Sonyo

Lovag-kor

vajon mi késztet annyi nyers erőt
erőd és szoknya közt keresni eredőt
mi végre becézget a végek képzete
édeskés szavakkal kényes végzetet
kéjes képzelet mohó mámora vagy
tiszta vonzalom szeplőtlen Ámora
amarra hősöktől csatakos csatatér
emerre vérvörös ajakú vak remény
álommadárnak hátára hágni
szenvedélyt szenvedve menyekbe szállni
ólommadárként bukfencet hányva
émelygő szívvel gondolni egy lányra

talán mégis létezik egy belső szépség
csak a formás húson megakad a népség
melléhez szorítja mézédes kegytárgyát
míg bódultan szörcsögi felszíni nektárját
örökös körtáncunk járjuk csak szüntelen
játszva a szerepünk remélve nesztelen

a szerelem egy kétség
szeret-e a szépség
válaszol a szempár

két emberből egy pár