Szerző
Purzsás Attila

Purzsás Attila

Életkor: 55 év
Népszerűség: 137 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 971 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. november 21.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (22)

Purzsás Attila

Az öreg fűz

Csendesen áll a vízparton
az öreg fűz
szomorúan lógatva ágait
s a Nap egyre csak tűz
szárítva ki éledő vágyait
tán ha tehetné
elkullogna bánatában messzire
gyökereit feledné
s vissza már soha nem nézne
de nem mozdul
mert földhöz kötötte sorsa
nyitott börtönéből
nem szabadulhat meg soha
bánatosan tekint
a sok tovaszálló madárra
mik ágain pihentek
bár csak néhány pillanatra
majd ahogy érkeztek
reppennek is tova
az öreg fűz álmaival
mik nem teljesülhetnek soha
de ilyen az élet
tűri évszázados sorsát
látva emberöltők
sanyarú egyhangú elmúlását...
Csendesen áll a vízparton
az öreg fűz
szomorúan lógatva ágait
s a Nap egyre csak tűz...

2010. július

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


purzsasattila(szerző)2010. december 6. 21:05

Köszi, kedves Éva!
Neked is nagyon örültem! :))
Attila

amalina2010. december 6. 21:02

Na, én meg talán még nem is jártam erre. Nem rémlik. De majd az öreg fűz megmondja. Ő tud mindent.
Jó kis vers. Elviszem.: Sch. Éva

purzsasattila(szerző)2010. december 6. 20:58

Köszönöm, kedves Mery!
De örülök, hogy jöttél, már tényleg régen jártál erre!
Mindig szívesen látlak!
Szeretettel:
Attila

Lander_Meryenn2010. december 6. 20:19

Kedves Attila!!
Régen jártam itt,de pótolom elmaradásom ezért szívvel olvasom csodálatos,de nagyon szomorú versedet.
Talán nem véletlen,hogy most ez ragadott meg.
Sok szeretettel:Mery

purzsasattila(szerző)2010. november 29. 16:39

Kedves Anikó, köszönöm szépen!
Sajnálom, ha így élsz és érzel, bár azért nem minden esetben rossz a röghöz kötöttség.
Szeretettel láttalak:
Attila

nefelejcs2010. november 29. 14:41

Kedves Attila!
Nagyon megható a versed, mondom ezt én,
aki pontosan így él és érez, mint a Te fűzfád.
Szeretettel: Anikó

purzsasattila(szerző)2010. november 26. 20:59

Köszönöm, kedves Kata! :))

mystynekatika2010. november 26. 20:12

Te megénekelted , amit nagyon sokan szeretnének!
Remekül!

purzsasattila(szerző)2010. november 25. 15:11

Kedves Margó!
Igen így van, a gyökereinket általában nem feledjük. Lehet hogy nálad túl erősek voltak azok a gyökerek, azért nem tudtál, vagy nem is akartál elballagni...
Minden esetre köszönöm, hogy ide hozzám elballagtál! :))

fema19952010. november 25. 14:42

...gyökereit feledné...hát azt én sem tudom, pedig nem vagyok földhöz kötve. Én ''elballaghattam'' volna bárhová, de nem tettem...

purzsasattila(szerző)2010. november 24. 21:44

Köszönöm, Laci! :)

helszlo2010. november 24. 20:59

Nagyszerű vers, Attila! (21)
Laci

purzsasattila(szerző)2010. november 24. 20:55

Kedves Ildi!
Köszönöm kedves véleményedet! :))
Kérdésedre: a központozást az, amikor írásjeleket használsz, amivel egy adott szöveget tagolsz, hangsúlyokat, szüneteket jelölsz velük, ezáltal meghatározod a szöveg ritmusát. A mondandó olyan sajátosságait jelölöd ezekkel az írásjelekkel, amit nélkülük, pusztán a betűkkel nem tudnál kihangsúlyozni.
Ha versedből elhagynád az írásjeleket, mindenkinek magának kellene beleképzelni a szövegbe a ritmust, a tagolást. Sok esetben ez jó, mert engedi a vers szabad folyását, ezért is használnak a szabad versekben kevés írásjelet, vagy egyáltalán nem.
Remélem nem veszed válaszomat okoskodásnak,
igazából nem is itt kellett volna válaszolnom rá, hanem a te versed alatt, ahová írtam ezzel kapcsolatban,de ha már itt kérdezted, itt válaszolok.
Amúgy nagyon tetszett a versed és nem is biztos, hogy központozás nélkül jobb lenne, ez csak az én személyes véleményem volt.
Szeretettel:
Attila

ildi492010. november 24. 20:35

Szia Attila!

Mi az a központozás, hogy rólam szól, majd ird meg lehet teljesen más értelemben irtad ezt, de köszönöm a tanácsokat, mert hozzáértő szavak mindig előre visznek....
Nagyon szép képeket használsz tetszik gratula és
puszika:))

purzsasattila(szerző)2010. november 24. 13:52

Köszönöm, kedves Erika! :)

BakosErika2010. november 24. 11:06

Nagyon szép vers Kedves Attila! Szeretettel és szívvel olvastalak! Erika

purzsasattila(szerző)2010. november 24. 09:40

László, köszönöm szépen! :)

Elvont2010. november 23. 21:16

Gyönyörűséges vers!Elragadott magával!:)

purzsasattila(szerző)2010. november 23. 21:16

Kedves Zsuzsanna,
Kedves Joli,
köszönöm szépen, hogy olvastátok! :))

daktilus2010. november 23. 13:17

remek a versed!
Örülök, hogy elolvastam! :-)
Joli

szzs2010. november 23. 11:22

Mélyen kapaszkodó gyökerek, melyek az állandóságot, az életet, a szilárd hitet is szimbolizálják! A természet oda teremtette ezt az öreg fűzt, talán nem véletlenül, kedves Attila! Gyönyörűek a képeid! Gratulálok szeretettel: ZSuzsanna

purzsasattila(szerző)2010. november 23. 10:17

Kedves Marika és Irén, nektek is nagyon köszönöm, hogy meglátogattatok! :))

purzsasattila(szerző)2010. november 23. 10:14

Kedves Erika, Zsuzsa és Zsolt, köszönöm hogy megtiszteltetek figyelmetekkel! :))

irenfi2010. november 22. 22:15

Kedves Attila!

Gratulálok:)

Képzeld nekem a fűzfák életet jelentenek:)
és nem szomorúak,hanem alázattal meghajlottak ágai, látván az ember elmúlását,

Üdv Irén

csillogo2010. november 22. 20:51

Lehetetlen a gyökereinkkel szakítani - szerintem mindnyájan,mint a fűz csak megéljük a nekünk rendelt életet,egyszer lent és egyszer fent.Hol tüzesen hol nedvesen- mindenképpen végig megyünk rajta több kevesebb sikerrel és eredménnyel de megyünk és keressük a kapaszkodókat ,hogy beteljesüljön a földi küldetésünk életutunk!Nekem is van egy kedves fűzfa élményem gyerekkoromból olyan jó volt védelmet találni alatta, játszani önfeledten.
Gratulálok Attila!
Szeretettel: Marika

10082010. november 22. 19:08

Szépséges, enyhén melankolikus a versed...
Szép a szimbolikája is, az elvágyódó, szebb
jobb sorsra vágyó ember példaképe, aki még sem szakít gyökereivel...
Gratulálok!
Szeretettel, Zsuzsa

Törölt tag2010. november 22. 17:49

Törölt hozzászólás.

Pera762010. november 22. 10:33

Mint egy társtalan ember. Csak pihenni járnak hozzá. Aztán egyedül szomorkodik.
Van egy adott életforma, egy helyzet, ahova születtünk, ahova a gyökerek kapaszkodnak, földhöz... Szárny nélkül... De a vágyak, kívánságok, álmok célokat adnak. És lehet látni, évek alatt sokat is.
Szeretettel olvastam: Erika

purzsasattila(szerző)2010. november 22. 09:49

Szeretettel láttalak, kedves Ági, köszönöm szépen kedves szavaidat! :))
Attila

kreativ552010. november 22. 07:26

Attila nagyon tetszett az öreg fűzről írt versed.
Emberi tulajdonságok felruházásával, még közelebb kerültünk egymáshoz. Szívemet itt hagyom az öreg fűz alatt. Szeretettel:Ági

purzsasattila(szerző)2010. november 22. 07:18

Köszönöm, kedves Alberth! :))

alberth2010. november 21. 23:27

Kedves Attila!
Az öreg fák mindig hordoznak valami titkot magukban, ha mást nem az évgyűrűk misztikus sokaságát. Olyan időket éltekmeg, amikről nekünk fogalmunk sem volt. Ezért tisztelettel tekintek én is rájuk. Olyanok mint egy időkapszula. Az öreg fűz pedig a szomorúság szobra. Itt is van a nagyerdőn, a békás tó partján. Nem rég jártam arra, s megnézegettem. Van egy fényképem a hetvenes évek elejéről, amikor alatta álltam. A fa most is olyan, de én sokat változtam...
Gratulálok versedhez, nagyon szép és emlékeket ébreszt bennünk.
Alberth

purzsasattila(szerző)2010. november 21. 21:36

Mihály! :))

purzsasattila(szerző)2010. november 21. 21:35

Szeretettel láttalak, kedves kalitka! :))

Mygan2010. november 21. 21:23

:)

kalitka2010. november 21. 20:35

Kedves Attila!
Sok embernek van egy kedves parkja, padja, sziklája, fája, ahol gondolataival kettesben maradhat. Eljut oda, hogy már meg is szólítja e kedves tárgyat, helyet vagy növényt. Beszélget vele.
Nekem is van egy öreg hársfám, ami sajnos már nagyon beteg és sebhelyes. Minden évben tavasszal izgatottan megyek ki hozzá...
Köszönöm ezt a gyönyörű és megható verset!
Örültem, hogy eszembe juttattad az öreg hársfámat!
Szeretettel olvastalak,
kalitka

purzsasattila(szerző)2010. november 21. 20:21

Kedves Ancsa, köszönöm szépen! :))

purzsasattila(szerző)2010. november 21. 20:20

Kedves Levente!
Sokszor én is úgy érzem írásaidat olvasva, hogy rokon lelkek vagyunk, nem véletlenül figyelem verseidet, mert közel áll stílusod a szívemhez. Amúgy is, aki a természetet szereti, az rossz ember nem lehet!
Ha ciki, ha nem, én is szoktam néha beszélgetni a növényekkel, persze nem mindig válaszolnak, de legalább meghallgatnak. Igazság szerint bennük eddig még nem csalódtam!
Örülök, ha kellemes dolgokat juttatott eszedbe versem!
Köszönöm, hogy ismét jöttél :))
Baráti üdv.
Attila

Angyalancsa2010. november 21. 19:39

Kedves Attila! Gratulálok! Nagyon szép a versed. Imádom a fákat. Szeretettel. Ancsa

meszeletra2010. november 21. 19:25

Kedves Attila, eddig azt hittem, hogy csak nekem vannak szó szerint is földhöz ragadt barátaim - de úgy tűnik, hogy másoknak is.A fák valahogy nekem mindig a méltóságot, a türelmet, a mozdulatlanságot, a büszkeséget juttatják eszembe.Az általad körülírt öreg fűz talán még a bölcsességet is.Nekem is van egy ilyen ''bölcs fám'' - őt tölgyfának hívják, és fura életteret ''választott'' magának: az akácerdőt.Gyakran meglátogatom (voltam ma is nála), pedig az én lakhelyemet és az övét jó 5 km választja el egymástól.De mindig megéri felkeresni.Már messziről észreveszem, hiszen a fiatal akácokat túlnőtte régen. Biztonságot adó jó érzés leülni a tövében, megpihenni...és persze szólni hozzá, beszélgetni vele, mint egy igazi társsal.És jó hozzáérni, megsimogatni érdes kéregbőrét.
Szóval a versedben szereplő öreg fűz az én öreg tölgyemet juttatta eszembe.Ők biztosan valahol rokonok, s talán mi is: lelki rokonok.Örömmel olvastam a fűzfáról szóló történetet!Gratulálok!Barátsággal: Levente

purzsasattila(szerző)2010. november 21. 19:17

Én köszönöm, hogy olvastad, kedves Fruzsi!
Bizony a szívünkhöz tudnak nőni a fák is! Én is így vagyok vele, mindig a szívem szakad meg, ha valamelyiket ki kell vágni, mert elpusztult! Szerencsére kertes házban lakunk és ott van a telek is, úgyhogy bőven kertészkedhetek! De imádom! :))
Örültem neked!
Attila

zsomcike2010. november 21. 18:52

Kedves Attila, olyan jó volt olvasni az öreg fűzről. Nekem is volt egy fűzfám, tavasszal csinosan bubi frizurásra nyírtuk, hogy alá lehessen űlni. Nagyon szerettem! Nem oly rég belecsapott a villám, és ki kellett vágni. Hiányzik! Köszönöm a verset! Szeretettel Fruzsi

purzsasattila(szerző)2010. november 21. 18:04

Kedves Virág és Zoltán, nektek is nagyon köszönöm!
Mindig szeretettel látlak benneteket! :))

Grigo_Zoltan2010. november 21. 17:15

Kedves Attila !
Az állandóságot akartad szimbolizálni,
ez remekül sikerült úgy érzem, élvezetes, kiváló verset írtál !
Gratulálok neked, és baráti üdv : Zoltán

Törölt tag2010. november 21. 17:14

Törölt hozzászólás.

purzsasattila(szerző)2010. november 21. 17:08

Kedves Ágota, köszönöm!
Én is ölellek! :))

purzsasattila(szerző)2010. november 21. 17:07

Én köszönöm, kedves Kinga, hogy olvastad és hogy rendszeresen visszatérsz hozzám!
Bizony a fák tényleg tudnak mesélni! Én is sokszor hallgatom őket! :))

purzsasattila(szerző)2010. november 21. 17:04

Köszönöm, kedves Ildi! :))

purzsasattila(szerző)2010. november 21. 17:03

Kedves István Barátom!
Köszönöm szépen! Nagyon gyorsan ideértél, de tudhatod, hogy mindig nagyon örülök jöttödnek!
Ez a megszemélyesített öreg fűz Szigetcsépen éldegél már hosszú-hosszú évek óta. Horgászataim alkalmával mindig figyeljük egymást, mivel a túlparton álldogál, pont a tanyánkkal szemben. Úgyhogy mondhatom: már régóta ismerjük egymást.
Szépsége annyira megfogott, hogy megérdemelte már, hogy írjak róla. Viccet félretéve, tudhatod, mennyire imádom a természetet és ez a szomorúfűz különleges érzéseket keltett bennem mindig, ez ihlette a verset. Az állandóságot szerettem volna vele szimbolizálni az élet körforgásában. Mert ebben a rohanó világban ott a parton is annyi minden változott az elmúlt negyed évszázadban, mióta oda járunk, de ő azóta is szilárdan áll a megszokott helyén (szerencsére)!
Örültem neked!
Baráti üdv.
Attila

gota2010. november 21. 16:55

Hmm!!! Az az az ''öreg fűz'',szépen mesél biz'a.
Én meg ölellek érte és viszem
Ágota

Kicsikinga2010. november 21. 16:52

Azt sem szeretném elfelejteni, hogy megköszönjem szépséges versedet! Mélyen fejet hajtva egy bús öreg fűz előtt is!

Kicsikinga2010. november 21. 16:51

Ha az az öreg fűz mesélni tudna! Én szoktam hallani, ahogy fák suttogják ezernyi történetüket, és látom, hogy megadóan tűrik sorsukat, hiszen a gyökereik meghatározták, hol kell élniük...

rildi2010. november 21. 16:48

Kedves Attila! Szép keretbe foglaltad az öreg fűz szomorkodását, sorsába való belenyugvását! Szép megszemélyesítés!
Szeretettel gratulálok: Ildi

purzsasattila(szerző)2010. november 21. 16:47

Zsolti, neked is köszönöm! :))

purzsasattila(szerző)2010. november 21. 16:46

Kedves Györgyi és Maya, köszönöm szépen! :))

Vallejo2010. november 21. 16:24

Kedves Attila Barátom!

A megszemélyesített öreg fád mementója az elrendelt rendnek, a sorsszerűségnek. Remek ötlet volt róla verset írni, mert rajta keresztül sok olvasó találhat példára az élethez való viszonyulásában. Meggyőződéssel írom. Bár az ő némaságát megtörted azzal, hogy a vélt érzéseit Te szavakba öntötted, engedtél a részére egy szabad vágy röptét, majd a soraiddal visszatértél a kezdeti képhez.
Mintegy állandósítva az állandót a végén a három pont a folyamatosságra utal.
Nagyon jó vers, nagyon jó tartalommal.
Szeretettel és Barátsággal: Vallejo (4)

P.Clou2010. november 21. 16:21

Nem vagy te fűzfa poéta,mert fűzfa versed költőien szép.:)Gratulálok.Zsolti.

mezeimarianna2010. november 21. 16:11

Szépen,dallamosan írtad meg.Gratulálok!!!

Twilight2010. november 21. 16:11

Csodálatos vers, gratulálok!:)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom