseket nint en...

gota2010. december 1. 06:19

Nagyon mély, nagyon jó,nagyon érdekes de formailag újszerű kísérlet Tőled!
Elvittem,mert ''csámizok '' rajta.Ha megrágtam email mén!
Ölel
Ágota

letra2010. december 1. 00:20

A kút utasa :) Tiszteletem! Márk

zsomcike2010. november 29. 14:21

Kedves János! Első olvasásra infarktus, másodikra mélypont valami nagy zűrzavarban. De szerencsére megkapaszkodtál! Lehet, hogy teljesen félre mentem az értelmezéssel. Mindenképpen viszem, mert nagyon jó lett! Szeretettel gratulálok! Fruzsi

kreativ552010. november 28. 19:17

Kedves János!
Gratulálok versedhez, és persze el is viszem, hisz nekem is el kell még párszor olvasnom Szeretettel: Ági

Tengiz2010. november 28. 19:15

Nagyon tetszik.
Gratulálok.

Schmidt_Aladar(szerző)2010. november 28. 18:05

Kedves Ági és Mahónia! Köszönöm kedves szavaitokat! Ízlelgessétek, ha úgy tetszik!

ambrus.magdolna2010. november 28. 18:00

Gyönyörű versedet , valóban újra és újra kell olvasni, osztozom Ágika véleményével :)
Gratulálok ( 19) szívet repesztve:)
Üdv. Elismeréssel!!!
Mahónia

hamoriagi2010. november 28. 17:05

Többek véleményében osztozom, hogy ez az a vers, amelyet újra és újra kell olvasni, apránként ízlelgetni, és mindig többet és többet lehet kinyerni belőle. Gratulálok: Ági

Schmidt_Aladar(szerző)2010. november 27. 10:09

Kedves Marika! Megtisztelő, hűséges figyelmed köszönöm!

Schmidt_Aladar(szerző)2010. november 27. 10:08

Kedves Virág! Köszi a figyelmedet,a ötlet dimenzionál, a képzelet szülötte.

Schmidt_Aladar(szerző)2010. november 27. 10:06

Zsolti! Csak reménykedem, hogy ilyen hatással lehet bárkire is. Ha igen már nem született hiába. Köszönöm az elismerést!

Schmidt_Aladar(szerző)2010. november 27. 10:04

Kedves Marcsi köszönöm!

Schmidt_Aladar(szerző)2010. november 27. 10:03

Anikó Kedves! Csak a nagyon közeli képzelet és kilátástalanság az ihlető. Szerintem is várjunk még a megbizonyosodással.:) Köszöntelek!

Schmidt_Aladar(szerző)2010. november 27. 10:01

Kedves Erika! Az angyalhajszál jó ötlet, tudnál küldeni egyet?:) kapaszkodnék. Egy nagyon rossz pillanatban született a vers, egy mélypontról szólt eredetileg, aztán alakult át a lélek szemszögéből. Egy kilátástalan élet és az új kereséséről, és a beköltözésről szól ez a verzió. A fehér bot a kilátástalan helyzet, a gazda pedig a régi test szimbóluma. A csomókat oldozgatom, hol türelemmel, hol (a)céllal. Köszönöm a figyelmedet is!

Schmidt_Aladar(szerző)2010. november 27. 03:40

Köszönöm Marianna!

Schmidt_Aladar(szerző)2010. november 27. 03:40

Kedves Laci(KL) Jó az értelmezés, ez is benne van. Örültem Neked!

Schmidt_Aladar(szerző)2010. november 27. 03:37

Imre! Köszönöm, hogy itt jártál! Jól látod a helyzetet, a lenyomat hiteles. Gyere máskor is, szívesen látlak!

Schmidt_Aladar(szerző)2010. november 27. 03:34

Ildikó Kedves!Az élet minden pillanata érdekes, akár a szélén, akár a közepén járunk.Szeretettel láttalak, mint mindig!

Schmidt_Aladar(szerző)2010. november 27. 03:30

Zoltán Barátom! Jó hogy itt voltál!

Schmidt_Aladar(szerző)2010. november 27. 03:29

Kedves Kinga! Jól látod a lényeget és mindig öröm, ha olvasol. Köszönöm!

Schmidt_Aladar(szerző)2010. november 27. 03:26

Ágikám! Igazán Köszönöm!

Schmidt_Aladar(szerző)2010. november 27. 03:16

Albert! Most, hogy látom az igazság odaát van. Az utolsó soron változtatok, mert nem jött le igazán: 'A test oáz is' Beleszédülsz, ha látod a körforgást, vagy csak elképzeled. Köszi!

Schmidt_Aladar(szerző)2010. november 27. 02:52

Margó és Mygan! Mosolyotok időben és jól jött!

Schmidt_Aladar(szerző)2010. november 27. 02:51

István! A pillanatot bármikor átélheted, akár mélypontodon, akár a mámor, akár a képzelet hajóján. Köszönöm!

Schmidt_Aladar(szerző)2010. november 27. 02:33

Kedves Kalitka! Ha megérted a pillanatot és ott a bizonyíték, azt lehet, hogy éppen egy pelenka vagy egy inkubátor társaságában teszed. Ha emlékszel is rá később csak gyerekes dolognak veszi bárki, akinek elmeséled...Köszönöm az érdeklődést!

Schmidt_Aladar(szerző)2010. november 27. 02:17

Kedves Japcsi! Köszönöm! Néha a kemény léleknek is vannak gyenge pillanatai.

Schmidt_Aladar(szerző)2010. november 27. 02:12

Kedves Mirjam!Köszönöm, hogy itt jártál!

csillogo2010. november 26. 07:03

''maradok az aki vagyok
csak csillag ki
nem talált
boltot az égen
üstököm csóválom
az élet szélén várok'' a következő fejlődési lehetőségre a következő újjászületésre a JELRE!
Gratulálok szeretettel: Marika

Törölt tag2010. november 25. 19:49

Törölt hozzászólás.

P.Clou2010. november 25. 18:16

Kedves János,annyi mindent elmondtak már versedről,hogy nekem az maradt,hogy elmondjam aki egyszer versedben elmerül azt elragadja és többet nem ereszti.Szívvel viszem.Gratulálok.Zsolti.

ecsetke542010. november 25. 17:31

Nagyon szép!! Elgondolkodtató!
Szívből Gratulálok!Marcsi

nefelejcs2010. november 25. 12:24

Kedves János!
Csak remélni tudom, hogy nem átélt élmény hatá-
sára született a versed, hanem a képzelet, illetve
egyéb forrásokból származó információk ihlették.
Nagyon elgondolkodtató, s bár a valóság mindannyiunkat érdekelné, szeretném, ha még sokáig nem derülne fény a titokra.
Szeretettel: Anikó

Pera762010. november 24. 22:39

Most én jövök ide lepedőben huhogni!
Viccen kivül: döbbenetes!
Angyalhajszál, amibe kapaszkodom, talán próbáld meg te is.
Aki előtt az élet lepereg (visszafelé), halál közeli élményekkel ,,gazdagodik,, és ha láttál mindent, akkor a fehér bot mi célt szolgál? Hiszen az a vakoknak szükség... A gazda fogalmán is kicsit elakadtam. Vagy mégsem? Az égi gazdára gondoltál, akiben nincs már hited? Újraszületéssel sem biztos, hogy megoldódnak a hátrahagyott problémák. Azokat a gordiuszi csomókat most és itt fontos kioldozni. Vagy hanem jöhet a nagysándoros megoldás.
A test oázis. Ahol megpihen a fáradt vándor, Remény a sivatagban. Élet.
Nagyon tetszik.
Szeretettel: Erika

mezeimarianna2010. november 24. 19:32

Nagyszerű vers!!Gratulálok!!!

KL2010. november 24. 19:01

Kedves János!

Ez a versed nékem, egyszerű mint a pofon...
Könnyen lejött, már az első olvasásra.
Én azt mondom, hogy nagyon könnyed vers ez!
Egyfajta buddhista lélek-körforgásra enged következtetni.
A ''nyálkás-zsinór'' pedig maga az élet köldökzsinórja!

Nagyszerű versedhez, tiszta szívből gratulálok:Laci (10)

1943sedimre.2010. november 24. 17:30

Nem könnyű vers! Én nem gondolnék okvetlenűl a lét - fizikai értelembe vett- vonalán való táncolásra. Egy magunkból való átmeneti kiesésnek, vagy a lét értelme kérdőjelének -sokunkkal előfordult már ilyesmi- is lehet szimbolikus nyomata. Egy biztos. Érdemes volt leírni és érdemes olvasni! Ha kell többször! gratulálok: Imre

rildi2010. november 24. 16:59

Kedves János! Sokadjára olvasom e versed, és látom, nem vagyok vele egyedül. Az István véleményével tudok leginkább azonosulni - szerintem is ez a vers egy halálközeli élmény, vagy egy spirituális testelhagyás feldolgozása. Mindenképp kitűnő téma, egy roppant jó versben előadva! Gratulálok!
Szeretettel: Ildi

fema19952010. november 24. 15:23

:))

Grigo_Zoltan2010. november 24. 14:35

Kemény vers, de nagyon jó !
Gratulálok János:)) Baráti üdv neked : Zoltán

Kicsikinga2010. november 24. 14:09

A lélek ''bolyongását'' olvasom ki soraidból, aki, mintha keresné régi ''gazdáját'' a testét, a régit, aki elhagyta az úton, és még nem tudja, hogy merre menjen, hiszen ott még nem találta meg az ''oázisát''.
Kérlek, ne haragudjál, ha nem ezt szeretted volna megírni! Akkor is szeretettel olvastam, és megbecsülöm szép versedet!

kreativ552010. november 24. 13:15

Nem semmi!!!!Gratulálok! Ági

alberth2010. november 24. 12:51

Kedves János!
Nagyszerű verset írtál. A test oázis innen nézve, de onnan..., majd meglátjuk odaát... :-)
Azért az örök életet te is az örök körforgásban látod..., van filozófiája versednek, mondanivalója, s lírai csomagolásban nyújtod nekünk.
Gratulálok!
alberth

Mygan2010. november 24. 12:24

:)

Vallejo2010. november 24. 12:21

Kedves János!

Jól olvasom? Ez az ami? A lélek útja oda s vissza?

Halálközeli élmény a lélek szemszögéből megközelítve. A test csak a visszatéréskor válik oázissá, különben porhüvely marad.
Ha igazam van, akkor ki kell jelentenem, hogy szédületesen nagy mű, köszönhető a szimbolikus megfogalmazások kifejező erejének.
Háromszor olvastam át, és fokról-fokra csomagoltam ki. Elismerésem, de amennyiben személyes élmény adta a szavakat a szádba, úgy már nem igazán örülök!
Szeretettel és barátsággal: Vallejo (2)

kalitka2010. november 24. 11:59

Kedves János!

Már annyiszor olvastam el versed, és minél gyakrabban teszem, annál inkább megértem és válik bennem azzá, amit mondani szerettél volna vele. Természetesen sokat segített ebben a rövid magyarázatod!
Szeretném én is hinni, hogy létezik, de még soha nem találtam rá ennek bizonyosságára...vajon tudnám vagy megérteném-e akkor azt a pillanatot mikor megérkezik a bizonyíték erre!?

Köszönöm az élményt melyet versed nyújtott számomra!
Gratulálok!

Szeretettel olvastalak,
kalitka

jusziko2010. november 24. 11:36

Húú, ez kemény!
Gratula!
japcsi

mirci102010. november 24. 10:35

Szép vers,gratulálok hozzá!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom